Végre elhatároztam magam! Lefogyok! De miért csak jó alakú lányok vannak a konditermekben?

Szóval pár hete nagy elhatározásra jutottam. Lefogyok. Persze ez nem először jutott eszembe az elmúlt 6 évben. Mindig neki is álltam, de aztán azon kaptam magam, hogy ilyen hűtőmágnesek kerültek a hűtőnkre: "Nem vagyok kövér, csak a súlyomhoz képest kicsit alacsony!" Vagy: "Istenem, ha már nem tudsz lefogyasztani, add hogy a barátaim gömbölyödjenek!" Úgyhogy mindig hamar beletörődtem, hogy úgysem fogok soha lefogyni, így maradok. De ebből elegem lett. Próbáltam mindenféle fogyókúrát, diétát, általában sikertelenek voltak, de ha valamelyik sikerült is, biztos hogy egy idő után visszajöttek a leadott kilók. Azon gondolkoztam, biztos valami hiba csúszhatott a rendszerbe, biztos nem jól csinálok valamit. De sokáig nem jöttem rá. Mivel mindenhol azt olvastam, hogy ne egyél, és vékony leszel! Mozgás nélkül is vékony lehetsz, stb. Én hittem ezeknek az olvasmányoknak. Egy darabig. Rá kellett jönnöm, hogy nem úgy van az. Ez így túl "egyszerű" lenne. Persze mindig gondoltam, hogy kell a mozgás, de úgy voltam vele, hogy biztos elég az, amit mozgok. Ugyanis egy étteremben voltam felszolgáló. Elég sokat rohangáltam a tálcákkal, és tányérokkal. De nem volt elég.

Aztán 2008. novemberében várandós lettem, 4 hónappal ezelőtt pedig megszületett gyönyörű kisfiam, Zalán. A terhességem alatt 10 kg-ot szedtem fel, ebből 5-öt az utolsó másfél hónapban. Szülés után 3 nappal már 15 kg-mal kevesebb voltam, minden erőfeszítés nélkül. Magától lementek a kilók. Örültem is neki nagyon, bár akkor nem az foglalkoztatott a legjobban. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, a kilók jöttek vissza. Ezért döntöttem úgy, hogy nekiállok a mozgásnak. Szép anyuka szeretnék lenni. (Tudom, hogy ez nem csak a kilókon múlik, de nekem ez is fontos.) Kb. 4 hete fogtam a kisfiam, és elindultunk a konditerembe. Szerencsére egyik ismerősöméké a terem, és ráadásul ő is szokott dolgozni, úgyhogy addig tudott vigyázni a picire. Bár nem sok dolga volt vele, mert általában addig aludt, amíg én gyúrtam. Kicsit nehézkesen indult a dolog, de mára már eljutottam odáig, hogy szívesen mozgok, sőt hiányzik, ha nem megyek. Pedig nagy eredményt még nem értem el. (Lásd a nyilvános mérlegelőnél.)

De most jöjjön akkor a lényeg, amiért végül is nekiálltam ennek a cikknek. A 4 hét alatt feltűnt valami érdekes dolog. Én vagyok az egyedüli, akinek tényleg van mit ledolgoznia. Én voltam az egyedüli DUCI. Hogy szépen fejezzem ki magam. Oké persze, tudom hogy karban kell tartani a testet, valaki csak szálkásítani akar, vagy csak egyszerűen szeret mozogni, és nem feltétlenül a zsírégetés a célja. Na de hol vagytok sorstársaim? Hol a többi DUCI nő, akinek lenne mit ledolgoznia? Valószínűleg ugyanott, ahol én voltam előtte. Otthon. Vagy a tévé előtt, vagy éppen egy jó kaja fölött ülve, vagy a számítógép előtt...azon gondolkozva, hogy: Miért nem tudok lefogyni? Miért nem lehetek én is jó alakú? Persze, szeretném én, csak most nincs kedvem hozzá...majd holnap...

Nekem is hasonló gondolatok jártak az agyamban annak idején.

Szóval miközben a futópadon bohóckodtam, még mindig azon gondolkoztam, hogy miért vagyok egyedül itt DUCI. Aztán eszembe jutott, hogy amikor először voltam konditeremben, én hogy álltam hozzá a dolgokhoz. Azon idegeskedtem mindig, hogy úristen, itt mindenki vékony rajtam kívül, biztos mindenki engem fog nézni, biztos mindenki rajtam fog röhögni, hogy azt fogják mondani: "Nézd már azt a hájas disznót, hogy szenved ott a futópadon!!" Hát igen. Én is így indultam neki. Lehet voltak olyanok, akik röhögtek, lehet voltak, akik gúnyolódtak, de a második alkalom után már nem érdekelt. Nekem az volt a lényeg, hogy rávegyem magam egy egészségesebb életre, hogy legalább napi 40-60 percet mozogjak intenzíven, hogy lássam felnőni a kisfiam (és majd a testvéreit), mert tény és való, hogy fontos a mozgás, az egészséges étkezés. Ezzel sok-sok betegség elkerülhető. Most ott tartok, hogy hetente kb. 4-5-ször járok konditerembe, nem hajtom nagyon túl magam, de kellemesen elfáradok. Ha nem megyek edzeni, akkor itthon nyomom az egyik "nagy fitnessgurunak" a dvd-jét. Igazából csak az a lényeg, hogy mozogjak minden nap. Mivel még nem csinálom olyan régóta, látványos eredmények még nincsenek, de nem adom fel. Nekem már az is nagy eredmény, hogy jobb a közérzetem, és megszerettem a mozgást.

Szóval kedves "sorstársaim"! DUCIK! TELTKARCSÚAK! EROTIKUSAN PUFFADTAK! Kinek hogy tetszik. Vegyetek nagy levegőt, és tegyétek meg az első lépést! Higgyétek el, megéri! Mutassuk meg, hogy mi is képesek vagyunk a mozgásra, mi is képesek vagyunk az egészséges életre! Ne csak jó alakú lányokkal találkozzunk a termekben! Szerintem ha több DUCI találkozik edzés közben, nagy lendületet tud adni mindenkinek, és nagyobb kitartást!

Én biztos, hogy megyek ma is, holnap is és utána is... Az eredményeimről pedig folyamatosan be fogok számolni!

Sok sikert és kitartást kívánok mindenkinek, és remélem, hogy sokan végre elhatározzátok magatokat, és elkezdtek mozogni! (Akik eddig még nem tették.)

Legyen szép napotok!

Köszönöm, hogy végigolvastátok!