Lenézendő ha valaki nehezen nyílik meg, idő kell ahhoz hogy feloldódjon? (beszélgetés)

Az igaz, hogy nem kell mindjárt kitárulkozni, de ha valaki annyira gátlásos, hogy alig szól valamit első találkozásnál, akkor hogy lesz úgy ismerkedés? Akkor utána is ugyanolyan idegen lesz, mert attól hogy többször látja még nem tud róla meg semmit.

Nem lenézendő, csak nem fognak könyörögni neked, hogy nyílj meg és társalkodj. Lehet úgy beszélgetni - már akivel - mintha már ezer éve ismernék egymást. Nem titkokról, hanem sztorikat mesélni, hozzászólni egymás témájához. De ha valaki folyton "értem"-ezik a másik mondanivalójára pl. a nagy nehezen megnyílásban, akkor én azt negatívan értékelem például. Az úgy hat, hogy nem is érdekli amit mondok. Ha meg nem szól eztán sem magától azt hajlamos vagyok úgy értékelni egy idő után, hogy egyáltalán nem is akar semmit. Én nekem sem könnyű az ismerkedés, a kezdeményezés része a nehezebb számomra, aztán elboldogulok elég jól. Én beszédes vagyok általában, azért általában mert nekem is vannak néma napjaim amikor senkivel sem esik jó beszélni egy szót se nagyon, szóval megértem ha másnak is van ilyen, csak nem mindegy milyen sűrűn.

Lényeg a lényeg, az ilyen szótlan embereket próbálom megnyitni egy ideig, de ha nem jön össze pár alkalom után elszáll az ihletem és feladom az ismerkedést.

Egyáltalán nem lenézendő, viszont nem könnyíti meg az életedet és a köréd keveredők dolgát sem.

Mindez tapasztalat, rég én is ilyen voltam. Én szenvedtem tőle legjobban és igen, hajlamosak mások félreérteni és nagyképűségnek gondolni azt, ami gátlásokból, félelemből fakad. Azoknak, akik nyitottabbak nehéz mit kezdeni azzal, aki fel van páncélozva és meg nem szólalna, rá nem nézne senkire. Ezt később én is megtapasztaltam, mikor már jóval nyitottabb voltam...

Szóval mindenképpen érdemes dolgozni rajta főleg önös érdekből, nem más kedvéért.

Amúgy mindenkinek kell bizonyos idő, hogy feloldódjon ismeretlenek között. Egyénileg változó mennyiségű idő. Nyilván nem kell lelkizni rögtön, bizalmas dolgokba beavatni bárkit, de például intelligens, finom humorral nagyon jól lehet kontaktust teremteni, amiből rögtön kiderül az is, hogy ki az, akivel kölcsönös szimpátia van és érdemes elkezdeni beszélgetni és ki az, akire jobb rá sem nézni...

Semmiképp sem lenézendő. Ha ilyen gondolataid vannak, akkor félreismered az embereket. Amit te lenézésnek érzel, az igazából csak távolságtartás veled szemben, mert miért is csacsogjak én egy olyan ismeretlennel, aki félrehúzódik tőlem, érezhetően távolságtartó, nem keresi a kapcsolatot. De ebben nincs semmi rossz. Esetleg annyi, hogy a másik, könnyebben nyíló ember vacaknak érzi magát, hogy hiába próbál nyitni.

Nekem sok ilyen ismerősöm van, beszélgettünk már erről sokat, hogy első benyomásra mindketten rosszat hittünk a másikról, ő úgy érezte, és lenézem, én úgy éreztem, ennek aztán senki nem jó, beképzelt, magánakvaló. Aztán feloldódott és tisztázódott a dolog, hogy csak félreismertük egymást.

Ennek két oka lehet:

1. Műveletlen vagy

2. Nem iszol eleget

Most úgy őszintén, miről beszélgetsz egy vadidegen emberrel? Én nem vagyok egy visszahúzódó típus, de addig én sem nagyon fecserészek, amíg nem ismerem az illetőt.

Szerintem az a fura inkább, aki bárkivel tud az első pillanatban beszélgetni? Az időjárásról? Ez csak egy udvariaskodás és nem beszélgetés....

Nem lenézendő, de arra készülj fel, hogy a visszahúzódást félreértik. Büszkeségnek, lenézésnek gondolhatják, és így ellenségesebbek lesznek. Mások közömbösségnek vélik és letojnak, ill, nem tesznek azért, hogy jobban érez magad.

Megint mások rád taposnak, mert nem vagy képes úgy sz@rt kavarni, mint aki nyíltan és folyamatosan áskálódik, másokról rossz véleményt hangoztat.

Az előnye viszont, ha jó ember vagy, akkor miután megismertek, utána jobban fognak hinni benned, mint a közvetlenebb, de felületesebb és hebehurgyább társaidnak.

Miért lenne lenézendő??? a kérdést sem értem.

Ez egy teljesen normális viselkedés. Nehogy már minden jöttment idegennel rögtön jópofizni kelljen, és megérteni a lelkét. Dehogyis.

nem. Én sokkal inkább nem szeretem azokat, akik az iylen természetüket kompenzálandó idétlenül vihorásznak, viselkednek társaságban. Mintha ezzel akarnál levetkőzni, h nehezen tudnak feloldódni. Inkább természetesen visszahúzódó, mint az előbb említett! Itt is igaz, a kevesebb, több... Egy szende mosoly többet jelent, és többet ér, mint a vihogás.

Uhogy sztem nem vagy lenézendő emiatt :)

Én nehezen nyílik meg, nehéz eset vagyok. Idő kell ahhoz hogy feloldódjam, akár társaságban, akárt kettesben valakivel. Ez baj? Nyilván nekem baj ez, de emiatt lenézendő vagyok, hogy ilyen a természetem?

Mások simán 1 perc alatt megtalálják a közös hangot akár idegenekkel is, de nekem idő kell mindenhez.