Okosbaba program - 1. rész - A saját meglátásaim

Egy évvel ezelőtt találkoztam először az okosbaba programmal. Itt, a Hoxán botlottam bele egy fórumba, ahol erről a módszerről beszélgettek. Első olvasatra rögtön felkeltette az érdeklődésemet, mivel, mint minden anya én is a legjobb lehetőségeket szeretném a gyermekem számára biztosítani. Amint módom nyílt rá, tanulmányoztam a módszert pro és kontra, majd úgy döntöttem, hogy ez kell Nekünk, és belevágtam.

A férjem és a környezetem eleinte elég kritikus volt a módszert illetően, és olvastam szerte a világhálón több ellenvéleményt is, de úgy éreztem, hogy (mint már annyi más dologgal kapcsolatban) az anyai ösztöneimre kell hallgatnom.

A férjem azóta már meggyőződött arról, hogy ez a módszer nagyon hatékony, és a kisfiunk imádja, így most már Ő is támogat ebben maximálisan.

Lépéseim

Amikor először belevágtam az okosbaba módszer használatába, akkor még nem csináltam túl rendszeresen, mert nyakamon volt a szakvizsgám, és sok más egyéb gondom is; valamint macerásnak és időigényesnek éreztem a kártyák gyártását. Később azonban, ahogy cseperedett a fiam láttam, hogy kezdi unni a játékokat, és egyre jobban érdeklik azok a dolgok amiket mi, felnőttek csinálunk. Márpedig mi gyakran odaülünk a számítógép elé.

Utánaolvastam, hogy egy éves kor felett már nem kell vacakolni a kézzel gyártott kártyákkal, hanem lehet power pointos vetítéseket is használni az okosbaba programhoz. Ezen felbuzdulva letöltöttem néhány okosbabás power point bemutatót, és megmutogattam Őket a fiamnak. Látványosan érdekelte, úgyhogy lassacskán gyűlni kezdett a napi vetítési adag. Ekkor még mindig elég rendszertelenül csináltam az egész programot. Végül a fiam rázott bele a rendszerességbe, mert naponta többször is kifejezetten kérte. Gyakorlatilag szó szerint kéri, mert a mai napig is az az első szava ahogy meglátja a számítógépet, hogy: "obázázás" (=okosbabázás), "nézzü" (=nézzük), és boldogan nyúl a könyvek után is, és mondja, hogy "obasta" (=olvas)

És az az öröm, amit látok, hogy a fiamnak ezzel az okosbaba-játékkal okozok, minden ellenvéleményt lesöpör számomra.

Miért éppen az okosbaba program?

Érdekeltség, motiváció

Mielőtt bárki is az ellenkezőjét gondolná, leszögezem, hogy semmilyen anyagi érdekeltségem nem fűződik az okosbaba program népszerűsítéséhez.

Az egyetlen dolog ami motivált ennek a cikknek az elkészítésében (és az esetleges folytatásokban), hogy szeretném, ha minél több anyuka szerezne tudomást erről a lehetőségről, és minél több babának adódna módja arra, hogy ezáltal kinyíljon számára a világ.

Érvek

Mint már fentebb említettem, az okosbaba program egy érdekes játék a babák számára.

Ezen túl egy kivételes lehetőséget ad a gyermek kezébe, hogy megtalálja a helyét a világban.

Miért is kivételes ez a lehetőség? Azért, mert egy olyan többlet tudást kapnak ezáltal, amit semmilyen más módon nem tudnak megszerezni. Számukra a tanulás sosem válik nyűggé, hanem mindig izgalmas lesz, és folyton éhesek lesznek az újabb és újabb információkra. Ezért később sokkal könnyebben tanulnak, és átfogóbb ismereteket szereznek a világról, mint mások. Mivel szívesen tanulnak nagyobb korukban is, ezért gond nélkül választanak iskolát, és bármilyen nehézségű oktatással játszva megbírkóznak. Tájékozottságuk révén pedig könnyedén eldöntik majd, hogy mit szeretnének csinálni felnőtt korukban, mert minden lehetőség adott számukra. Lehet belőlük akármi, amik csak lenni szeretnének: tudós, művész, vagy egyszerű kétkezi munkás. A választás Nekik nem kényszer lesz, amibe a lehetőségeik nyomják, hanem saját döntés oly módon, hogy minden út nyitott lesz számukra.

