Friss kapcsolatnál ezek a dolgok mennyire normálisak? (beszélgetés)

A pasid teljesen normálisan viselkedik. Az elejen nem akarsz mast mint azzal lennei akit szeretsz, unatkozni mellette mikor fülig szerelmes vagy????

Ez a te gondod...te nem vagy szerelmes, ennyi. Ne rabold szegény srac idejét.

Én megértelek, nálam az összes kapcsolatomnál így volt, általában egy tali hétköznap munka után, és hétvégén, ami attól is függött, mit csináltunk. Én sem vagyok/voltam az a típus, aki éjjel-nappal a másikkal akarna lenni, szerelem ide vagy oda. A húszas éveimben pedig kiterjedt haveri, baráti köröm volt, akikkel ugyanúgy időt szerettem volna tölteni. Nekem nem szimpatikus, amikor valaki becsajozik/bepasizik, és onnantól tojik a barátaira meg mindenkire, aki addig élete része volt. Aztán ha vége a lámúrnak, keresi a vállakat, ahol kisírhatja magát.

Egyszer volt egy barátom, aki hasonlóan a tiédhez nyomasztott folyton, hogy munka után miért nem hozzá megyek stb. Ráadásul közös albérletben élt negyedmagával,volt egy pöttöm szobája, oda kellett volna "hazajárnom" szerinte. Amikor szabotázsakciókba kezdett, hogy ne érjem el az utolsó HÉV-et pl. hogy hazamehessek, meg "meglepetéseket" szervezett, aztán mehettem másnap ugyanabban a szerkóban melózni, tele lett a hócsukám. Persze mikor neki támadt kedve hazaugrani a szüleihez Vajdaságba, azt mindig utolsó pillanatban tudtam meg. Vagy amikor már onnan jelentkezett.

Tehát nem, egyáltalán nem kóros, amit érzel, vagyunk macska-típusú emberek, akik nem bírunk/akarunk senkivel nonstop együtt lógni (én néha még magammal sem:)).

Én totál megértelek. Ez a "ha igazán szeretnéd mimdig vele akarnál lenni" egy ökörség. Mivel nem vagyunk egyformák. Kevés ember van, aki úgy szereti a függetlenséget mint én. Csak ehhez meg kell találni a hasonló beállítottsáfú partnert.

Amit eddig leírtál abból nem lehet innen, tök kívülállóként megígélni, hogy összeilletek-e vagy sem. Ez ennél sokkal többrétű.

Ahhoz mit szól ha te csinálsz magadnak külön programot ahelyett hogy vele lennél?

Ne félj,a párkapcsolatot is tanulni kell.

De az is lehet,hogy csak Ő akar többet és Te nem?

Ajjaj..

Nem sokáig lesztek együtt, az tuti. Nekem is volt ilyen pasim annó, kifogásokat kerestem, meg más programokat a barátnőkkel. Nem is tartott sokáig a dolog.

Ha szeretsz valakit, vele akarsz lenni. Amikor csak tudsz. Főleg a kapcsolat elején. És nem a haverokkal/barátnőkkel. Ez a normális és nem az, amit te érzel.

14 éve vagyunk együtt. A mai napig így érzem. Ha elmegy vhova, várom haza és nem az van bennem, hogy de jó, hogy nincs itthon.

Ez most ugyanaz a faszi, egy hete szabin van, de le sem szar?

Kitoszod, es lesz mas, aki emberszamba vesz.

A puding próbája az evés:-)

Azonban, ha valaki már attól fél pár hét kapcsolat esetében, hogy unatkozni fog, az már előrevetíti, hogy nem szabad ebbe belekezdeni sem.

Te nem vagy szerelmes. Lehet, hogy ő igen. Az mondjuk nem tetszik, hogy " azt akarja, hogy minimum azon a 2 napon, amikor ő nem dolgozik egész nap legyek vele, aludjak nála, haza se menjek..." Vagyis ebből az "AZT AKARJA" engem gyanakvóvá tesz. Nehogy később tőled is ezt várja el, vagyis, hogy senkivel ne találkozz, csak ő legyen mindig Veled ! Aztán jöhet a kisajátítás, féltékenység, stb.

Mindent beszélj meg vele ! Mondd el, Te hogy szeretnél élni, mivel töltöd a szabadidődet, stb.

Az unalmat nem értem. Én több évtized után se mondanám, hogy egy percig is unatkoztam a férjemmel vagy egyedül.

Add magadat, amilyen vagy, ne játssz szerepet !

Talán, mert szeret?

Talán, mert a punci fontosabb, mint a jópofizás a haverokkal?

Mi nem sikerül? Jól éreznetek magatokat, sétálva, együtt, vagy akár szexelve?

Ő sem szeretne mindíg kettesben lenni, csak azon a 2 napon. (hiszen te magad írtad)

Én 12 éve nem unom a választott pasit.

Ha pár hetes kapcsolatnál már most unalomról beszélsz, akkor valóban nem jó ötlet elmenni hozzá két napra, mert a pasi nem érdemel meg téged!

A pasid normális. Te nem. Talán nem is kell ő neked igazán.

De ez csak az én véleményem a leírt szösszenet alapján.

De nem értem, hogy miért hanyagolná miattam a haverjait. Én nem akarom, hogy ha mégse sikerül, akkor azt mondja, hogy én kisajátítottam őt. Amikor említettem, hogy lehet nyugodtan a haverjaival, nem zavar, ha velük is van, nem kell mindig kettesben legyünk, akkor lattam rajta, hogy csalódott, és meg is kérdezte, hogy miért nem akarok több időt vele tölteni.

Egyszerű, mert félek, hogy egymásra fogunk unni.

"Ilyenkor mi van, azt se tudom, hogyan viselkedjek, mit csináljak, nem fog megölni az unalom?!"

Élvezed a két napot.

Ha úgy tetszik szexmaraton.

Mit csinálj? Tedd szét a lábaid és élvezd a lehetőséget.

Unatkozni egy friss kapcsinál egy ágyban a szeretett pasival???

Ilyenkor az van, hogy érezd jó magad!

Pár hetes kapcsolatról van szó. Az elején nagyon sokat volt a haverjaival. 2 napot dolgozott, 2 napot pedig szabad volt, olyankor pedig rendszerint napokat/fél napokat töltött a haverjaival. Amikor összejöttünk, akkor azt gondoltam, hogy kettéosztja majd a szabadidejét. De nem, azóta mintha nem lennének fontosak az ismerősei; amikor dolgoztam, akkor beült ugyan az ismerőseivel, de amikor tudta, hogy szabadnapos vagyok, velem akart lenni. Ez hétvégén ok volt, de hétfőtől szabadságon vagyok 2 hétig és kijelentette, hogy azt akarja, hogy minimum azon a 2 napon, amikor ő nem dolgozik egész nap legyek vele, aludjak nála, haza se menjek...

ettől kicsit megijedtem, mivel soha nem voltam még olyan szinten férfivel, hogy napokat együtt legyek vele, csak órákat, esetleg esténként.

Ilyenkor mi van, azt se tudom, hogyan viselkedjek, mit csináljak, nem fog megölni az unalom?!