Mennyi szabadság a normális egy kapcsolatban? (beszélgetés)

Lehet, hogy csak nem tudjátok összeegyeztetni az életformátokat.

Te élsz abban a kapcsolatban, neked kell felismerned, miért nem működik a kedvedre.

nem értem, mikre gondolhatsz. normális esetben nem viselkedik úgy senki, hogy az bántó legyen a másiknak, mert akkor vagy alapból tapló, vagy ennyire nem érez a másik iránt, és mindkettő eset olyan, hogy nem kell erőltetni kapcsolatot :)

ha úgy érzed, ha előre szólsz, korlátozod, ha utólag, akkor meg téged bántott már meg, akkor az szar egyszerűen. mert ha te nem csíped például, hogy sok időt tölt a haverjaival vagy horgászattal, ha előre szólsz, korlátozod, ha nem szólsz és magadra hagy, te puffogsz. ilyen kapcsolat nem fog működni, mert még szerelmesen talán lemond számára fontos dolgokról az ember, ha a másiknak nem tetszik, de később utálni fogja ezekért, és hát olyan palit kell keresni, aki szintén folyton csak veled akar lenni, vagy magadnak is csinálni programokat, ahol jól érzed magad :)

tinikapcsolatban biztos érthető ez, felnőtt embereknek szerintem már megvan a maguk élete, elfoglaltsága, ami természetes, és csak akkor okoz gondot, ha kettejük életvitele nagyon eltér. az egyik folyton körmöt reszelget például, mert ráér és utálja, hogy a másik a kettesben eltölthető időből is lefarag másokért. míg ha nem ráérős és ő is elfoglalt, akkor számára ez nem lesz probléma

Nálunk teljes a szabadság, persze véleményezni lehet, de általában nem szólunk bele egymás dolgaiba. Nálunk ez nem az érdektelenség.

Egyébként annyi szabadság kell, ami mindkét félnek jó, ha valakiknek az a heppje hogy pisilni is kézen fogva járnak akkor éljenek úgy, ha valakik nyaralni is külön szeretnek akkor tegyenek úgy.

ha egy kapcsolatban már szólni kéne azért, hogy hé, nem töltünk együtt elég időt, akkor abból nem lesz jó kapcsolat. vagy az érzések vagy az életvitel tér el teljesen, vagy mindkettő

azt nem is értem, hogy merült fel benned ilyesmi, hogy valakinek előírd, ezt vagy azt nem teheted

Ja, értem.

Ki tudja, lehet, hogy ez neki az első komolyabb (ha visszajön, talán megmondja). És most merültek fel ilyen igények.

Az "érdektelenség"-ből gondoltam, hogy csak megy mindenki a maga útján, és nem tájékoztatják egymást.

Egyébként az egész kérdésfeltevést nem értem.

Olyan, mintha a fórumindítónak ez lenne az első kapcsolata.

Ezt a kérdést nem is értem, olyan természetellenes. Hány éves vagy?

Egy párkapcsolat két emberről szól. Hogy gondolnád azt, hogy valakit irányítani kellene, megszabni, hogy a másik mit tehet, és mit nem?

A "mindenki arra megy, és azt csinál, amit akar" is furcsa nekem. Azért gondolom, kommunikáltok egymással. Szerintem egy normális kapcsolatban mindenki megtartja a barátait, barátnőit, és igen, külön is találkozhatnak velük, de azért nyugodtan tájékoztathatják erről egymást.

Jól elkanyarodtunk a szabadságtól. Arany középút mindenben és nagyjábóli hasonlóság, szerintem ezek a kulcsszavak.

Ha egymáson kívül nem állunk szóba mással, az nem jó, de az sem, ha csak este esünk be együtt az ágyba, mert annyira függetlenek vagyunk, hogy máskor nem is látjuk egymást.

Ha egyikünk az egyedüllétet kedveli, a másik meg lépni sem akar nélküle, az sem fog menni.

Szép gondolatok, de csak gondolatok.

A gyerekvállalás meg egy működő kapcsolat létrehozása meg egy csomó érzéstől is függ, nem csak gondolkodástól. Senkinek nem az a célja, hogy 60 évesen ballagtassa a gyerekét, de ha egyszer nem talál megfelelő párt, nincsenek meg a kellő körülmények vagy egyáltalán nem érzi azt, hogy fel lenne készülve ekkora felelősségre, akkor jobb nem siettetni a dolgokat. Azokról meg már nem is beszélek, akiknek egyszerűen nem jön össze, amikor szeretnék, pedig ez mostanában nagyon jellemző.

Minden épeszű ember egyébként felfogja, hogy hatvanévesen nem túl vicces a gyereke középiskolai ballagására mennie, még min. tíz év onnan, hogy a saját talpára áll, neki meg már fogyóban az ereje, eszi nem eszi ez így van.

Azért nagy megnyugvás az hatvanévesen, hogy látja az ember a gyerekének van szakmája, állása, van lakása, talán már kapcsolata, és ha mázlim van még láthatom az unokámat. Csak elsiklott mostanában ez a dolog... eléggé...

Azt még leírnám, hogy az együtt töltött idő igényén felül irányítani szerintem az fogja vagy akarja a másikat, akinél megbomlott a bizalom valamiért. Vagy egy korábbi élménye miatt, vagy a jelenlegi kapcsolatában történt valami.

Nagyon súlyos esetben olyan is van, aki le akarja uralni a másikat, azért kontrollálja. De ott már szeretetről sem lehet beszélni.

Mint az élet minden területén, a maximális szabadság lenne jó.

Szerintem egy párkapcsolatban nem szabad megszabni, hogy a másik mit csináljon, vagy mit ne. Max. véleményt lehet nyilvánítani, hogy ez vagy az tetszik, vagy nem tetszik, s a másik intelligenciájától, alkalmazkodó képességéről függ, hogy változtat-e a párjára, vagy egyébre való tekintettel.