Ellenérvek

1. Sokan teszik fel azt a kérdést, hogy miért kell olvasni, számolni és más egyebekre tanítanom a fiamat ilyen aprócska korban, és miért kell éppen az okosbaba program ahhoz, hogy jót játsszak a babámmal?

2. A szkeptikusok azt mondják, hogy nem igaz, hogy az okosbaba programban részt vevő babák tudnának olvasni, vagy számolni 3-4 éves korban, szerintük ez lehetetlen, és minden videó, ami ezt bizonyítja csupán valamiféle trükk lehet.

3. Azt is hallom gyakran, hogy elveszem így a gyermekkorát a kisfiamnak.

4. Vannak, akik azt állítják, hogy az iskolába kerülés után pár hét múlva a többi gyerek gyorsan utoléri az okosbaba programmal "oktatott" gyermekeket, és éppen ezért felesleges annyit "vacakolni" éveken keresztül otthon a picúrokkal.

5. Van aki attól fél, hogy az "okosbabák" lenézik majd az osztálytársaikat.

6. További ellenérv még az is, hogy unatkozni fognak az iskolában.

7. A legfőbb hátrányként pedig azt szokták megemlíteni, hogy a program túlságosan bonyolult, és időigényes a szülők számára.

Válaszok az ellenérvekre

1.

Több okból is fontosnak tartom a korai fejlesztést a babáknál.

Először is a babák információra éhesek, és mindent, amihez csak hozzájutnak szivacsként szívnak magukba. Szerintem a szülő felelőssége, hogy milyen információkat tesz a gyermeke számára elérhetővé. Ha azt látja, hogy a szülei a tévét bámulják naphosszat, akkor ezt a mintát veszi át, és azt az információt, amit a tévéből kap. Már a tudósok is észrevették (de biztosan rajtam kívül más anya is megfigyelte), hogy a babák a televízióból leginkább a folyton ismétlődő, szuggesztív, és pár másodperces reklámokra figyelnek fel. A reklámszakemberek nagyon is jól tudják, hogy milyen módszerrel lehet a leginkább a figyelmet megragadni, és manapság már egyre tudatosabban célozzák meg a gyerekeket is.

Az okosbaba módszer pontosan erre a "reklámeffektusra" épít. A kártyákat, vagy a vetítéseket amiket a kisbabáinknak mutatunk pontosan ugyanúgy csak pár másodpercig látják a babák, és intenzív élményük kapcsolódik hozzájuk, ahogyan a reklámokhoz is. A szülő felelőssége az, hogy mit tanít, vagy enged tanítani szívesebben a gyermekének: az olvasást, a matematikát, nyelveket, általános műveltséghez kapcsolódó tényeket, vagy azt, hogy melyik mosópor a legjobb, vagy melyik játékot kell feltétlenül megszereznie.

Másrészt az oktatási rendszer olyan gyenge lábakon áll, hogy a gyerekek nagy része nem tud jól olvasni, és ez a későbbiek során nagyon sok gondot okoz nekik. A tananyagot végeláthatatlan unalmas információhalmaznak látják, és gyakran nem is tudják, hogy hogyan is fogjanak hozzá a tanuláshoz. A matematika pedig szintén sok gyermeknek okoz fejtörést. Nem tudnak gyorsan fejben számolni, pedig arra még a legegyszerűbb életszituációban, a vásárlások alkalmával is igen nagy szükség lenne. A matematika a legtöbb gyermek számára unalmas, elvont és nehéz. Pedig manapság, a számítógépek megjelenése óta különösen nagy szükség van a matematikára az élet több területén is. Az pedig szintén vitathatatlan tény, hogy a nyelvek minél szélesebb körű ismeretére is egyre nagyobb szükség van.

Az okosbaba program segítségével szinte észrevétlenül tanulnak meg olvasni a gyerekek.

Az általános műveltséget megcélzó képtények segítségével megtanulnak logikai rendszerekben gondolkodni, és e rendszerekbe könnyedén beillesztenek később bármilyen információt.

A matematikai program segítségével a mennyiséglátásukat fejleszthetjük még azelőtt, mielőtt megtanulnának tízig elszámolni. Ezt a képességüket ugyanis később elveszítik, ha nincs "stimulálva". A mennyiséglátásuk fejlesztésével azonban könnyen tudnak majd fejben számolni, és a matematika számukra mindig egy érdekes dolog lesz.

Az pedig szintén tudományosan bebizonyított tény, hogy egy babához ahány nyelven beszélnek, annyi nyelvet képes anyanyelvi szinten elsajátítani (ha jól tudom van egy korlát, mert max. 12 nyelvet tud anyanyelvi szinten megtanulni 12 éves koráig egy gyerek, a 13. nyelv tanulásakor már előkerül az akcentus is).

