Körforgás

Egy nyár végi napon éppen a szőnyegen ücsörögtem, talán 6-7 éves lehettem és rendkívül precízen a Barbie babámat próbáltam fésülni. Emlékszem az aranyló napfényre, a kellemes hűvös szobára, hogy mennyire boldog voltam.

Aztán a semmiből jött egy kép, amikor felnőtt leszek, akkor a nagy házamban a férjemmel és a kutyámmal fogok boldogan élni. Akkor nem is értettem, hogy villant be ez a kép, ma felnőttként talán hiszem, hogy valaki, valami mutatott egy szeletet a jövőmből.

Teltek az évek, jöttek a szokásos társadalmi elvárások, a mindennapos verseny: legyél még jobb és jobb, hiszen akkor érsz el többet, legyél jobb, mint a szüleid, akik nem tudták megélni önmagukat. Eltelt közel 30 év és most az idei évben, egy kemény betegség alatt, éppen amikor a kórházi ágyon ültem és igyekeztem számba venni, hogy tudtam-e JÓT tenni magammal, a világgal, bevillant az, hogy ki is voltam én gyerekként. Tényleg ezt a kemény utat akartam megélni?

Osztályelsők között lenni, tanulni, menni előre az életben, kitartóan dolgozni. És a napok, hetek, évek múlásával, bár elértem a tervem, ugyanakkor a mindennapi csatákban, olyan páncélt húztam magam köré, amivel az érzéseim nem a szívemen keresztül jöttek, hanem az agyam döntött és elfelejtettem megtanulni BOLDOG lenni.

Mindenkinek mást jelent, mindenki máshogy éli meg, örülök, azoknak, akik valóban az Önnön maguk boldogságát ismerik, megélik. Visszatértem a kiinduláshoz, most már felnőttként a saját házamban ülök, a világ legmegértőbb, legtámogatóbb férjével, az örök bohókás kutyánkkal és hálás vagyok, felfogom milyen szerencsém van. Ugyanakkor a legyél jobb, több mint az őseid hatás miatt "versenylóvá" váltam. Teljesíts jól, még jobban és akkor is, amikor adott esemény végére érsz, nincs megnyugvás, nincs béke, hanem keresed az újabb feladatokat, hátha majd azzal eléred azt, hogy végre boldog legyél.

Ma, ha visszamehetnék a kislányhoz, akiként ott babáztam, annyit súgnék a fülébe: a szíveddel is merj élni!

A körforgás, a hozott családi minták, az örökölt sorsok mennyire hatottak rám? Nem lehet eldönteni. Képes leszek-e egy másoknak oly könnyű folyamatot én is megtanulni?

Aki folyton teljesít, az megnyugvásra lel valaha, lehet a nagy egyensúlyban, a világban ez majd valahol kisimul a több millió életet nézve. Már most érzem, hogy mennyire fontos, ha gyermekeim lesznek, hogy ne csak eljátsszam, hanem meg is éljem előttük, hogy merek szívből érezni. Annak idején, tudat alatt én is láthattam valahol, édesanyámon a küzdést... Mindannyiunk életében vannak könnyebb, nehezebb időszakok, állandóságok és változók.

A helyzetem őszinte szembesülése már az első lépés egy változás felé, a többi is rajtam múlik, ha cselekszem is a Boldogságot és át is élem, azok a falak is csökkennek, melyek még most is azt hiszem, hogy teljesen a javam szolgálják. Ugyanakkor el is zártak egy másik "mi lett volna, ha meg tudom úgy élni" életemtől.

Egy ismerős tanácsára most tudatosan a csendet keresem, hiszen ott hallod meg Önmagad, a tiszta valód. És ha ez sikerült, akkor merd is kimondani magadnak, a világnak is, amit érzel. Ezzel magadnak adsz lehetőséget csupán.

A múlton, az eddig eltelt éveken már nem tudok változtatni, az előttem álló időszakon még igen. Amikor megkérdezik tőlem, hogy mi akarok lenni, ha "nagy leszek", már csak nevetve annyit mondok: igazán BOLDOG ember.