Pontosan tudom mit szeretnék elérni 5 éven belül, de gyakran őröl a gondolat, hogy képtelen leszek rá és a befektetett energiám kárbavész (beszélgetős fórum)

Tudod nem az a nagy kérdés, hogy akkor mi lesz, ha nem éri el.. Akkor nem lesz nagy baj, lehet, akkor már más célja lesz, nem fog belehalni, és sokat tanul önmagáról, arról, hogy vannak az egyénnek határai.. Ez sokat használna neki, hiszen így másokat is jobban megértünk, közelebb kerülünk másokhoz, akiket talán eddig lenéztünk..

A nagy baj akkor van, ha eléri.

Akkor leül öt év múlva, ő az, aki lenni akart.. És hirtelen, vagy éppen folyamatosan rájön, hogy dolgozott mint az állat öt évig, mindent feltett, nem vette észre a madárcsicsergést, a gyereknevetést, talán nincs családja, ha van, őket se vette észre. Ő mr. x. És nem történt semmi.. Nem állt a fejére a világegyetem, nem szakadt le az ég..

No ez a gáz..

Nem az a baj, ha nagy céljaink vannak, amikért dolgozunk, talán többet és becsületesebben odatéve magunkat, mint mások. Az meg pláne nem baj, ha ez meghozza az eredményét..

Csak ha közben elfelejtünk embernek lenni, akkor jó vége nehezen lesz, és nagyon fogjuk sajnálni..

Saját magam keserű tapasztalata ez. Évekig beleöltem mindent, hogy én legyek a legjobb. Ma már nagyon sajnálom, hogy nem voltam inkább csak "jó", és nem volt több barátom, mélyebb osztálytársi, emberi kapcsolatom. Az egyik legjobb egyetemet végeztem, de nem kocsmáztam a haverokkal, nem jártam el, mert ezt kellett érte beáldozni. Aztán elértem a célom, és közben megváltozott a világ, már nem értékeli azt annyira, mint amikor belekezdtem.. Az egyetlen, amit jól tettem, hogy vállaltam családot, gyermeket, és így az élet egésze fenntart, és értelmet ad az "újrakezdéshez". Ugyanolyan hajtós maradtam, az nem változott, de már sokkal inkább ésszel csinálom, és közben is jól akarom magamat érezni.. És akkor már -talán- nem is annyira érdekes az a végső cél, hanem az érte végzett munka, maga az élet válik fontossá..

Na,hát így már sokkal egyszerűbb.Filmeket fordíthatsz a szabad idődben is,hobbiként,amíg nem tudsz valóban ebből megélni.A tudásodat legalább karbantartod vele,és jól szórakozol közben.

Én is ebben a cipőben járok:a megszerzett tudásaimat csak hobbiként tudom működtetni.Zavaró nagyon,hogy nem tudok belőle megélni,de legalább amíg csinálom,jól érzem magam,és örülök neki,hogy egyáltalán értek hozzá.

Egyáltalán nem baj,sőt jó,hogy valami oylasmiben fejleszted magad,amit valóban,igazán szeretsz.

de ha nem jön ösze,a,a mostani szakmád még mindig elég szerethető,és elég biztonságot nyújt neked.

Szerintem közben fordulj az élet más területei felé is és keressél ott is örömeket,hogy nehogy már esetleg ez a dolog,hogy esetleg nem találsz munkát a nagy tudásoddal,teljesen romba döntsön.

Sokan vagyunk úgy,hogy valamibe rengeteg időt fektettük,és még részben sem tudjuk használni azt a tudást,vagy képességet.Ez nagyon kiakasztó,de azért belehülyülni nem érdemes.

sosem ertettem, hogy lehet nyelvtan nelkul nyelvet tanulni vagy tanitani.

en nulla tudassal kimentem kulfoldre, sok evvel ezelott, 6 evet eltem kint, megtanultam angolul. De sose ereztem ,hogy tudom. Itthon beiratkoztam anglisztika szakra, hogy megtanuljam a nyelvet felsobb szinten, es hat mondanom sem kell, van mit.

Tehat tudatos nyelvtan tanulas nelkul mindig bizonytalan maradsz. Nyilvan nem veletelnul vagy bizonytalan.