A korai nyelvoktatást éppen ezért nem lehet elég korán elkezdeni. És aki azt gondolja, hogy ez megterhelő a babák számára, az gondoljon bele abba, hogy vajon megterhelő-e egy gyermeknek, ha egy kétnyelvű családban születik, vagy akár, ha abban az országban ahol él nem azt a nyelvet beszélik, amit Ő otthon anyanyelvnek megszokott.

Harmadrészt manapság a tanuláshoz teljesítménykényszer társul. Egy szülő azonban megmutathatja a gyermeknek már egészen apró korától kezdve, hogy a tanulás nem azért fontos, mert a teljesítményt bárki is elvárja, hanem azért, mert új információkra szert tenni érdekes, és nagyszerű dolog. Az okosbaba módszerrel "oktató" szülő nem kéri számon a babájától, hogy tud-e olvasni, számolni stb. Az ilyen szülő bízik a babájában. Nem akarja "leckéztetni", sem "bazári majmot" csinálni belőle, hanem engedi, hogy megmutassa a tudását akkor, amikor azt a gyermeke meg szeretné mutatni. Éppen ezért a programban szigorú szabályok vannak a "tesztelésre" vonatkozóan. Ez a szabály azt tartalmazza, hogy minél ritkábban teszteljük a babát, mert ha esetleg a kérdésünkre nem tudja a választ, akkor, még ha mosolygunk, és nem is mutatjuk ki, a baba megérzi a csalódottságunkat, és ez elveheti a kedvét a tanulástól. A legideálisabb az, ha semmilyen módon nem támasztunk a baba elé elvárásokat, mert ez valóban frusztráló lehet a számára. Az okosbaba programban a tanulás mindig a baba igényeihez van szabva, tehát csak azt, és addig mutatjuk a babának, ami Őt érdekli, és amit igényel. Minden babának más a személyisége, éppen ezért ezt a módszert nem is lehet intézményesíteni, mert szükség van hozzá a szülő és a baba közötti szoros kapocsra, és arra a figyelemre, amit a szülő csak egyénileg adhat meg a gyermekének (persze vannak olyan szülők is, akik egyszerre több gyermeket is "tanítanak" ilyen módszerrel, de ott még jobban oda kell figyelnie a szülőnek, és észrevennie,hogy melyik gyerek mit szeretne látni). Egy tanár sosem fog arra figyelni, hogy egy nebulót mi érdekelne szívesebben, és sosem fog földrajz óra helyett biológiát tanítani, ha a gyerekek azt szeretnék. De egy anya ezt megteheti otthon a gyermekével. Megadhatja számára azt a lehetőséget, hogy a baba maga válassza ki, hogy mit szeretne közelebbről megismerni.

Fontos eleme az okosbaba programnak a dicséret is. Minden kártyázás, vagy vetítés után megdicsérjük a babát, hogy milyen ügyes, okos, milyen szépen figyelt, és milyen büszkék vagyunk rá. Megtapsoljuk, magunkhoz öleljük, megpuszilgatjuk. Ha pedig egy gyermek kicsi korától fogva kellemes élményeket társít a tanuláshoz, akkor számára sosem lesz teljesítménykényszer az iskola.

Végül pedig: ha egy gyermeknek az első igazi tanítója a szülő, ha tudja, hogy tőle tanult meg olvasni, számolni, tanult nyelveket, és tőle szerezte az első ismereteit a világról, akkor számára mindig is a szülő marad az elsődleges tanító, és mindig hozzá fordul majd, ha az életben bármilyen kételye támadna. Sokkal erősebb lesz a kötelék a szülő és a gyermek között, és nem kell attól rettegni később, hogy "mások" majd elviszik "rossz irányba", hogy a szüleivel tiszteletlen lesz stb.

Azt gondolom, hogy a szülő dolga, és felelőssége, hogy ne csak kinyissa a gyermeke számára a világot, hanem térképet is adjon hozzá.

2.

A szkeptikusok számára azt tudnám javasolni, hogy próbálják ki, és meglátják, hogy mi az igazság :)

Én nap mint nap olvasom a sikertörténeteket a zártkörű okosbaba fórumon, és látom a kisfiamnál a hihetetlen csodákat.

