Van valakinek tapasztalata mániás depresszióval kapcsolatban? (tudásbázis)

Kedves Cukilány! Tiszta szívemből kívánom, hogy ilyen erős tudj maradni a továbbiakban is. Te fiatal vagy és valóban ez az élet rendje - ezt belátom.

Nekem teljesen mások a körülményeim, sokkal idősebb is vagyok nálad, teljesen más egyéb gondjaim vannak. Ami bennünk közös - hogy korkülönbségtől függetlenül - mindketten édesanyánkat veszítettük el, aki - legyünk bármely életkorunkban - pótolhatatlan.

Mindenestre ahogy telik az idő, nemhogy könnyebb lenne, hanem nekem egyre nehezebb.

Szia!

Nincs igazad, nem ment el semmi jó, h mennyire jó az csak rajtad múlik. Nem tudom miért, de én úgy érzem tartozom anyunak annyival, h megmutassam, a halála nem tett tönkre.

Nem hinném, h anyukád örülne annak, h azért esel depresszióba, mert ő elment. Ő ott van benned! Nekem sokszor jutnak eszembe olyan dolgok, amik anyu álma volt, pl h megtanuljak táncolni, most már utánanéztem a tánctanfolyamoknak! Ha olyan dolgot csinálok, amire tudom büszke lenne, akkor mindig magam előtt látom az arcát, ahogy büszkén mosolyog.

Amellett perszevannak pillanatok, amikor picit szomorú leszek, h nem látja a gyerekeimet, h nem lesz ott az öcsém diplomaosztását, h nem lesz ott az esküvőmön, pedig ezeket annyira szerette volna látni, és én is h ott legyen. De hiszem, h ott lesz, ha nem is fizikailag, de ott lesz mindig!

Keresd fel egy jó pszichiátert, ha az és időben kezded kezelni, annyira nem vészes a dolog!

Fogadd őszinte részvétem!

Sajnos a kórházban nemhogy segítenének a betegeken, inkább a másvilágra segítik át. Csak tudom, az én édesanyámmal is ez történt a múlt nyáron.

Azóta nem tudok helyrejönni. Nem birok megbirkózni az elvesztésével. Az idő sem gyógyír, egyre rosszabb. Előjönnek azok a problémák is, amik anyám életében is megvoltak ugyan, de amíg ő velem volt, volt valami mentsváram, vigaszom. Azzal, hogy ő elment, minden odalett, ami jó volt az életemben.

Enyhe depresszióval már az ő életében is küszködtem, de azóta, hogy ő nincs, ez csak egyre fokozódik. Már csak nagy erőfeszítések árán tudok eleget tenni az élet mindennapi kihívásainak. A közelmúltban volt egy szokatlanul "feldobott" időszakom, ilyesmit még ezelőtt soha nem tapasztaltam magamon és most rámszakadt egy olyan mélypont, hogy nem id tudom, hogy fogok kilábalni belőle. Félek, hogy ez a mániás depresszió.

pszichiáter

De, hogy megnyugodj, menj feltétlen orvoshoz.

Sztem nem vagy az. Tudnál róla, ha az lennél.

Pszicsiéter kezeli a beteget, nem gyógyítható. Van amikor tünetmentes a beteg, van amikor depressziós, van amikor mániás.

Tudod, én itt, ezen a fórumon találtam egy nagyon jó barátnőre, és bár nem a szomszédban lakik, de mégis Neki köszönhetem, hogy eljutottam a dokihoz... csak akarni kell, már megtanultam.

Nem kell menő doki, nem az a lényeg hogy mennyit fizetsz, hanem hogy "lát" egy doki aki - valjuk be- csak jobban ért hozzá, mint Te vagy én vagy mi...(jobb esetben :))

Kezdetnek tessék szépen kiírni magadból mindent - minden nap jövök, és imádok olvasni :D ...

Nyugodtan írhat bárki privátban, én leírom ide pontosan mi baja van.

