Mi az, hogy NORMÁLIS? (beszélgetés)

Beleolvasgattam a hozzászólásokba.

Úgy összességében próbálok reagálni.

A többség, akinek nincs problémás gyereke - nem tudja átérezni azt, hogy milyen egy sajátos nevelési igényű gyerek. Hogy is érezhetné át? Örül, hogy a sajátja nem olyan.

Viszont egyetértek mindazokkal, akik azt írták, hogy egy-egy ilyen súlyos magatartásproblémás gyerek miatt nem szenvedhet egy iskolai osztály. Vagy mondjuk egy óvodai csoport.

"És tegyük félre a nevelési problémákat kicsit."

Nem! Ne tegyük félre! Nem tehetjük félre! Mert igenis a legtöbb szülő, akinek ilyen gyereke van, nem keresi a megoldást.

1.Vagy mert nem képes szembesülni azzal, hogy ilyen gyereke van (ismerek ilyet: középsúlyos értelmi fogyatékos a gyerek, de a szülő képtelen elfogadni, szerinte nincs gond).

2. Vagy mert magasról tojik rá, mindent a pedagógustól vár (ilyet többet is ismerek).

Egyik rosszabb, mint a másik.

Persze vannak kivételek. Akik megszenvedik, hogy ilyen a gyerekük, de tehetetlenek. Nekik a legrosszabb, és ők azok, akiket bánt, hogy a gyereküket nem fogadják el.

Akárhogy is: tudomásul kell venni, hogy ezek a gyerekek nem integrálhatók.

Sajnos az oktatási rendszer hibája is. Ezeknek a gyereknek nincs biztosítva olyan intézmény, ahol speciálisan tudnának velük foglalkozni erre szakosodott fejlesztő pedagógusok.

Így aztán marad az, hogy egy-egy SNI-s gyerek miatt szenvednek a csoport,-és osztálytársak és a nevelők éppúgy.

Úgyhogy kedves hte23 - van egy határ, amíg tolerálható a másság. Ezt pedig azoknak kellene tudni elfogadni, akiknek a gyereke ilyen problémával küzd.

Feltette jogosan a kérdést a fórumindító Mi az, hogy normális? Itt ma már az oktatási intézményekben, mikor felhozza ezt a témát a TV a hírekben sokszor annyi rossz történik, hogy az ember egyszerűen elborzad és a hideg futkos végig az ember hátán. Minden osztályban tisztelet a kivételeknek van ilyen vezér egyéniség, aki a többieket sakkban tartja és olyan dolgokra, ill. cselekedetekre kényszeriti osztálytársát, ami teljességgel helytelen. Vezetőinknek kellene tenni ellene és bizonyos szigorítást bevezetni.

Normális szó azt jelenti, hogy zökkenőmentesen mennek a dolgok. El ne kiabáljam az én lányaim rendes iskolába jártak és soha semmi bajuk nem volt senkivel és soha olyan esemény nem történt, ami kirivó lett volna. Üdv.Ágnes

Ja,az meg egy megint másik fórum,amire előzőleg írtam:-)))

Ez az:Kezelhetetlen gyereket hogyan lehet kitenni/kitetetni az iskolából?

Sziasztok!

Ki a normális? vagy ki a nem normális?

Az relativ:)

A toleranciának is vannak határai....

Ez nem tartozik már a tolerálható dolgokhoz.

Ha ilyen gyerekem lenne, természetesen szakemberhez fordulnék. De a kisfiú szülei nem fogják ezt megtenni.

Ha tetszik, ha nem a kisfiú viselkedése nem tartozik a normális kategóriába és segítségre van szüksége, szakemberek segítségére.

A nagy szart. Bocsi.

Ez mind a marha nagy liberalizmus végterméke. És én remélem, hogy a világ előbb-utóbb észreveszi ezt.

Vagy élhetetlen lesz a világ teljesen, ennél is jobban.

Értem, amit mondasz, de mit tehetnék?

Nem lehet minden az én felelősségem.

És igy milyen felnőtt lesz belőle?

Most jósolhatnék, de mindenki képzelje el......

És sajnos egyre többen lesznek.

