Óvodai beszoktatás, véleményezd kérlek (beszélgetős fórum)
Azt gondolom, ennek az "óvónőnek" később sem lesz olyan a hozzáállása, amilyet szeretnétek, és ami megnyugtatna benneteket, a kicsinek pedig biztonságérzetet adna.
Ilyen idős korban (és általános iskola alsóban ugyanígy) nagyon fontos, hogy a gyerek szeressen oda járni, és ebben óriási szerepet játszik az, hogy SZERETI az óvónőt, tanitónénit.
Amellett, hogy panasszal élnék, én váltanék, minél hanarabb. Ahogy írták előttem, ne ovit válasszatok, hanem pedagógust. Az embert.
Remélem, megtaláljátok. :)
Az. És utáltam utána más oviban is, hogy átfedéskor ketten legyünk a csoportban. Nem akartam tudni, hogy "tart rendet" a másik.
Még most is megkönnyezem a srácot. Amikor odakerültem, 2-3 hónap volt hátra a tanévből, ha én legalább középsőben mentem volna ebbe a csoportba, szóltam volna az anyukájának, hogy vigye el innen, de gyorsan.
És még most is van.:(
Az egyik barátnőm gondozónő volt egy bölcsibe, ahol volt egy elhanyagolt kislány. Nem engedték neki, hogy jelentse a gyámhatóságon, de egyszer megtette, mert sajnálta a kislányt. Kirúgták...
És ez nem olyan régen volt, úgy 10 éve kb...
Egyébként nem tudom, hogy mi a jó, ha szólunk vagy ha nem.
Én a régi ismeretség miatt nem mentem a főnökéhez, nem is volt többet probléma a gondozónővel...
Biztos kirúgattam volna fegyelmivel!
Ilyet én még nem is hallottam.
Bizony voltak érdekes dolgozók.:(((
Mikor dolgozni kezdtem, a kisfőnökkel kerültem a csoportba.
Előre szólt, hogy I. egy kezelhetetlen, rossz fiú. Hát, eleven volt, szó se róla. DE: ha valamit felborítottak, elrontottak, a gyerekek már kórusban mondták, hogy I. volt. egy gyönyörű gyerek, fekete haj, sötét szem, csinos, minden labdajátékban ügyes, én imádtam, pedig nálam is próbálkozott, hogy meddig mehet el. 1x megint valaki sírt, ki bántott? Hát I. Csakhogy aznap nem is volt oviban. Ennyit erről.
S hiába volt a főnököm, 26 évvel idősebb tőlem, ordítottunk az irodában, mert csinált olyat, hogy I.-nek kellett állni az ajtóban, és ahogy ment be a csoport, mindenki adott neki egy pofont, az "óvónő" utasítására. Ilyen sincs mindenhol, ez már kirúgásért kiáltott, de a többi kolléganő és a dajkák is azt mondták, ők mindent letagadnak, semmit nem láttak, ha a nagyfőnöknek szólok.
Én nem hiszek abban, hogy egy ilyen pedagógus normális a gyerekemmel azért, mert "csak" szóltam.
Én abban hiszek, hogy az ilyen csak abból tanul, ha magas szintre kerül a történet és következménye van. Persze ha a vezetō gyerek párti. Mert ha ugyanolyan, akkor a gyereknek sokkal rosszabb lesz...
Szóltam a gondozónőnek, csak nem csináltam nagy ügyet belőle, hiszen az volt az a bölcsi, ami tetszett. Volt udvar, medence, kint aludtak...
Ha nagyobb vihart csapok, akkor ki tudja milyen lett volna a gyerekemmel? Az nem hiányzott, hogy azért utáljon odajárni, mert a gondozónő kicsinálja...
Az a legszomorúbb, hogy kb. ennyit tudsz tenni, szólsz, de annak is negatív következményei lesznek....
Fōleg egy kisvárosban, ahol nincs túl sok választási lehetōség,sokszor csak a tűrés marad.
Úgy saját, hogy az egyik bölcsöde ami látókörbe került, amikor a kisfiamat beirattam.
Ott dolgozók és szülōk, sajnos igaz történetei.
A szülōk mikor rajönnek valami nem stimmel már látják a jeleket a piciken.
Szorongó, dadogó picik szobatisztasági problémák.
És hogy miért nem történik semmi?
A polgármester jó viszonyt ápol a vezetōvel, aki szintén ilyen, így mindenki "hiteltelen" aki a valóságot mondja...
Tudom.
Nagy csoportos volt, mikor 2x is úgy jött haza, hogy a dada megrángatta.
Bementem, közöltem vele, hogy megrángatlak én úgy hogy a kezed a kezemben fog maradni és azzal verlek agyon te carházi!