Kb októberben hirtelen jött anyunál vmi zavar, elvesztette a valóság érzetét, olyanokat beszélt, h más bolondnak nézte volna, állítólag azért mert addigra már 3-4 napja nem aludt, nem evett, nem ivott, emiatt azonnal kórházba vittük.

Kb 3 hét elteltével hazajött, akkor még nem mondták meg mi baja volt pontosan. Itthon állandó felügyelet, de decemberben már annyira nem volt semmi baja, hogy dolgozni kezdett. Vállalkozóként és 2 hónap kihagyás után nyilván nem volt akkora bevétele, mint addig és sztem ez válthatta ki a depressziót. Egyre erőtlenebb és gyengébb lett, pár hét után (orvosi felügyelet mellett is, ugyanis hetente jártunk dokihoz)már szinte ágyból nem tudott felkelni, végül maga döntött úgy, h kórházba megy.

Lassan már 2 hete kórházban van, először jobban lett, de aaz utóbbi pár napban romlik az állapota, nem tud aludni, mert állandóan gondolatok járkálnak a fejében, állítja hogy most jönnek az igazán nehéz idők (mert öcsém nem dolgozik, így csak én maradtam egyedüli kereső a családban, de közel sem tragikus a helyzet, sőt elég jól állunk anyagilag igazából), úgy látja h mi most éhezni fogunk és nem lesz hol élnünk. Nem hiszi h meggyógyul, sőt egyre jobban elfogadja h élete végéig ott kell maradnia a kórházban. Nem nevet, nem mosolyog, nincs egy pozitív gondolata sem. És nem tud aludni már 6 napja!!!

Ez a helyzet most, nem tudom jó kezelést kap-e, vagy keressek jobb kórházat. Mindenre képes lennék, csakhogy jobban legyen... néha úgy érzem, h nemsokára én keresek fel egy dokit, mert nem bírom tovább!

Aki ismeri a betegséget, normális ez a viselkedés? el fog ez múlni? vagy legalább enyhülni...

Az enyhe, közepes vagy súlyos depresszió tipikus esetében a páciens a hangulati élet nyomottságától, érdektelenségtől, késztetéshiánytól szenved. Képtelen bárminek is örülni. Ez az állapot fáradékonysághoz, és a mindennapi élet elsivárosodásához vezet. Nem ritka, hogy már enyhe fizikai terhelésre is kifejezett fáradtságérzés jelentkezik.

A depresszió leggyakoribb tünetei a következők:

a.) A figyelem és koncentrálóképesség csökken.

b.) Megfogyatkozik az önértékelés és az önbizalom.

c.) Bűntudat és értéktelenség érzése lép fel.

d.) Sivár, pesszimista jövőkép.

e.) A betegnek önmagára nézve ártalmas gondolatai támadnak; ezek időnként tettekben is megnyilvánulhatnak.

f.) Kialakul az alvászavar.

g.) Csökken a páciens étvágya.

A hangulati nyomottság általában alig változik; viszonylag független a környezettől, ugyanakkor jellegzetes napi ingadozást mutathat. Egyes esetekben a szorongás látható jelei, és a gyakori, sok mozdulatban megnyilvánuló nyugtalanság sokkal feltűnőbb lehet, mint maga a depresszív hangulat. A hangulatzavart egyes esetekben olyan jelek, tünetek vagy cselekvéssorok fedhetik el, mint az érzelmi túlérzékenység; fokozott alkoholfogyasztás; szeszélyes, kiszámíthatatlan viselkedés; korábbi valótlan vagy valós félelmek felerősödése; illetve kényszerképzetek megjelenése, és képzelt betegségek megélése. Bármilyen súlyos is legyen egy depressziós periódus, általában elmondhatjuk, hogy a diagnózis felállításának feltétele a tünetek legalább két hetes fennállása. Természetesen súlyosabb, illetve hirtelen jelentkező tünetek esetén a kórisme felállításához rövidebb időtartam is elegendő. Az alábbiakban rövid ismertető olvasható a depresszió főbb fajtáiról.

