Óvodai beszoktatás (beszélgetés)
Nálunk a nagyobbik első nap beszokott masbap ott is akart aludni. Mindenki irigyelt ,pedig ez a nem egészséges fajta beszokas.
A kisebbik utál menni ,fél éve nem szokik be ,mindenki lesajnál ,pedig csak szeret velem lenni.
Nagyon sok múlik nem csak az óvónőkön ,hanem ha sok egyformán utálatos ,neveletlen kölyök van egy csoportba-megmergezik az egész ovi hangulatát.
Ha sokaig nem szokik be váltani kell csoportot vagy óvodát.
Sziasztok!
Nektek szerencsétek van. Frikusz örülj, hogy ilyen önálló a gyermeked. Nekünk majd egy hónap kellett, mire megszokta az óvodát. Kezdetekben állandóan ordított, nem akart elengedni, megharapta, verte a gyerekeket. Már ott tartottam, hogy kiveszem és várok vele még. Aztán most már haza sem lehet hozni, teljesen megváltozott. Imád ott lenni, reggelente ad egy puszit és elinteget. A kisfiam októbertől jár oviba, de még mindig nem alszik ott, ebéd után hazahozom. Májustól szeretném, ha ott is aludna, remélem ez már simán fog menni.
Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat! Azért sírt, mert 11-kor haza kellett jönni. Holnap már ott ebédel. De mondta, anya ugye nem kell ott aludnom? Tudom hogy biztosan lennek rossz napok is. Gondolom hosszabb szünet után!
kis bátor, önálló gyerkőc, légy büszke és örülj neki.
bár lehet, ha rájön, hogy ez hosszútávú, azért néha lesz mécsestörés. (tapasztalat)
Óvónőként azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon szélsőséges reakciókat szoktak produkálni, ám akárhogyan is történik, a szülő megijed, hogy valami nincs rendben.
Minden reakció "normálisnak" mondható, mégpedig azért, mert két gyerek sem egyforma. Vannak félénkebbek, nyíltabbak, barátkozóbbak, szorongók, talpraesettebbek, visszahúzódók, stb. (A felnőttek is ilyenek, személyiségfüggő)
Azzal, hogy hazaküldött a gyereked, azt jelzi számodra, hogy minden újdonság érdekli, az új helyen minden és mindenki érdekes, valószínűleg optimista és nyílt személyiségű.
Ami "rosszul esik" szülőként, annak a másik oldalról rengeteg előnye van!
És közel sem biztos, hogy pár hét múlva, amikor elmúlik az újdonság varázsa, nem fog sírni utánad!
És ez fordítva is igaz: aki szorongó, fél az első napokban, lehet, hogy annyira megszokja és megszereti az új környezetet és légkört, hogy pár hét után maga fogja azt mondani anyának, hogy menjen csak nyugodtan, nagyon jól ellesz a többiekkel, esetleg haza sem akar majd menni.
Ezek mindi-mind normális reakciók ebben az életkorban. Baj csak akkor van, ha heteken/hónapokon keresztül levert, letargikus, étvágytalan, a régi, kedvelt, megszokott, addig örömöt kiváltó cselekvések sem okoznak már neki pozitív érzéseket. Ám ilyen nagyon ritkán van!
A beszokás rövidebb-hosszabb időszak, mindenki a saját érési tempójának megfelelően esik át rajta.
Egy biztos: a szülő segítő támasza legyen a gyereknek, ne vetítse ki a kicsire a félelmét/csalódottságát, próbáljon meg együtt lelkesedni, vagy lelket önteni a gyermekébe! =o)