Másnapra az összes bentlévő kisruháját dobhattam ki, mert hypot öntött rájuk...
Érett felnőtt, mi??
Sajnos mostanában is vannak még bántalmazások bölcsiben, oviban is, holott ōk a legkiszolgáltatottabbak, mert nem tudják pontosan elmondani mi történt.
Megrángatják a piciket, ordítanak velük, büntetō pad van másfél, kétéves gyerekeknek, hagyják ōket fuldoklásig, hányásig sírni teljes közönnyel stb....
Közben a szülōk szemébe mosolyognak.
Amelyik kolléga ezzel nem tud azonosulni, azt kiközösítik, ellehetetlenítik.
Igen. A gondozónő kihasználta a régi ismeretségünket.
Nem akartam nagy balhét, azt nem szeretem, így csak négyszemközt mondtam neki, hogy tudok róla, és nem szeretnék még egy ilyet hallani a gyerektől. Erre azt mondta, hogy hazudik a gyerek, mert csak ijesztgette.
Én meg mondtam, hogy nem hazudik, és ijesztgetés sem lehet, mert akkor sajnos a főnökével is beszélnem kell...
Leragasztották a száját!?
Végig húztam volna a rendőrségig !
Sok mindent elviselek, de azt nem ha egy gyereket ilyen vagy olyan módon bántalmaznak !
Elég genyók egymással a törpék, nem kell hogy egy felnőtt adja alájuk a lovat.
Mindig voltak érdekes "pedagógusok", akkor is amikor én voltam gyerek és akkor is, amikor a fiam és most is...
Ez ellen nem tudsz tenni. Nem hinném, hogy az örökbefogadás miatt mondott volna ilyet, még abban sem vagyok biztos, hogy a nehéz beszéd miatt. Akár azért is mondhatta mert épp rossz kedve volt.
Én nem csinálnék nagy ügyet ebből, ő is ember, neki sem lehet mindenki szimpatikus, ő sem szerethet mindenkit...
Az én fiam száját az egyik gondozónő beragasztotta széles ragasztószalaggal, mert túl sokat beszélt szerinte, és nem is aludhatott a bölcsibe, mert végig beszélte az alvást.:DDDD
Az oviba sem aludt, így mindig büntiben volt alvásidő után, mindaddig, míg nem nem mentek bele, hogy mesét mondhasson a többieknek;)
Ja, a fiam első bölcsis napját úgy kezdte, hogy egy hatalmas monoklija volt, mert leesett a székről és beütötte a homlokát. A gondozónők semmit nem szóltak, de amikor elmúlt, akkor mondták neki, hogy te mennyire szép vagy!;)
Tehát, nyugi! Ne vegyétek ennyire komolyan, majd alakul a helyzet.
Én is egyik ámulatból a másikba esek,jó, nem lehet általánosítani.
De ha ilyeneket hallok,irtó dühös leszek,és nem értem.
Mért megy valaki gyerekek közé,ha minimális empátia sincs benne.
Mi lett ezzel a hivatással?!:((
Ismerős házaspár 3 éves kisfiút fogadott örökbe, még nem volt szobatiszta, nem beszélt, ment neki mindennek a lakásban, mert az otthonban nagyobb térhez volt szokva, levert sok dolgot, mert az otthonban nem voltak polcon csecsebecsék. 4 éves kora után ment oviba, ma már egyetemet végzett programozó.
Döbbenetes, de sajnos nem egyedi eset.Szerintem nem szabad ilyen helyen hagyni, nem lesz sikerèlmènye. Én amikor közösségbe adtam a fiamat,gondozónőt választottam,nem bölcsit.Sokat érdeklődtem emberektől milyen vélemények vannak és megérte.Kisfiam nagyon szereti,nagyon szoros a kapcsolatuk.
Tudom az ovi más,ott már nem dédelgetik őket annyira,de mindkét helyen az az alap ,hogy ne egymáshoz hasonlítsák a gyerekeket,hanem önmagukhoz képest értékeljék a fejlődésüket.
Nem mondhat ilyet,és szégyelje magát az ilyen.
Minimum mennék a vezető óvónőhöz.
Nekem is volt ilye ovisom,okos volt ügyes,nagyszerű felnőtt lett belőle. És büszke vagyok rá.
Az én lányom ennyi idősen majdhogynem csak babanyelven "beszélt" pedig egészségesen született.
4 éves lehetett mikor "rendesen" megtanult beszélni és majdnem betöltötte a 9-et mikor megköszönhettem a logopédus munkáját. (fogproblémák).
Az az óvónő tehet egy szívességet!
Nincs jobb óvónő vagy jobb ovi?