A fiam még nincs két éves és, bár sosem teszteltem még, folyamatosan megmutatja tudásának apró morzsáit. Több szóval kapcsolatban is észrevettem, hogy felismeri őket. Például a sokat látott "ügyes" és "ügyes vagy" kifejezések láttán mosolyogva tapsolni kezd, és ugyanezt teszi az orosz "молодец" szónál is. Az angol "bye-bye" és az orosz "пока" láttán pedig integetni kezd. Pár napja az ételekkel kapcsolatos vetítések címénél éppen ittam egy korty vizet és nem tudtam kommentálni, amikor is a fiam kisegített, mert az "ételek" szó láttán megszólalt: "éteje". A tegnapi meglepetés pedig számomra az volt, amikor oroszul néztük a játékokat, és a "мяч" (=labda) szónál teljesen érthetően mondta, hogy "mjács", még mielőtt a labda képét meglátta volna, vagy a leírt szóhoz kapcsolódó szöveget meghallotta volna.

De volt már olyan is, hogy anyósomnak meséltem, hogy éppen a tíz leghosszabb folyó vetítése van műsoron, és mekkora nagy sláger, amire a kisfiam megszólalt: "Nyílus, Amú" (=Nílus, Amúr)

Persze, ezek nagyon aprócska eredmények, és nem tudom videóval alátámasztva bizonyítani őket, de nem is érzem szükségességét. Ha valaki ilyesféle bizonyítékokra vágyik, akkor elég sok videót lehet találni a neten, amik bizonyítékul szolgálhatnak. Aki nem hiszi, járjon utána ;)

Én mindenesetre a saját tapasztalatimból és a többi okosbaba programot használó anyuka beszámolóiból tudom, hogy ezek a videók semmiféle trükköt nem tartalmaznak. A babák ugyanúgy felismerhetik a "cica" szót leírva, mint ahogy felismerik a cicáról készült stilizált rajzot is, vagy a "miaú" hangot a cicával kötik össze.

3.

Akik pedig azt gondolják, hogy a korai fejlesztéssel elvesszük a gyermekek gyermekkorát, azok egyrészt figyelmen kívül hagyják a babák és kisgyermekek információéhségét, másrészt pedig a "tanulást" a "teljesítménykényszer" fogalmához kapcsolják. Mint ahogy már azt fentebb is írtam, az okosbaba programnak fontos része az is, hogy nem szabad a babákat "tesztelni", azaz nem szabad "teljesítményt elvárni" tőlük. Ettől függetlenül persze az előbb említett videók sem készülhettek volna el, ha az adott szülők nem tesztelik a gyermekeiket, de általában ezek a tesztelések nem túl gyakoriak, és az első tesztelés is jóval pár hónap, még inkább egy-két év "okosbabás tanítás" után következik be. Persze, előfordulhat, hogy egy szülő "nem bír magával", és folyton tesztelgeti a babáját. Ez viszont nem a program hibája, hanem a szülő felelőssége. Elképzelhető, hogy egy gyerek kifejezetten szereti megmutogatni a tudását, és szereti utána visszanézni saját magát is a videón, de azért ebben az esetben sem szabad túlzásokba esni.

Ha a tesztelési tilalmat betartjuk, akkor semmiképpen sem vesszük el az okosbaba programmal a gyermekünk gyerekkorát. Számára ez egy érdekes játék. Ráadásul folyton csak dicséretet kap. Sosem szidjuk meg azért, ha nem figyel.

Ha öt kártyából csak egyre pillant rá, már akkor is megtapsoljuk, és körbepuszilgatjuk. Ha pedig valami iránt egyáltalán nem mutat érdeklődést, akkor azt félretesszük, és esetleg pár hónap múlva újra megpróbálkozunk vele, hátha addigra érdekelni fogja. Vannak olyan témák, amik lehet, hogy sosem fogják érdekelni, ezekre nem kényszerítjük, de a lehetőséget megadjuk Nekik, hogy bármikor megnézhessék, ha kedvük van hozzá.

Ha valakinek van gyereke, az tudja, hogy elég nehéz olyasmire kérni a gyereket, amit nem szeret csinálni. Például vegyük azt, hogy a legtöbb gyerek nem szereti összepakolni a játékait maga után. Ha egy gyerek mégis látható örömmel összepakol maga után, akkor nem szokta senki azt mondani, hogy milyen gonosz szülei vannak ennek a gyereknek, hogy arra ösztönzik, hogy pakolja el a játékait, ráadásul úgy, hogy ezt láthatóan élvezettel teszi, mert tudja, hogy megdicsérik, hogy milyen ügyes. Egy ilyen esetre nem mondja senki, hogy ezzel elveszi a szülő a gyerek gyerekkorát.