Szoktam eredetiben filmeket nézni, mert a szinkron néha (bár régebben nagyon jó szinkronokat készítettünk) botrényosan gyengére sikerül és nem feltétlen azért, mert a fordítás rossz (hanem, mert a hangok nem illenek a szereplőkhöz, de ez már egy másik tészta...).

Ez azért is szép dolog, mert nem elég a szöveget lefordítani, hanem figyelni kell arra is, hogy egy idegen nyelven elhangzott mondat hossza nem feltélenül egyezik a magyar mondat hosszával...

Sok sikert kívánok hozzá!

A jogászkodás nem jött be?

Azt mondod, ha nem tanulnál nyelvet, akkor TV-t néznél otthon.

Mi az "eredeti" hivatásod/szakmád?

A bizonytalanságodon nem tudok segíteni, ezért csak annyit mondanék el, hogy anno én két nyelvet sajátítottam el egészen jól, a németet és az angolt. Franciául is elég tűrhetően olvastam és kommunikáltam, de az évek során előbb passzívba, majd teljesen feledésbe merült.

Én rengeteget fordítottam, különböző könyveket, írásokat, egy MTA tag lektorálta nekem, örök hála neki, amiért jól megtanultam ezt a két nyelvet.

Amit ezzel mondani akarok: ha vannak alapok megtanulhatod autodidakta módon is a nyelvet, attól függ, mit akarsz belőle kihozni.

Nyilván más mondjuk mai angolsággal beszélni és megértetni magad és más mondjuk Melville Moby Dick-jét lefordítani...

Nyelvvizsgát már csináltam, valóban jó volt arra, hogy felmérjem, hol állok.

Magas szintre szeretnék eljutni, ami egyrészt önmagában a cél, másrészt egy eszköz arra, hogy olyasmit dolgozzak amire vágyom. Ez is növeli a bizonytalanságomat. Sokszor elgondolkodom, hogy miért nem inkább a szakmámban (amiben egyébként dolgozom) fejlesztem magam és törekszem arra, hogy magasabbra jussak. Szeretem azt is amit csinálok, de nem annyira, hogy ne csak ellegyek benne napi 8 órában, mert dolgozni kell valahol vmi fizetésért.

El kéne magadban fogadnod azt,hogy lehet,hogy nem fog sikerülni,bár ha "csak" nyelvvizsgázni akarsz belőle-és ez nem a japán nyelv-akkor simán meg tudod csinálni ennyi tanulás után,ha nem elsőre,akkor másodikra.

Amúgy a nyelvtanulás pont egy olyan dolog,hogy minden részeredmény értékes,és önmagában használható. Ennek pedig örülnöd kéne,hogy minden napod hasznosan telik.

5 éven belül akadhatnak olyan lehetőségek,helyzetek,amiben a mostani vágyadnál sokkal magasabbra juthatsz,de az ellenkezője is.Ezt tudomásul kell venni,és REMÉLNI,hogy sikerül megvalósítanod a tervedet,VAGY más módon boldognak elégedettnek lenned.

Miért vagy örök kétkedő,bizonytalan?Ezen próbálj változtatni:)

elégedettség = boldogsággal,sokszor....

Semmi extra, csak önmagamra van kitalálva. Lomb Kató módszere áll hozzám a legközelebb egyébként, nagy tisztelője vagyok. A lényeg a rengeteg input, 0 nyelvtan, ami fokozatosan vhogy mégis a tudatomba épül.

Természetesen abban sem vagyok biztos, hogy jól csinálom, örök kétkedő, bizonytalan mókus vagyok.

Only for You:

"A legidősebb tanítványom 80 körül volt. Soha nem láttam annyi szorgalmat és tiszteletet egy emberben. Lassan, de biztosan haladt és mindkettőnk számára különösen nagy élvezet volt az együttműködés.

Hogyne lehetne 50 felett angolt tanulni! Találj egy jó tanárt."

(A gyakori kérdésekből)

Ha otthon tanulod egyedül akkor képtelen leszel rá.

Egy jó nyelvtanár kell.

A helyedben rövid távú időszakokra is elosztanám az elérendő célhoz vezető utat.

Mondjuk 1 év múlva ezt szeretném elérni stb.

Így elérhetőbbnek látszik a cél.Van közben sikerélmény.

Így kár belefogni bármibe is!

Ne azzal foglalkozz, hogy nem fog sikerülni, mert elveszi mindentől a kedved, nem csak a céltól!