Menyek és vejek, a segítségeteket kérném (beszélgetés)

Alida, amit irsz, sz normalis esetben csak reszben igaz.

Az epeszu ember nem a gyereket, hanem a GYENGEBBET menti. Nyilvan ha ott a makkegeszseges ferjem, meg a gyerekulesbe szijazott 3 eves kolkom, akkor utobbit fogom menteni. DE! Ha ugyanez a szitu mondjuk a 23 eves, eleteros fiammal, es a szivbeteg/vegtagtorott ferjemmel tortenik meg, hat urambocsa' en bizony a ferjemet mentenem.

Ez így van. De sok férfi ilyen pedig. Azt nem tudom, honnan lettek ilyenek. Talán anyuka így nevelte őket.

Nálunk a minap hozott csomagot anyós a fővárosba, és kiatálta, hogy a férjem azonnal menjen érte. Ő nem mentem, anyós ki volt teljesen, sértődés stb., másnap átjött hozzám anyós, a fél(!) csomagot áthozta... azt nem tudom, minek jött, mert le se ült. És közölte, hogy még aznap 6óráig a férjem menjen érte a többiért... Mondtam neki, hogy mi már megbeszéltük a férjemmel, hogy munka után ketten átmegyünk, szóval semmi gond, csak az a baj, hogy vendégek jönnek vidékről, így órát nem tudok mondani. Végül az lett, hogy a vendégek hamarabb jöttek, úgyhogy este vendégestől kellett átsétálnunk a hülye csomagjáért - tök kevés dolog volt a szatyorban, tök könnyű, szóval nem értem, miért nem tudta délelőtt azt is hozni, ha már a felét önszorgalomból áthozta.... Ja és nem romlandó étel volt, szóval azt sem értem, mi volt olyan sürgős... Persze a férjem se nagyon mer nemet mondani, ha anyuci azt mondta, menni kell a csomagért azonnal, akkor nem számít, hogy nem érünk rá, akkor menni kell.

Ezek apróságok, de akkor mi értelme?

Egyébként én is azt gondolom, hogy nincs biztos recept. Ez a "ki az első: a férj vagy a gyerek", valamint, hogy mennyire folyik bele egyik a másik dolgaiba - nincs biztos recept. Bár lenne...

Sőt anyósra, sőgornőre stb. sincs biztos recept. Szituk vannak. Amiket így vagy úgy kezelni kell.

Gyerekek közül is van, aki jön-megy, hány olyat ismerek,akik nincsenek jól a szüleikkel! Épp tegnap is volt nálam ilyen ismerős.

Pedig ezek értlemes emberek, jól szituáltak.

Na akkor a gyerek is jön-megy?

belladonna, nem a felfogó képességemmel van baj, hanem a te írásod nem arról szól ,amit én írtam. Te választásról írsz, meg kitúrásról, tulajdonlásról. Soha nem tiltanám meg, és szerintem más sem, hogy menejm a párom a családjához. Akkor miről beszélsz?

Annyiszor megy, ahányszor akár.

csgybsz! én komolyan írtam, hogy férje lehet egy nőnek akárhány, de a gyerekéhez való kötődése sokkal szorosabb. A férj elhagyhat, te is elhagyhatod őt, bármennyire is hihetetlen ez egy jó párkapcsolatban, ez így van. Amikor gyermeke van valakinek, mindegy, hogy az férfi vagy nő, akkor az felülír minden mást. példa: ha a család belehajt a Dunába, a férj ÖSZTÖNBŐL nem a feleséget menti ki először, hanem a gyermekeit és a feleség ugyanúgy. Ez egy elvághatatlan kötelék.

Nem, nem idegen a férj, dehogyis. Mondhatom, hogy 30 évi házasság után szinte eggyé válik az ember a párjával egy jó házasságban. Másfajta érzés, mint a gyermekek szeretete. És hát sajnos tényleg előfordul sok helyen, hogy a férj odébb áll , aztán már lehet többé köszönni sem akar a volt feleségnek... és lesz helyette másik. A gyerekekkel ez nem történik meg, hogy ezt most nem szeretem, majd lesz helyette másik.

Tenyészkanként tekinteni rájuk? Az nagy baj, ha valaki úgy gondolná.

Az anyának van joga választás elé állítani a gyermekét? Fúrni a választottját?

Szerintem neki ehhez ugyanúgy nincs joga.

Egyébként szerintem is közelebb kell engedni a férjet, mivel azzal, hogy összeházasodtunk, nemcsak lakótársak és szexpartnerek lettünk, hanem valami több, összetartóbb dolog részesei.

Emígy viszont azt gondolom, a gyerek az első. Nekem még nincs, de ha lesz, az belőlem lesz, az én vérem lesz, és kötelességem lesz óvni és szeretni. Ugyanígy kell, hogy érezzen majd a férjem is. Így egymásnak csak a másodikak leszünk, és ez így van rendjén. Az meg, hogy férjek jönnek-mennek, egy kicsit nyers megfogalmazás, de valahol igaz. Bármikor eltörhet valami a kapcsolatban, és ha menni akar, nem tartanám vissza.