Azok a gyerekek pedig, akiknek a szülei az okosbaba program segítségével tanítják őket, a tanulást, az új ismereteket mindig örömmel fogadják, egyrészt azért, mert valami érdekeset játszhatnak, másrészt pedig azért, mert a figyelmükért cserébe mindig elismerésben részesülnek. Ezáltal nő az önbizalmuk is.

Ha egy gyerek építőkockákkal játszik, és a szülő megdicséri minden kocka felpakolásánál, hogy milyen ügyes, akkor nem mondják azt a szülőre, hogy "idomítja" a gyerekét, ellenben az okosbabás szülőkre már sokszor olvastam efféle kritikát a gyerekek dicsérete és megtapsolása miatt. Én viszont nem érzek különbséget a kettő között, és nem hiszem, hogy a gyermekem különbséget érezne a két dicséret között, hiszen ugyanolyan boldogan mondja, hogy "obázázás, nézzü" (=okosbabázás, nézzük), mint amikor azt mondja ugyanilyen örömmel, hogy "ipiccsé" (=építsél), vagy "jazolun" (=rajzoljunk), mivel ugyanúgy megtapsolom a rajzait, a felépített tornyait, mint ahogy megdicsérem, ha megnézi az okosbabás vetítéseket, vagy kártyákat.

És az okosbaba program valóban nem vesz el sok időt a gyermek játékából, mivel csak pár percekről van szó. Az én fiam este hattól reggel hatig alszik, majd nap közben délután alszik 3 órát. Tehát gyakorlatilag napi 9 órát van ébren. Ebből a 9 órából a ideális esetben 3 alkalommal 5 percet, azaz mindösszesen 15 percet "veszek el" okosbabázásra. Ez azért nem az a kategória szerintem, amivel úgymond "tönkreteszem", vagy "megcsonkítom" a fiam gyermekkorát.

Persze ez az idő elég változó. Ha például a nagyszülőket látogatjuk meg, akkor többnyire csak 1 alkalom jut az okosbabázásra (reggel), vagy ha valamerre menni kell (védőnő, orvos stb.), akkor szintén csak 1-2 alkalomra jut idő, ha viszont a fiam egész nap nyaggat, hogy nézni akarja, akkor van, hogy egy nap alatt megnézünk akár két-három napra előre elkészített vetítést is.

Az alkalmakon kívül az időtartam is változó lehet. Mert nálunk az alkalmankénti 5 perc általában több szokott lenni, mert ha 5 perc utána abbahagyom, akkor a fiam sírásba, hisztibe tör ki, és én általában engedek Neki, és olykor emiatt akár 10-15 percesre is elhúzódik egy-egy alkalom. Ez viszont megint nem a gyerekkor megnyirbálása szerintem, mert mindig a fiam kéri, hogy még-még-még.

A napi 3 vetítési-kártyázási alkalmon kívül (ez a három alkalom az olvasás, a matek, és a képtények vegyesen válogatott vetítéseire épül) még napi 1-2 alkalommal foglalkozunk az idegen nyelvekkel is. Orosz volt az első, eleinte azzal is csak a vetítésekkel kezdtem, majd ahogy kezdtem én is tanulgatni a szavakat, úgy próbáltam vele azon a nyelven játszani is, vagy használtuk séta közben, a konyhában, vagy bárhol, bármilyen tevékenység közben. Ezen túl a párom anyanyelvi szinten beszél oroszul, és időnként rá tudom venni, hogy Ő is beszéljen a kisfiammal oroszul, hogy ne mindig csak az én akcentussal teli kiejtésemet hallja, hanem anyanyelvit is inkább gyakrabban. Ezen túl hallgatunk orosz szövegű zenéket is.

A második nyelv az angol. Ezt még nem rég vezettem be, úgyhogy még nem nagyon játszunk angolul, hanem egyelőre csak a szavakat nézegetjük, és hallgatjuk eredeti angol kiejtéssel, valamint meséket nézünk, zenét hallgatunk angolul.

Ezektől eltekintve ugyanúgy telik a gyermekkora az én fiamnak is, mint más gyerekeknek. Sokat sétálunk, hancúrozunk, együtt játszunk a földön, mondókázunk, énekelünk, rajzolunk stb.

