"Nevelési probléma. Maga valamit nagyon rosszul csinál!" (beszélgetés)

Szerintem nem hallottuk az egész történetet! Na meg egy kicsit fura is, hogy a téma indítója törölte magát!

Rengeteg ilyen fórumon olvasgattam már és sajnos azt látom, hogy az egyik fél leírja a verzióját (ami vagy igaz vagy nem) és utána meg megy az okoskodás meg a szidalmazás!!!

Az a baj az ilyen jellegű fórumokkal, hogy soha nincsen lehetőség meghallgatni a másik felet (jelen esetben az óvónéniket)!

Mindenki ítélkezik 1 mondat alapján!!!!

lehet eljött az idő hogy változtass a dolgokon.

nem negatívan kell ezt felfogni...

és igenis be lehet ismerni ha az ember hibázik.

DE lehet azt is mondani :nem baj, holnaptól jobban odafigyelek a lányomra.

vagy sajnálkozni, hogy beszóltak az oviban.

Az anyaság egy folyamat, én most az ötödikkel már egész jól csinálom. ;-)

Sokminden más, mint az elsőnél volt, mert hagytam magam nevelődni általuk. Ez nem olyan, mint a munkahely, h csináld tökéletesen, mert fogalmad sincs, nincs belőle diplomád... aztán rájössz, hogy mit kellene másképp, mi a jobb. Extra rendszer nálunk se volt soha, igény szerint szoptattam/szoptatok. Vannak ilyen és vannak olyan napjaink. Ez önmagában nem baj. Az mondjuk fontos,h meséljünk, énekeljünk, de ez nekem sem ment mindig. Most pl a nagyok szoktak sokszor mesélni a kicsiknek, mert nekem nem megy fejből, nekik meg igen. Én inkább olvasok. Énekelni meg útközben szoktunk.

Amúgy meg minden gyerek más és én pont az ötödiknél szembesültem vele, hogy ő nem olyan mint a többi. Ez nem baj, ehhez alkalmazkodunk.

A nevelés nem az,h belefaragom a "rendszerbe", de nem is a "nőjön, mint a dudva". Kölcsönhatás, ahol én, mint felnőtt tudom előremozdítani a dolgokat, de csak akkor ha figyelek a gyerekre, arra, hogy ő KI. Alkalmazkodom és segítek neki alkalmazkodni, hogy a családban mindenki a helyén legyen, mindenki megkapja ami neki kell és senki ne legyen periférián. Jó kis társasjáték.

Az óvoda külön buli, mindenképp üljetek le négy(6)szemközt beszélgetni. Az indulat nem segít. Azt mondjuk én is megtapasztaltam,h egy problémás gyereknél csak az az óvónéni (pedagógus) tud elérni bármit, aki szereti őt. Anélkül kínlódás, vádaskodás és egymásra mutogatás megy,h ki cseszte el...

(a legnagyobbam hiper, több részképességzavarral, az első oviban nem tudtak mit kezdeni vele, a másodikban egyetlen probléma sem jelentkezett-pl: alvás helyett a babakonyha tetején ugrált...a másik oviban el tudták simán altatni...nahát!)

Az önsanyargatás pedig a legrosszabb amit tehetsz. Olyan anya vagy, amilyen lenni tudsz. Én sem agyalok azon,h anno "kiságyba szoktattam" a gyerkőcöket. Most egyszerűen és természetesen alszom együtt a kicsivel, mert most már másként látom. Megnevelődtem. :-) Lehet, hogy neki már jobb anyukája vagyok, de hidd el, az előző "elrontott" nevelésemből származó nagyok is imádnak, ahogy én is őket. Okosak, ügyesek életrevalóak.

Ha szereted a gyerekeidet, akkor nagy baj már nem lehet! :-)

...csak így tovább!...Oldd meg a problémát! ;)

Ha nem lenne hajlandó változni, fejlődni, akkor nem írna ki fórumot a témában,hanem hagyná úgy, ahogy van.

Bocsánat, helyesbítek. A hozzászólók nagy többsége...

A probléma felvetésre az a válasz, hogy: ugyan rossz úton jársz, de mindent bele, csak így tovább?

Nem megbántani akartalak! Ha van kedved, vagy inkább erőd hozzá, akkor folytasd ezt a fórumot. Biztos sokan tudnának neked tanácsokat adni abban, hogy mit kéne változtatnod a gyereknevelésben. Ezt ne sértésnek fogd fel, hanem segítségnek. Sok ötletet el fogsz vetni, mert nem értesz vele egyet, párat kipróbálásra érdemesnek fogsz találni és jó esetben egy-kettőben pedig "aranybányára" is lelsz!

Sok boldog órát kívánok a kicsi lányoddal!

Azért ne ess túlzásokba, nem olyan sokan írtak ide!

A fórumindító felvetett egy problémát, amire megoldást vár, még ha nem is olyan tökéletes, de igyekszik.

Nem fejeztem be a gondolatmenetemet. Helyesen:

... Rengeteg hozzászólótól megkaptad. Tőlem is, az első pár mondatod alapján. De megváltoztattam a véleményem. Vállalom...

Bocsánat, túlságosan kapkodva írtam a hozzászólásomat. Talán így már érthető, mit akartam mondani.

