Mi a végső cél a fogyókúránál?

Én maximum 74 kg voltam súlyban. De előtte 3 hónappal még 52 kg a 172 cm-es magasságomhoz és nagyon jól emlékszem, milyen felhúzni egy kicsike nadrágot, nyáron strandon úgy vonulni, hogy megnéznek, de elismerően néznek meg, nem kinéznek, hogy rontom az összképet. Tudom, nem kellene velük foglalkoznom, de én ilyen vagyok.

Régóta küzdök a súlyommal. Sok összevissza összerakott buta diétám, gyors futásaim (egy héten keresztül), stb. voltak. De elfáradtam, vagy már közel volt a cél és abbahagytam.

3 éve még 42-es nadrágot hordtam. Bementem a boltba és levettem a kisebbeket és vittem be az öltöző fülkébe. A fejemben magamról egy vékony lány képe volt. A tükör mutatta meg nekem mindig és a nem sztreccs farmerok, hogy az már nem én vagyok. Elhíztam.

Jelenleg 2 hónapja csinálok egy összeszedett, diéta és mozgásközpontú fogyókúrát. Eddig 6 kg-ot adtam le. Tornázom sokat (napi rendszerességgel próbálok). De van valami, ami mostanában visszafog.

Elértem a bűvös 60 kg-ot (ma 60,7 kg). Az elmúlt 4 év alatt max. 59, vagy egy nap erejéig 58 kg voltam. Ez lett a megszokott énképem. Pedig mélyen tudom, hogy ez sem én vagyok. Belül egy vékony lány akar kiszabadulni. Egy csinos, szexi, vékony lány!

Rengeteget gondolkozom. Fogdosom a pocimat, nézem a tükörben a fenekemet. Puha hájacskáim alatt ott vannak a kemény izmaim, amiket az évek alatt csináltam magamnak a sok tornával, amit nem vittem végig. Közel a cél. Tökéletes akarok lenni újra! Tudom, hogy tudok olyan lenni. Csak nehogy abbahagyjam, hogy "most már elég vékony vagyok"...

Sokan mondják, hogy de nem a médiában mutogatott lányokhoz kell hasonlítani magad! Ki beszél itt médiáról. Végig kell menni az utcán, és látni a lányokat csinosabbnál csinosabban. Leggingsben, formás lábakkal, magassarkúban. Én akkor veszek fel leggingset, ha a térdig érő szövetkabátot veszem fel hozzá...

Tudom, hogy én is olyan vagyok! Tudom!

Sok év telt el. Sajnálom, hogy akkor, egyszer elszúrtam. És hamarabb szólnak az emberek is. Anyum utólag vallotta be, hogy már kicsit megijedt. Utólag vallotta be. Miért nem akkor? Miért nem szólt? Miért nem voltam én okosabb? Most már nem lehet visszacsinálni a múltat. A nagy nacikat.

Most itt az esély, hogy a jövőmet csináljam meg! Csak már csodálkozva nézek a tükörbe... Magamat látom. Látom, hogy ez én vagyok. De hogy is fogalmazzak... Fura... Én vagyok csak szebb kiadásban.

Hmm... Mire végére értem most ennek a cikknek, rájöttem: Meg tudom csinálni és meg akarom csinálni! Csinálni... Lefogyni!

Újra Én lenni!!!