Szerintetek normális, hogy az anyukám... (beszélgetés)

Teljesen jogos, hogy bepipultál.

Én a helyedben ha legközelebb hajnalban kelne emiatt az átszoktatósdi miatt a gyermekem, felhívnám a kedves rokont, megkérdezni tőle, szerinte most adjak-e neki enni, vagy sem.

Lehet, hogy hülyének nézne, de legalább nem tudná kipihenni magát.:))

Anyám is csinált hasonlókat, őt kb így szoktattam le.

Pl este 10 után akart telefonálgatni, én másnap 4-kor kellett, hogy keljek. Őt ez baromira nem érdekelte!!! Következő héten éjszakás voltam, éjjel 2-kor minden nap felhívtam, mondván nekem most van egy kis idő beszélgetni, mit szól hozzá.

Nagyon mérges volt rám, s mondtam neki, azért mertem megtenni, mert ő is ezt csinálta velem.

Utána nem győzött bocsánatot kérni....

Többé-kevésbé sikerült megbeszélnünk, de tudom, hogy nem értette meg a lényeget. Főleg, hogy olyannal jött elő, hogy szerinte a lányomat még nyugodtan biliztethetem 3,5 évesen (gyönyörűen, időben leszokott a pelenkáról és a biliről, saját magától, nem lett erőltetve!!!! Ez az előzmény, igazán ügyes volt, de a lányom mindig is ilyen kis önálló emberke volt). Tehát, értitek, csak néztem bambán, hogy mi van már megint, mikor ugye "végre" kinőttünk a pelenkás, bilis korszakból jó egy éve, akkor miért kéne megint elővennem a bilit?? Erre az volt a válasz, mert olyan furcsán ül a WC-n. Persze, megint felkaptam a vizet, mert mondom, ha hozzájuk viszem és jóhiszeműen náluk hagyom a lányom, akkor nehogy már visszaszoktassák a bilire! Hát, mondom, így hozzájuk sem fogom vinni! Erre megharagudott a nagynéném, hogy hogy mondhatok ilyet? Hát, mondom, mert te a nagy aggodalmaskodásoddal visszafejlesztenéd a gyereket.

Komolyan, megáll az eszem! Apósom az egyik véglet azzal, hogy ő mindent hagyna a gyerekekre, de úgy, hogy le se sz....ja őket, magyarán nem vigyáz rájuk minimálisan sem, merthogy hadd tapasztalja meg... ettől a falra másznék!

De anyám és keresztanyám se jobbak, mert ők meg a másik véglet a túlontúl aggályoskodásukkal, a nagyfokú kényeztetéssel... ami szintén nem segít a gyereknek, csak ártanak vele... és ami a legrosszabb, nem akarják elfogadni, hogy márpedig én egyik féle képpen sem szeretném "nevelni" a lányom.

Lányok, én meg megőrülök anyáméktól! Meg a hugától. Csak röviden: most ők vigyáznak a gyerekre és ezért nálunk is alszanak felváltva egy-két napig.

Ma hajnalban arra ébredek, hogy a nagynéném kint van a konyhában a kislányommal, hétágra ég a nagyvillany és éppen enni ad neki fél 5-kor! Hát azt hittem, gutaütést kapok! De inkább leordítottam a fejét. Erre azzal jön, hogy a lányom azt mondta, hogy éhes. És kérdem, ezért hajnali fél ötkor reggelizteted???

Én ha ilyen előfordul, de érdekes, velünk nem, max. vizet kér, akkor tejcsit melegítek és beviszem neki a sötét szobába, hogy utána továbbaludjon... mint kiderült nem először csinálta. Hát, mondom marha jó ám, hogy ehhez szoktatjátok a három és fél éves lányom, majd elmentek, aztán rá fogok haragudni, hogy miért ordít, hogy ő enni akar hajnalban. Vagy fel sem ébredek, csak valami csörömpölésre, hogy levert valamit, vagy leesett valahonnan, mert kaját keresett... szóval mondtam, hogy köszönöm szépen, de nem hogy segítenének, hanem az ilyenekkel még hátráltatnak, úgy hogy mégsem kérek a segítségükből. Persze még ők voltak felháborodva.