Régi? Kb két hónapos.

Felmentést vársz ettől a fórumtól és megerősítést, hogy nem te, hanem az óvónők látják rosszul a dolgokat. Rengeteg hozzászólótól megkaptad. Tőlem megkaptad. Tőlem nem fogod. Vállalom a gonosz szerepét!

Igen! Nagyon elrontottál valamit. Nem a lányod nevelésében, mert odáig el sem jutottál. Saját leírásod szerint is csak nőtt, mint a dudva. Fogd fel, legalább a lányod érdekében, hogy az óvónő csak akkor tud érdemi eredményt elérni egy problémás gyereknél, ha ebben a szülő is partner! Te nem vagy az. És erre ne keress mentséget, egy olyan félmondattal, hogy jajjjj, "de én is antiszociális személyiség" vagyok...

Szerintem vannak nálunk sokkal rosszabbak. Nálam is sokkal rosszabbak. Érdekes,annak a gyereknek az anyjával,aki állandóan veri az én lányomat,elbratyizgat az óvónéni,mert hát Zsombika "ilyen".

Tehát ez rendben van,de egy esetlegesen hisztis gyerek az az ördögfattya.

Jelzem,sok értelmét nem látom,h előrángatod a régi hozzászólásaimat.

Engem ez az írásod gondolkoztatott el, még februárról... talán tényleg van min változtatni otthon, és talán tényleg van némi igazság abban amit az óvónő mond.

"Sok mindent elcsesztem. Rengeteg mindent. Ha újrakezdhetném,másik anyát kívánnék a gyerekeimnek. Most vagyok 4ik éve itthon,és még 3 évig nem megyek sehova. Nem mondókáztam,nem artikuláltam ezerrel,hogy ki tudja mondani,hogy só vagy cica. Nem énekeltem neki,csak hümmögtem egy dallamot. A fejlődése alapján ezek komoly mulasztások. Sőt,most már hisztis is,egymás hátát lapogatjuk az óvónővel,h el bírjuk viselni a lányt. Nem volt sose napirend,a dolgok történtek velünk. Elaludt,amikor elaludt,evett,amikor éhes volt.

MA már máshogy csinálnám? Igen,és fogom is. Mert kitanultam,megtapasztaltam."

Hogyan kezeled a napi egy hisztijét?

Egyébként ha te antiszociális vagy, akkor igen, előfordulhat, hogy a gyerkőceidnek is nehezebb lesz a beilleszkedés. De most ezen kár sajnálkozni meg nyafogni, ezt gyerekvállalás előtt is tudtad magadról, nem?

Valóban kekeckedni nem kell vele. Sem letörni a szarvát.. ??? Jesszus, milyen kifejezés ez...

Erre nem az erőszak a megoldás, hanem a határozottság és hogy a helyzetet jól kezeljék.

Ahogy valaki írta is előttem: a való életre kell nevelni a gyereket. Alapvetően nem probléma, ha csendben elpityeredik a gyerek, ha valami nem tetszik neki. A baj akkor van, ha ezzel rendszeresen el tud érni valamit: kap figyelmet, szeretet, vigasztalást, felmentést valami alól. Ha egyébként a szülő állandóan odafutkoz hozzá ilyenkor és ölelgeti-vigasztalgatja, akkor megszokja, hogy ezzel elérheti, amit akar. Ergo ez valóban hisztivé válhat. (Aztán csodálkozás van, hogy máshol, másokra pl. az oviban ez nem hat.)

Nem baj az, hogyha érzékeny egy gyerek. De meg kell tanulnia alkalmazkodni is és betartani a szabályokat. Nem kell és nem is szabad állandóan vigasztalgatni, főleg, ha esetleg valódi oka sincs a sírdogálásra. Ha folyton csak pátyolgatva van, akkor nem tanul meg sem uralkodni magán, sem önállónak lenni. Kell a szeretet, de magára is kell hagyni néha.

Persze ezeket a köröket mindenképp meg kell futni... Én csak annyit mondok, hogy nincsenek illúzióim, aki képes ilyen módon nyilatkozni a gyerekről, azzal nem biztos hogy túl eredményes lesz a beszélgetés... persze próbálkozni kell, de én mindenesetre nézelődnék...

Az a tapasztalatom, így hogy összesen 4 ovit (3 önkormányzati és egy magánovi nyáron) ismertünk meg a saját bőrünkön, hogy az ovi légköre, a gyerekekhez való viszonyulás már egy látogatás alkalmával is átjön... nem abból amit a kirakatba tesznek, azt érdemes figyelni ahogy a többi gyerekhez szólnak ;)

Nem biztos, hogy az óvoda váltás segítene! Hiszen mi arra a garancia, hogy egy másik óvodában jobb lesz? Vagy másabb lesz az óvónénik hozzáállása?

Szerintem kérj fogadóórát és beszéld ezt meg az óvónénikkel! Kérdezd őket! Kérd meg, hogy fejtsék ki bővebben a véleményüket!

És az óvónéni elért valamit a tanítónéniknél? (Csodálkoznék...)

Valahol sajnos fel kell készíteni a gyerekeket arra is, hogy nem mindig mindenki lesz tekintettel az érzékenységükre... :(