A vágyak valóra válnak :)

Az én szerelmemmel három éve ismerkedtünk meg egy szombati napon, közös ismerőseink által. Első találkozásunk olyan összehozós buli volt, ahol bemutattak minket egymásnak. Azon az estén táncoltuk, buliztunk mi és a kis csapatunk. Aztán a buli végén hazavittem őt, mivel én voltam autóval. A kapujukban kedvesen megölelt és megköszönte, hogy hazavittem. Fura volt az az ölelés, leírhatatlan, már azon meglepődtem, hogy nem puszit adott, hanem kedvesen megölelt. Másnap SMS-t írt és megbeszéltük, hogy szerdán eljön hozzám, mert szeretne még velem találkozni.

Nagyon izgultam azon a bizonyos szerdán, alig vártam, hogy este hét óra legyen. Megérkezett, beszélgettünk, jókat nevettünk és csak úgy rohant az idő. Éjfél után nem sokkal, ahogy ott voltunk egymás mellett, végre megcsókolt. Soha nem éreztem még ilyet, csodálatos volt és már akkor tudtam, hogy ebből valami csodás dolog lesz.

Teltek a hetek, hónapok, hihetetlen volt vele minden perc. Aztán néhány hónap után hozzánk költözött a kis városba, ahol mi laktunk. Ennek kislányom is nagyon örült, mivel első perctől kezdve szimpatikus volt neki az én szerelmem. Nagyon jól kijönnek egymással, még a mai napig is.

Aztán, ahogy teltek a napok, hónapok az én kis városomban, arra lettem figyelmes, hagy az én párom boldog, de mégsem. Ennek az volt az oka, hogy nem szeretett ott lakni, mivel ő nagy városban lakott eddig. Ezért úgy döntöttem, ha ő már értem kiköltözött, most én is megteszem és beköltöztünk a nagy városba, ahol volt egy lakása.

Azóta már közös, gyönyörű szép lakásunkban lakunk. Nagyon élvezi a nagy várost kislányom is és most már én is. Eleinte nekem nehéz volt, sokat voltam szomorú, mivel én kicsi korom óta kis városban éltem. Párom nagyon sokat segített, hogy könnyebb legyen nekem. De már imádok itt élni.

Egy éve összeházasodtunk és boldogok vagyunk! Hihetetlen vele az életem! Még így három év után is ünnep vele minden nap. Már teljesült egy vágyunk, hisz megtaláltuk egymást. Most pedig arra vágyunk, hogy szülessen egy pici manócskánk, hogy végre négytagú legyen a családunk. Sajnos ez a vágyunk még várat magára, de nem adjuk fel, hisz tudjuk, ha nagyon akarjuk, vágyaink valóra válnak.