Azt hiszik,hogy ha megkértük őket, hogy vigyázzanak a picurkánkra, akkor rögtön önkényeskedhetnek és teljesen beleárthatják magukat az életünkbe... grrrrrrrrrrrrrr, de morci vagyok!

Sziasztok!

Megtettem a legnehezebb lépést, elköltöztem szüleimtől jó messzire,kb 400 km-re! A sulit levelezőn fogom folytatni,és keresek vmi jó állást!Most egy kicsit nehéz minden lelkileg,de párom mellettem van mindenben! Köszönöm a tanácsokat!

Nem, csak már nem foglalkozunk egymással abszolut, kb 5 éve. Ő pesten él én meg itt, ahol. Felesleges együtt lennünk, ha csak marjuk egymást, vagy ő engem.

Nem tudom, Te rászorulsz-e arra, hogy vele legyél. Persze azt semmi esetre sem tanácsolom, hogy szakadj el tőle teljesen, mert nagyon rossz, hogy nincs az embernek egy olyan anyja akire számíthat. Ha tudod és látsz rá esélyt, akkor mindenképpen küzdj azért, hogy fogadjon el téged, és a dolgaidat és, hogy jó legyen köztetek a kapcsolat!!!!!!!

Hát, nem kellemesek, bizony. Főleg, hogy most már mindig összeveszünk, ha találkozunk. Pedig mindig megfogadom, hogy nem, nem fogom felkapni a vizet (alapjában véve egy nagyon nyugodt egyéniség vagyok), de egyszerűen nem bírom már elviselni, hogy mindig másokhoz hasonlítgat... :( ma is azt találtam mondani neki, hogy nekem most már elegem van abból, hogy folyamatosan megfeleljek neki, ráadásul a saját házamban! Egyszerűen nem tudok neked megfelelni - mondtam, -, de most már nem is érdekel. Azt mondja, akkor közömbös lettél? Látod, mondtam, ebben az egyben egyetértünk. Igen, teljesen közömbös lettem veled szemben, mert másképp nem tudlak már elviselni. Semmilyen téren nem felelek meg neked, hát keresd meg a számodra ideális lányt...

Szokása szerint felpattant, hogy milyen hálátlan vagyok, stb. stb., merthogy ő felmosott, bla, bla... én meg mondtam neki, hogy azt már megköszöntem, de annak nem örülök és R. (a férjem) sem szereti, hogy fogod, s elpakolod a dolgokat... erre jött, hogy szerinte az nem fért el ott, ahol volt, ezért rakta három fiókkal arrébb! De mondom, mi OTT SZOKTUK MEG, majd ha akarjuk, változtatunk rajta!

Erre elkezdett csomagolni, hogy ő hazamegy, merg hogy én milyen vagyok. Hát mondtam, ha ezt akarod, akkor menj. Nekem csak jót teszel, ha elmész.

Fájt a szívem, miközben ezt mondtam, mert mégiscsak az anyám... meg a fene meg szeret veszekedni... meg én az anyámmal jó barátnős viszonyban szeretnék lenni, de a dolgok nálunk nem hogy javulnának, csak sokkal rosszabbak lesznek sajna. :(((((((((

:)))))))))

Most jót nevettem. Nem nevetséges, de ismerek ilyen anyukákat. El kell költözni egy 1000 km-re.

"amit tőlük kapok,azt oda kell szüleimnek adni"

Bocsika, de miért kell? A te lakásod és a te albérlőd. Az a lakás akkor is a tied ha kitagadnak. Csak hülyeséget ne csinálj! Azért, hogy megszabadúlj otthonról nem szabad férjhezmenni. Ilyen házzasságból születtem, ez pokól. Várd meg amíg visszajönn, 6 hónap hosszú idő. Tekinsd próbának, kibírjátok-e mind a ketten ezt a távolságot.