Nehéz óvodai beszoktatás (beszélgetés)

Én úgy gondolom, hogy a 3 éves korig otthon maradó anyák/szülők kb 75%-a nem jókedvében tartja otthon a gyereket 3 éves koráig. Nagyon sokan vinnék a kicsit bölcsibe, és visszamennének dolgozni de : a: vagy nincs hova visszamenni b: tudjuk, milyen vicc-kategória az állami bölcsődés férőhelyek száma és egyre inkább a bekerülési feltételek is. Hacsak nem vagy egyedülálló 3 gyerekkel és nagyon alacsony jövedelemmel, esélyed sincs. Vagy kitúrnak azok a kedves jelentkezők, akik hazudnak a jövedelmi helyzetükről. A kerületünkben tavaly hármas ikreket is utasítottak el bölcsődéből.

A magánintézményeket pedig a legtöbben nem bírják megfizetni illetve van, hogy oda is rohadt nagy a túljelentkezés. Őszintén szólva, én megbolondultam volna ( a nagyon társasági lény fiammal együtt) 3 évig otthon, a röhejes összegű gyes-en, szerencsém volt, hogy felvették a gyereket bölcsődébe (hazugság és protekció nélkül) de a kicsivel már tudom, hogy nem leszünk ilyen szerencsések... Férőhely-bővítés helyett valahogy minden évben csak sz@rabb a helyzet. Komolyan, ez már művészi szint, hogy mindent így el tudnak b%=&8 ..ni . Ha csak nem az a cél, hogy minél kevesebb anya térhessen vissza dolgozni.

Mindenki tisztában van vele, hogy egy ex-bölcsis sokkal könnyebben veszi az óvodába beszokást (az én fiamat is agyon dícsérték az óvónők, hogy milyen önálló, hogy látszik rajta a két év bölcsődei "rutin" ) csak nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy ezt a lassan privilégium-számba menő esélyt megadja a gyerekének. Szóval felesleges és sértő a bölcsődével példálózni.

Tök gáz szerintem, hogy minderre 3 éves kor után kerül sor sok családban. Más országokban teljesen természetes ha anyu már fél év után újra munkába áll, gyerkőccel meg vagy nanny van, vagy megőrőben vigyáznak rá vagy oviba jár.

Ezek a gyerekek is meg tudják ám siratni anyucit, de legalább már értik mi is folyik körülöttük.

Úgy vélem vannak olyan élethelyzet ek amiken igenis érdemes túl lenni még egész kis korban, hogy utána ne legyen ezzel gond. Mert -talán észrevettétek- de nagyobb korban jóval makacsabbak és nehezebben lépnek túl dolgokon.

Igen nehéz téma ez az ovis beszoktatás.Olvasgattam a fórumot,és nagyon sok jó tanács hangzott el.

Igazatok van,minden gyerek más-és más! Van olyan kisgyerek,akinek meg sem kottyan,ha néhány órát máshol van,mert ahhoz szokott hozzá-és érzelmileg biztonságban érzi magát.Általában Őket kisebb korukban is hagyták már máshol néhány órára.

Viszont a többség,bizony sírdogál! Ez teljesen természetes dolog,a pszichés fejlődés része.Most tanulja meg "elengeni" Anyát,kezd önállósodni,kezdi érteni hogy Én,én vagyok,ez és ez lesz a dolgom.Gondoljatok bele! Idáig együtt voltatok a gyerekkel,szinte a nap minden percében,most meg mennie kell az oviba,idegen helyre,idegen néni vigyáz rá (aki lehet nem is szimpi neki),idegen gyerekekhez kell alkalmazkodni,sőt:szokásokat,szabályokat kell elsajátítani.Nem egyszerű feladat!

Nagyon türelmesnek kell lenni ilyenkor,pár hét és túl lesztek rajta.Nagyon nehéz az Anyának,gyereknek egyaránt,de az Anyukának a legfontosabb dolga most bízni azokban a felnőttekben,akik vigyáznak a kicsire.Mert hiába mondja Anya a gyereknek,hogy persze jó lesz itt Neked,ha a testbeszédével,érzelmileg nem azt sugallja,vagy a gyerek hallja egy kósza mondaton keresztül hogy ilyen,meg olyan az ovi vagy az óvónő...leradarozza rögtön.

Véleményem szerint, ha megteheti valaki,nagyon fontos a fokozatos beszoktatás,és ha szerencsés helyzetben van,a csak délelőtti az ottlét.Higyjétek el,néhány hónap,hét múlva Ő fogja kérni,hogy ott aludhasson.Amúgy meg ha szerencsés a szülő és tényleg meg tudja oldani,bőven elég a napi 6 óra ovi is,ott alvás nélkül.Ha meg ott kell aludni a gyereknek,nyugodtan lehet vinni "anyaszagú" pólót,alvókát,plüsit bármit,ami kicsit is emlékezteti az édes otthonra!:-)

Minden gyermek máshogy éli meg a dolgot. Az meg nagyon rossz hozzáállás,mikor a kicsi 3 évest felnőttként kezeli a szülő. Nyilván már képes megerteni a dolgokat fejben,de érzelmileg még nem olyan fejlettek,hogy minden érzésüket tudják kezelni. Ha ez pont az ovinál is előjön,ugyan úgy a szülő dolga a gyerek érzelmi helyrepakolása,mint bármelyik másik szituációban.