Csak ezen túl van egy olyan játék, amit csak kevés baba játszhat, mert a többség vagy nem tud erről a játéklehetőségről, vagy gyakorlatilag "eltiltja" ettől a játéktól a gyermekét.

4.

Bár saját tapasztalatom nincs még az iskolával kapcsolatban, de más okosbabás anyukától úgy tudom, hogy nem igaz az a tévhit, hogy az iskolába kerülve az osztálytársaik pár héten belül utolérik az okosbaba programmal "tanított" gyermekeket.

Van, akinek a gyermeke már tizenéves, és még mindig nem érték utol az osztálytársai.

Nem is érhetik utol sosem, mivel ez a program nem csak arról szól, hogy hamarabb megtanul olvasni a gyerek. Az olvasás csak egy része, a programnak. Ezen túlmenően matematikára (főleg a mennyiséglátás fejlesztésére), nyelvekre, és általános műveltségi tényekre "tanítjuk" a gyermekeinket. Több okosbabás anyukától hallottam már, hogy a gyermekei nagyon jó matekosok. Ezzel kapcsolatban csak egy hátrányt hallottam eddig, méghozzá azt, hogy az egyenletek levezetésénél időnként kihagynak egy-egy műveletsort, mert feleslegesnek érzik, vagy csak már tudják az eredményt, és azt gyorsan le is akarják írni, mert nem akarnak feleslegesen tovább vacakolni egy-egy feladattal. De azt gondolom, hogy ez még mindig jobb így, mint amikor a gyerek idegesen görnyed a matekpélda fölé, és sehogy sem jön rá, hogy merre kéne elindulnia, vagy ha mégis elindul valamerre, akkor gyakran kiderül, hogy nem jó oldalról közelítette meg a feladatot, és ez később frusztrációt, utálatot kelt benne a matematikával szemben.

Az okosbabás gyerekek nyelvtudását sem könnyen hozzák be más gyerekek, mivel ők többnyire az iskolába kerüléskor már beszélnek egy vagy több nyelvet, és, mivel azt/azokat a nyelveket otthon továbbra is aktívan használják, ezért a szókincsüket nem könnyű utolérni más gyerekek számára, a kiejtésükről pedig nem is beszélve.

A harmadik része az okosbaba programnak pedig a képtényezés. Ami azt jelenti, hogy általános műveltségi tényeket mutatunk a babáinknak. Ez lehet bármi az állatoktól a növényeken át, a színeken keresztül, akár az ember szervezete, a földrajz, autómárkák, repülőgéptípusok, mesefigurák, meseírók, zeneszerzők, festők, hangszerek, festmények, híres épületek, a világ hét csodája, csillagászat, fűszerek, ételek, receptek, háztartási dolgok, kerti szerszámok, kertészkedéssel kapcsolatos műveletek, foglalkozások, vagy akár a periódusos rendszer, vagy dinoszauruszok stb. Az teljesen rajtunk múlik, hogy mit akarunk mutatni a gyermekünknek. Dönthetünk úgy is, hogy iskolai tananyagokat is beleveszünk, és azt sokkal érdekesebben, sokrétűbben mutatjuk, mint ahogy azt valaha is az általános iskolában megtanulhatja, vagy dönthetünk úgy is, hogy az iskolai tantárgyakat kihagyjuk, és teljesen más irányba megyünk el a képtényekkel. A lényeg az, hogy minél több információt, és ezek között minél több összefüggést lát, annál jobban fejlődik a logikai készsége, azaz könnyebben felismeri az összefüggéseket a dolgok között. Így később sokkal könnyebben tud összefüggéseket találni az iskolában is, a tananyagban.

Ezek mind behozhatatlan előnyök a számára.

És természetesen a tanulás szeretete is behozhatatlan előny a számára.

Mondanék egy példát, hogy mennyire behozhatatlan ez az előny. Nemrég írta az egyik anyuka a zártkörű okosbaba fórumon, hogy a fia az iskolába indulás reggelén mondta, hogy kéri szépen az Arany János verseskötetet, mert meg kell tanulnia irodalomórára a "Mátyás anyja" című verset. Az anyuka természetesen kétségbeesett, hogy ebből biztosan beírás lesz, hiszen lehetetlenség fél óra alatt megtanulni egy ilyen hosszú verset. A gyerek viszont teljes nyugalommal bevonult a szobájába az Arany János kötettel, és 20 perc múlva kijött azzal, hogy kész. Majd felmondta a verset hibátlanul.