A gyerek viszont az enyém marad, bármi is történjék, akkor is a fiam/lányom lesz, ha már a férjem nem az én férjem lesz, hanem valaki másé. Reméljük, erre nem kerül majd sor.

Ez egy hsz-re vonatkozott. Olyan dolgot akartál a "szájába adni" amit ő nem írt, és ezt meglovagolva reagáltál, holott nem ezt írta. Én nem írtam, hogy rossz a véleményed, azt mondtam, hogy fura.

Hidd el engem is neveztek már itt betegnek, frusztráltnak, ne akadjunk meg ezen.

Az utolsó kérdésedre a válasz sokkal egyszerűbb. Nem szeretem a gyerekeket annyira, hogy legyen. Idegesítenek, szükségtelen a mi házasságunkba. Ennyi. És nem is téma. A te hozzáállásod téma volt, mivel családi kapcsolatokról beszéltünk.

Igen, és?

Igen, anyós szoros rokona a gyermeknek, vagyis az ő unkojának, ez így van. És?

De most ezt a választás dolgot nem értem, meg a tulajdonlás dolgot. Hogy ez most hogy jön ide. vagy, hogy mire gondolsz.

Meg hogy a szülő szülő marad. Nem vonta kétségbe senki, vagy nem tudom, mire gondolsz.

Konkrét példával jobban megérteném.

Én kenek rá bárkire bármit?

Most te megint megtetted és mások is. Pusztán azért, mert nem értek valakivel egyet. És akkor rögtön az én véleményem a legrosszabb a világon.

Ez csúnya!

Te feltételezhetsz bárkiről bármit? Mondhatnak rám bármit, bezzeg ha én nem értek egyet valakivel, akkor én vagyok a rosszindulatú, beteg, frusztrált?

Nekem is van elképzelésem rólad, mármint a félelmeidről és egyebekről, még sem dobálódzók velük minden fórumban, mert azt gondolom, hogy lehet itt nem értünk egyet, de lehet egy másik témában igen. Erről leszokok majd, mert itt nem ez a divat.

Te miért is nem akarsz gyereket?

Félsz attól, hogy rossz anya leszel? Félsz attól, hogy nem kellesz majd a férjednek? Vagy, hogy rossz alakod lesz? Vagy, hogy elhagynak, ha szülsz? Vagy mitől félsz?

Nagyon jokat irtal itt a forumon, de ez a hsz-ed, oszinten, sziven utott.

Ami a gyereket illeti, 30 even belul nemcsakhogy valoszinuleg tovabball, hanem tovabb is KELL, hogy alljon, sajat eletet, csaladot alakitsn ki. Ha meg ezek utan is otthon lebecol, az eleg szomoru. A gyereket csak kolcsonbe kapod, szoktak mondani.

A szulok, persze, szeretjuk oket, de sajnos elobb-utobb ok is elhagynak minket (oszinten remelem, hogy utobb). Es ki marad a vegen, az egyetlen, orok tars? A ferj es a feleseg. Idealis esetben legalabbis. Egy jo kapcsolat eseten senki, SENKI nem tudja potolni az elvesztett hazastarsat. Nyilvan nem megy ferjhez az ember lanya az elso jottmenthez, aki megkeri, hanem alaposan atgondolja, valogat, es akkor hazasodik, amikor megtalalta elete parjat. En mar csak igy allok a dologhoz, mint sasok :) Szamomra meg az az abszurd, hogy valakinek a gyereke - szulei elobbre valoak, mint a hazastarsa. Oszinten, nem nagyon hiszek az effele versegi maszlagban. Mondom ezt ugy, hogy nagyon szeretem a szuleimet, nagyszuleimet, testvereimet, nincs a csaladban semmifele konfliktus.

De a ferjem akkor is a ferjem, az egyetlen, kivalasztot ember, akivel osszekotottem az eletemet. Ennyi.

Ez most komoly kérdés?

Majd megtudod ha anyós leszel egyszer.

Az élet rendje az,hogy a férfi feleségűl KÉR - VESZ,a nő pedig hozzá MEGY a férfihez.

Ez nem jelenti azt,hogy a férje anyját van joga kitúrni a státuszából,a férjet ellene irányítani vagy választás elé állítani nincsen joga egy feleségnek! Férjeddel élsz,és mindent megosztotok egymással,teljesen normális de nem tulajdonoljátok egymást.A szülők akkor is szülőknek akkor is továbbra is közük lesz a gyerekeikhez és ez így van rendjén.

Az anyósodat a vérségi kötelék ugyan úgy köti a gyerekedhez,mint téged,ha tetszik ez neked,ha nem.

Erről van szó. :)

Az a baj, hogy akinek van sem mindig tudja miről beszél......

Attól még, hogy valakinek nincs gyereke, lehetnek jó meglátásai.

Nem tudjátok mi törpént a fórumindítóval? Jó lenne tudni végül mi a helyzet náluk....