A kilátástalanság magával hozza az alkoholizmust, a kábitószert az utcára kerülést a kirekesztettséget.

Erre halad a világ, itt kell megtanulni élni.

Ehhez kell alkalmazkodni.

A gyereket sajnálom, de a sajátomat védem ilyen helyzetben, ez egyértelmű.

A szüleit hibáztatom.

A te gyereked jó kezekben van, mert tudod, hogy mi a jó neki.

De mit csináljak, ha az ő szülei le se sz.rják?

Nem oldhatom meg mindenki problémáját.

a gyerek helyébe senki nem képzeli magát.

Senki nem képzeli el azt, ha neki lenne ilyen gyereke, mit érezne. És tegyük félre a nevelési problémákat kicsit.

Szerencsétek van, hogy a Ti gyerekeitek NORMÁLISAK. Nem térnek el az átlagtól.

Nem ez a megoldás, de ő már a harmadik iskoláját gyűri a kerületben.

A jogszabály szerint, ha nincs a körzetben speciális iskola,és a szülő nem vállalja az utaztatást akkor a "normálisba" kell járnia.

Ide-oda rakosgatják évek óta.

Egy gyereket meg lehet és kell tanítani a toleranciára.

De mit mondok neki, ha törött karral hozom haza:

Legyél toleráns, a kisfiú csak más?

A félelmét ezzel nem mulasztom el.

És sok-sok NORMÁLIS gyerekből lesz ( teljes mértékben segitő szülők nevelésével ) deviáns és agressziv kamaszok.

Csak végig kell nézni a középiskolákon.

Az ilyen gyerekek, mint akiről beszélünk, el sem jutnak odáig.

Tanárverő középiskolások, egymást agyonverő gyerekek. És ha megtanitottuk volna őket megvédeni önmagukat? Megtanithattuk volna, hogy nem csak az általunk optimális létezik. Ott már nem áll/állhat a szülő mellettük. Nincs aki megvédje őket, nekik kell harcolni.

Nem csak tolerálni kell, meg kell tanulni ezzel együtt élni. Nem élhet üvegburában. Vannak az életnek rossz oldalai is. Tudom még kicsik, de felnőnek ők is.

Igen, agyunkra megy, hogy mindent tolerálni kell. De az élet. Valahol mindig kompromisszumot kell kötni. Jót vagy rosszat azt mindenki maga dönti el.

Valóban segitség kell a kisfiunak, de nem a kirekesztés utján. Csakhogy a jogok védelmébem mindenkinek meg van kötve a keze. Főleg a pedagógusoké.

Az az alapvető probléma, hogy az ilyen gyerek ritkán kerül hozzáértő kezekbe.

A gyámügy csak nyomós okkal veheti el a gyereket, tudjuk sajnos, hogy a feleségverés nem az.

Ő csak a szülői példát követi, agresszivitással old meg mindent.

Te figyelsz a fiadra, megtalálod a neki legjobb megoldást, de aki nem foglalkozik a gyerekkel, gondolod, keres szakembert?

Az a baj, hogy általában az emberek agyára megy már hogy mindent tolerálni illik. Ebben a rohadt nagy demokráciában annyi mindent tolerálunk már, és mindenkinek jogai vannak, hogy meg lehet nézni, hol tartunk.

Lassan a deviáns viselkedés lesz az elfogadott, és itt most nem csak az agresszivitásról beszélek.

Röhej.

Még egy szó!

Egyszer egy pszichológus azt mondta (mint öf. szülő és az SNI nagyobb miatt erősebb átvilágitás alatt ) kezelhetetlen kisgyerek nincs,csak nem olyan ember kezébe kerül, aki tud bánni vele.

Később már kezelhetetlenné válhatnak.

És a gyámügy hiába intézkedik, ha nem kerül jó nevelőszülőkhöz, akkor veszett fejsze nyele.

Látunk, hallunk példákat.

De azért röhej, hogy nem veszik le a szemüket a fiúról, nehogy nekiugorjon valakinek.

Az ilyen gyerekeket szakembernek kell kezelnie és csak utána engedni közösségbe.