Jellemzője két vagy több olyan periódus, amelyben gyakori hangulatváltozások zajlanak le. A betegség képét két véglet jellemezheti: hangulati és érzelmi emelkedettség, duzzadó vitalitásérzet, és mániáig felfokozott aktvitás, illetve ezeknek az ellenkezője, azaz a teljes érzelmi mélyrepülés. A mániás szakasz általában hirtelen kezdődik, időtartama 2 héttől egészen 4-5 hónapig is tarthat. A depressziós periódus rendszerint hosszabb; átlagos időtartama 6 hónap, de nem ritkán 1 évnél is tovább tarthat.

Tartós hangulatzavar

Ciklotímia

A hangulat állandó labilitása, mely számos enyhe depressziós és csökkent aktivitású szakaszt tartalmaz. Ez az instabilitás a korai felnőtt korban alakul ki és krónikus lefolyású, ámbár a hangulat néha hónapokig is normális és stabil lehet.

Disztímia

Krónikusan nyomott hangulat, amelyben a viszonylag normálisnak mondható szakaszok és a depressziós hangulattal járó epizódok között változó egyensúly jelentkezik. Néha a páciens napokig vagy hetekig is jól érezheti magát, ideje túlnyomó részében azonban fáradt, deprimált, mindent megerőltetőnek érez és semmiben sem lel örömet. A betegek passzívak, sokat panaszkodnak, rosszul alszanak és persze kellemetlen a közérzetük, de tüneteik ellenére rendszerint megfelelnek a környezet mindennapi elvárásainak.

ez is csak hasznos lehet...

nézd... én erre azt mondom, hogy én addig húztam, hogy majdnem ráment a házasságom... és mióta rávettem magam, kezdek visszatérni - az igazi énem! El sem hiszed mennyire jó érzés ujra mosolyogni!! mert már tudok, szívből, nem azért mert "kell".

És még egy fontos dolog - szólj a közvetlen környezetednek, mert így, hogy nem tudják, nem tudják "hova rakni" a a furcsa viselkedéseidet -számodra teljesn normális-, mert bizony nekik az, még ha neked nem is (ez saját tapasztalat, nem feltétlenül vonatkozk rád is, de jobb megelőzni szerintem)

Önsegítő tippek depressziósoknak

A kóros hangulati állapot, a depresszió a legelterjedtebb lelki betegség, minden harmadik ember számíthat arra, hogy életében egyszer maga is átéli. Ma már több tucat igen hatásos gyógyszer létezik, amelyek az esetek 80-90%-ában megszüntetik a panaszokat, jelentősen javítják a közérzetet. A gyógyszerek előírásszerű szedése mellett azonban maga a beteg is sokat tehet azért, hogy hangulati állapota mielőbb egyensúlyba kerüljön.

Kerüld a fogyókúrát és a kialvatlanságot

A kiváltó okokról még ma is óriási viták zajlanak a tudományos világban. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy nem betegség, hanem különféle környezeti és biokémiai, valamint genetikus tényezők által kiváltott tünetcsoport, amelynek bizonyos elemei az egyes betegeknél eltérő mértékben jelentkeznek.

Egészen biztos azonban, hogy a depressziósoknál a mentális (azaz lelki, gondolkodásbeli) működés különösen szoros kapcsolatban van a testi kondícióval. A depressziósok érzékenyebbek a testi problémákra, mint az átlag. Fokozottan kell hát ügyelniük, hogy minden körülmények között eleget aludjanak, a megszokott időben feküdjenek és keljenek. A kialvatlanság önmagában elég lehet ahhoz, hogy komolyan visszavesse a már elért állapotjavulást. A kávéivást ajánlatos a minimumra csökkenteni, ahogy az alkoholfogyasztást is, mert ezek erősen befolyásolják az agyműködést, és a hangulati ingadozást még nagyobbá teszik. A depressziósok lehetőleg ne tartsanak szigorú, azaz éhezéses fogyókúrát, ez ugyanis szintén fokozza a hangulatingadozást.