Szóval behozhatatlan az az előny is, hogy az okosbaba program segítségével otthon "tanított" gyereknek mennyire kevés idő elegendő ahhoz, hogy a leckéjüket megcsinálják, és, hogy a következő tanórára, dolgozatra stb. felkészüljenek.

Egyrészt nem vesszük el az okosbaba programmal a gyermekkorukat, másrészt pedig épphogy meghosszabbítjuk a gyermekkorukat, mivel így azt az időt, amíg más gyerekek órákon keresztül a tananyag vagy a lecke fölé görnyedve töltenek, azt Ő játékkal, vagy bármilyen más, számára kedves elfoglaltsággal töltheti.

Nem beszélve arról, hogy ilyen tanulási képességekkel a felsőoktatásban mit tudnak kezdeni, ha úgy döntenek, hogy tovább akarnak tanulni...

Nekem nagyon jó lett volna párszor, ha ilyen gyorsan fel tudtam volna készülni egy-egy szigorlatra ;)

Szóval az okosbabázó szülő gyakorlatilag rengeteg időt ad ajándékba a gyermekének egy életen keresztül.

5.

Azzal kapcsolatban is olvastam tapasztalatokat, hogy az okosbaba programban részt vett gyerekek egyáltalán nem nézik le a társaikat. Ez egyébként is a szülő felelőssége, hogy megtanítsa azt is a gyermekének, hogy nem minden szülőnek van lehetősége otthon tanítani a gyerekeket, és az ilyen gyerekeknek az iskolában kell megtanulniuk azt, amit Ő már tud. És Ő egy ritka szerencsés, amiért ezekhez az tudásanyagokhoz korábban hozzájutott, és ezért Neki felelőssége is, hogy segítsen azoknak a gyereknek, akik nem voltak ugyanilyen szerencsések.

Sokan számolnak be arról, hogy a társaik rajonganak az okosbaba programmal "tanított" gyerekekért, mert Ők mindig érdekes dolgokról mesélnek, és el tudják magyarázni a tananyagot is úgy, hogy még az a gyerek is megértse, aki az órán nem értette meg. És sokan mondják azt is, hogy ösztönzőleg hat a többi gyerekre egy ilyen gyerek, mert megmutatja számukra, hogy a tanulás izgalmas, és élvezetes is lehet.

6.

Az az ellenérv valóban jogos lehet, hogy az ilyen gyerekek esetlegesen unatkozni fognak az iskolában a tanórákon.

Ez ellen viszont egyrészt tehet a tanár is differenciált oktatással, vagy külön feladatok adásával, másrészt pedig segíthet a szülő is otthon elkészített munkafüzetekkel, amiket órán csinálhat a gyerek, ha a tanár ebben partner.

Persze, nagyon sok iskola nem nézi jó szemmel, ha a gyerek okosabb.

De azt gondolom, hogy ez nem lehet érv.

Nem lehet, hogy csak azért fogjunk vissza egy tehetséges és okos gyereket, hogy az iskolának megfeleljen. Feleljen meg inkább az iskola a gyerek szintjének. Nehogymár azért hagyjuk tudatlanul a gyerekeinket, hogy nehogy véletlenül ne feleljen meg az iskolában elvárt sablonnak.

Inkább azt gondolom, hogy az lenne az ideális, hogy ha minél több anyuka csatlakozna ehhez a programhoz, és akkor az iskolák is kénytelenek lennének lépést tartani a gyerekekkel.

Mert ameddig egy osztályban csak 1-2 okosbabás gyerek van, addig persze, Ő az aki kilóg, de ha egy osztályban lenne 20, akkor kénytelenek lennének már elgondolkodni azon a tanárok, hogy valamiféleképpen differenciálni kell, és lehetőséget adni az otthon tanított gyerekeknek is arra, hogy a saját szintjükhöz képest további ismeretekre tegyenek szert.

Egy okosbabás szülő nem elvenni akarja a tanár munkáját. Egyáltalán nem ez a cél. A tanár kellene, hogy odafigyeljen a gyerekek képességeire, és ahhoz mérten differenciáltan oktasson.

Például az állami zeneiskolákban így működik a dolog. Anyósom zongoratanár, és mindig mondja, hogy XY már olyan tehetséges, hogy kénytelen olyan darabokat adni Neki a vizsgára, amikkel az akadémiára szoktak felvételizni.

És ezeket a gyerekeket nem nézik csodabogaraknak, mert a zenei oktatásban nem csoda az, ha egy gyerek tehetséges.