Bár, én találkoztam már olyan gyerekkel,aki fél év után is szinte egész nap sirt,pityergett.

De nagyrészt én azt láttam,hogy amikor a gyerek megérti,hogy anya minden nap érte jön,nem hagyja ott,akkor megnyugszik és jobban a társaira,a játékra koncentrál. Az meg gyermekenként változó,hogy mikor alakul ki benne ez a fajta bizalom az ovival kapcsolatban.

Én annyit tanácsolnék,hogy türelem és kitartás. Hagyj időt a gyermekednek,hogy feldolgozza a dolgokat és rendbe tegye a kis lelkét. :)

Nem vagyunk egyformák, s a gyerekeink sem. Szerencsére. Azt írtam le, ami nekünk működött, s természetes, hogy másnak más működik. Esetleg más is fontos. Nekem fontos volt, hogy a kis sírdogálás se legyen, azt a napi 10 percet megérte számomra. S láttam olyat, aki még egy óra múlva is sírt, s olyat is, akinél tényleg az anyukának szólt a hiszti. Jó, ha különbséget tudunk tenni a kettő között.

De az, hogy nem olyan kicsi, azzal messze nem értek egyet. Kicsi, akkor lehet, hogy nagynak tűnik, főleg, ha van még mellette egy pici is. Nekem most tízenévesek, már tényleg nem kicsik :).

???

Az átlag gyerekek a 3. napon már ott alszanak. A bátrak meg már az elsőn megpróbálják. :)

Egy hònap után már ott aludtak?

Nem volt nehéz váltani?

Köszönöm, hogy segíteni pròbáltok!

Minden tanácsot megfontolok!

A nagy többség kicsi, ùj gyerek.

Kb 11-en "kiscsoportosok".

Szerintem sok volt neki az egész nap. Az is mutatja, hogy egyből feküdni akar, hisz utána mentetek érte.

Ha megteheted, jó darabig hozd el délben. S beszéljeket arról, mi lesz a programja amíg az oviban lesz. Arról is, mit csinálsz te. Gondolom ilyenkor vagy dolgozol vagy akad elintéznivalód. Megmutathatod neki az órát is, szokott kirakva lenni a csoportszobákban. S ráadásul a 12 óra jellegzetes, könnyen megjegyezhető, nálunk segítség volt, ha valamire várniuk kellett, valahogy könnyebben ment, ha ezt megmutattuk a gyerekeknek.

Vegyes csoportba jár. Viszonylag kis létszámú csoport. Eddig max 14 -en voltak, amikor a legtöbb gyerek ott volt, ennél inkább kevesebben.

Az óvónénik és dadusok szuper kedvesek, figyelmesek, babusgatóak. Teljes nyugalommal viszem, 100%-osan meg vagyok győződve arról, hogy jó helyen van, a maximális figyelmet kapja. Nem sírok, nem élem meg traumaként az elválást. (De abszolút megertem, ha egy anyuka fájdalmasan éli meg, nem vagyunk egyformák, mindenki más miatt lelkizik, emberek vagyunk, tele érzelmekkel, ettől még senki nem "hülye").

A bölcsiről már lekéstünk, ezen változtatni mar nem tudok. Anyukákkal beszélgettem, a többség nem volt bölcsis.

Szóval fontos hogy anyu mindig azt mutassa hogy az OVI jo.

Így akartam írni.

A lenyeg szerintem hogy a gyerek nem hímes tojás. Igen, van hogy sir, igen van, hogy szomorú, és meg az is lehet hogy dühös is lesz. De ő is csak ember. Anyuci félelme átmegy rá, érzi. Szóval fontos hogy anyu mindig azt mutassa hogy az idő jo.

Megdöbbenve olvasom sokszor, hogy az anyócák nyígnak hogy jaaaj az édes kicsi gyerekem elment az oviba és ez őket mennyire megviseli..vicc.. Anyu tán hülye? Vagy érzelmileg még gyerek??

Először is beszélj az óvónővel,ugyanis ha első pár nap nagyon tetszett neki,majd hirtelen elkezdett tiltakozni,fennáll az esélye,hogy esetleg valamelyik gyerek bántotta,piszkálódtak vele,stb. Ez elég gyakori indok,(főleg az elején) arra,hogy a gyermek megutálja az óvodát.

Próbálj a maga kis módján a kislányoddal is beszélni a dologról,hogy bántotta-e valaki, kedves-e az óvónéni.

Ha nem a csoporton belül van a gond,akkor az egyetlen amivel segíteni tudsz,az az,ha elmondod neki,hogy jönni fogsz érte,ne ijedjen meg,nem hagyod ott. Esetleg had vigyen magával valamit otthonról,ami megnyugtatja (plüssmaci,bármi).