Az utóbbi időben széles körben megismételt vizsgálatok igazolják, hogy a rendszeres, mérsékelten intenzív testmozgás csaknem a gyógyszerekkel egyenértékű hatású mindenfajta hangulati betegségre, és segít a kiújulás megelőzésében. A rendszeres testmozgás során ugyanis agyunk nagyobb mennyiségben bocsát ki hangulatjavító hatású vegyületeket. Az Egyesült Államokban több klinikán végeztek kísérleteket súlyos depressziósokkal, akiknek négy héten keresztül a hét öt napján 30 perces erőteljes sétát írtak elő. A gyógyszerszedő kontrollcsoporttal összehasonlítva a gyaloglók nagyobb részét hamarabb el lehetett bocsátani a kórházból, mert meglepően gyorsan kilábaltak a kóros lehangoltságból.

bár csak másolom a sját kis "gyűjteménybből" rmélem hasznotokra válik...

No látom nem "baj" ha id is írok 1-2 dolgot.

Szerintemmm viszont, ne állapítsd meg magadról, mert lehet, hogy tök más baod van, vagy épp nincs is semmi, csak "bebeszéled".

Mániás depresszió:

A kezelés során éppen ezért komoly nehézséget jelent a megfelelõ terápia meghatározása, mivel elõfordulhat, hogy bár a kiválasztott terápia hatékony a betegség egyes epizódjainak a kezelésében, de ezzel párhuzamosan a másik fázis elõidézését is okozhatja (pl. az antidepresszánsok, amelyek használata a mániás fázishoz is vezethet).

Egyszer lent, másszor fent

A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át. A depressziós és mániás fázisok közötti hangulatváltás módja és ideje nagyon eltérõ lehet.

Sok esetben a bipoláris betegség depresszióval kezdõdik és akár évekig, évtizedekig csak ezek a tünetek jelentkezhetnek, mire az elsõ mániás fázis megjelenik. Az is elõfordul, hogy a fázisok között több év tünetmentes idõszak telik el, míg máskor gyakran akár évente 3-4-szer váltakoznak, köztük rövid szünettel, vagy anélkül.

Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban tapasztalható a betegség legrosszindulatúbb formája, amelyben a mániás és depressziós epizódok havi, hetivagy akár napi gyakorisággal váltakoznak. Ez felborítja a betegés környezete addigi életét; a hangulatingadozások miatt a beteg kiszámíthatatlanná válik, elveszíti a valóságérzetét, ami igen gyakran meggondolatlan cselekedetekhez vezet.

Terápia nélkül a következmények végzetesek lehetnek

A fel nem ismert és/vagy kezeletlen eseteknek számos súlyos szövõdménye és következménye lehet: családi konfliktusok, válás, másodlagos alkoholés/vagy drogfogyasztás. A legtragikusabb következmény azonban az öngyilkosság, melynek elõfordulása hazánkban egyébként is sajnálatosan magas arányú.

Minden tizedik bipoláris betegségben szenvedõ beteg öngyilkosság következtében hal meg, de a közhiedelemmel ellentétben fõleg a mániás fázisról a depressziós fázisra történõ váltáskor és nem a súlyos depressziós idõszakban. A betegek 25-50 százaléka élete folyamán legalább egyszer megkísérli az öngyilkosságot.

Mindazonáltal az utóbbi idõben hatalmas elõrelépés történt a betegség kezelésében. A modern gyógyszerek és a pszichoterápia alkalmazásával a tünetek a legtöbb esetben hatékonyan kontrollálhatók. A kezelés alappillérét az ún. hangulatstabilizáló gyógyszerek jelentik, amiket azonban többnyire más gyógyszerekkel kombinálva, a betegség típusától és az adott betegségfázistól függõen alkalmaznak.

A hatékonynak számító kezelés hátránya az állandó kontroll szükségessége és a kedvezõtlen mellékhatások, amelyek következtében a betegek a terápiát is elutasíthatják. A depressziós fázisban az antidepresszív gyógyszereknek is nagy szerep jut, és gyakran szorongásoldó készítmények alkalmazására is szükség van, ezeknél azonban fennáll a mániás fázis elõidézésének veszélye.

nem saját iromány, de hasznos...

jön még!