Szerintem nem kellene az sem, hogy a "normál" oktatásban ez problémát okozzon.

Én mindenesetre nem fogom csak azért "visszafogni" a kisfiam érdeklődését, hogy nehogy az iskolában unatkozzon.

7.

És elérkeztem a valódi hátrányhoz. Ha lehet ezt így megfogalmazni... A hátránya ugyanis valóban az a módszernek, hogy, bár a gyerek számára nem időigényes, és nem vesz el semmit a gyerekkorából, a szülő idejéből viszont annál inkább.

Nem akarok áltatni senkit azzal, hogy hipp-hopp elkészülnek a kártyák, vagy a vetítések, és pillanatokon belül összerendezi és átlátja az ember, hogy éppen melyik résszel hol tart, és honnan folytassa, mi az ami érdekli a gyereket, és mit kell félretenni. Az okosbaba programot lelkesen alkalmazó anyukák bizony éjszakákon keresztül ébren vannak, és gyártják a kártyákat, a vetítéseket, kutatják az interneten az újabb és újabb információkat, tényeket, amik érdekesek lehetnek a gyerekek számára. És ha a gyerek majd iskolába kerül, akkor, ahogy azt már az előző gondolatmenetemnél is írtam bizony nagy feladat hárul a szülőre továbbra is. Gyárthatja otthon a munkafüzeteket és hasonló dolgokat a gyereknek, amit vihet az iskolába, hogy ha unatkozzon, akkor hasznosan töltse el az idejét, és ez valójában a tanárnak nagy segítség lehet.

Viszont az is igaz, hogy nagyon sok kész anyag letölthető ingyen az internetről, illetve az okosbabás szülők egymással is megosztják a tapasztalataikat, anyagaikat, így sok anyagot át lehet venni másoktól, és azokat már nem kell újra legyártani. Minél többen csináljuk ezt a programot, annál többen leszünk, akik segíteni tudnak egymásnak anyagokkal is.

Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy a befektetett energia kamatostul megtérül amikor látom a kisfiam arcán az örömet, amint valami új anyaggal rukkolok elő, amin akár éjszakákon keresztül dolgoztam.

Legutóbb például a 100 folk Celsius - Mennyi lába van című dalát dolgoztam fel okosbabás vetítésben, és nem csak az én gyerekem imádta, hanem még sok másik okosbabás anyukától kaptam pozitív visszajelzéseket... és, bár négy napig csináltam éjjel-nappal, és már utáltam ezt a dalt, minden részletében, mégis úgy érzem, hogy megérte a fáradtságot.

Persze, előfordul olyan is, hogy sokat dolgozom valamin és a fiam még csak egy pillantásra sem méltatja. De ilyenkor sem bánom, mert én is sok anyagot letöltök másoktól, amit esetleg az Ő gyerekeik nem szívesen néznek, és az enyém igen, és lehet, hogy más gyerekeknek meg pont az lesz érdekes, ami az én fiamat nem köti le.

És persze az is lehet, hogy csak most nem köti le, pár hónap múlva pedig érdekes lesz.

Köszönet

Nem terveztem ennyire hosszúra ezt a cikket, bár sejtettem, hogy folytatásos teleregény lesz belőle, de azt semmiképpen, hogy már rögtön az első pár gondolatom is ilyen terjedelmesre sikerül.

Először is köszönetet szeretnék mondani Hoxának, amiért ezt az oldalt létrehozta és működteti, és mindenféle információt és nézőpontot beenged!

Elsősorban Neki köszönhetem, hogy megismerkedtem az okosbaba programmal.

Köszönetet mondok továbbá azoknak az anyukáknak, akik áldozatos munkával az okosbaba programot elérhetővé tették Magyarországon!

És köszönetet mondok minden okosbabázó anyukának azért a töménytelen sok információért, tanácsért, és okosbabás anyagért, vetítésekért stb. amiket Tőlük kaptam! És köszönet azért is, hogy a sikereiket időnként megírják, és ezzel is ösztönöznek olyankor is, amikor már nagyon fáradt vagyok a hosszú éjszakázások miatt...

Még egyszer köszönetet mondok Hoxának, amiért már lassan két éve a tagjai között lehetek, és amiért ezt a cikket megírhattam, és rengeteg csodálatos embert innen megismerhettem!

És köszönet Neked, aki elolvastad a cikkemet, és ha bírod majd szusszal, akkor hamarosan olvashatod a folytatást is!

Ha nagyon untad volna az írásomat, akkor az elnézésedet kérem!