A szeretet ereje 2. rész

Nem indult ez sem másképp, mint más fellépés, egy vallásos óvodába hívtak meg minket fellépni, összepakoltuk a táncruhákat beültünk a kis buszba és mentünk is a helyszínre.

Ahogy megérkeztünk ott kezdődött a csoda. Igazgatónő jött elénk, és egyesével megölelt, megpuszilt minket és úgy köszöntött, hogy Isten hozott titeket. Átöltöztünk a lányokkal a táncruhában, ami nagyon szép hosszú vajszínű selyem ruha. Ezután bevezettek minket a csoportszobákba, ahol találkoztunk az óvódás gyerekekkel. Nagyon aranyosak voltak, érdeklődve, kedvesen néztek minket. Volt egy olyan csoport, amelyik összesúgott: Jéééé nézd, angyalok ! :) Énekeltek, báboztak nekünk, játszottak velünk, nem féltek vagy tartottak tőlünk. Jó volt ezt látni, hogy a gyerekek a másságot ilyen jól kezelik, sokkal jobban, mint egyes felnőttek.

Aztán jött a fellépésünk, bevonultunk a lányokkal és elkezdtünk táncolni, mögöttünk a háttérben nagy boltíves ablakok voltak és hullt a hó nagy pelyhekben. És ahogy táncoltunk és a közönség elkezdett sírni, amikor vége volt hatalmas tapsot kaptunk még akkor is tapsoltak mikor levonultunk. Ekkor oda jött az igazgatónő és kérte könnyes szemmel, hogy táncoljuk el még egyszer.

Tapsvihar közepette visszavonultunk, erre a lányok, kolleganőim és én is meghatódtam. Elkezdtünk táncolni könnyes szemmel és végig sírtuk a táncot. Sírt a közönség és sírtunk mi is. Nagyon csodálatos pillanat volt, úgy gondolom soha nem fogjuk elfelejteni. Olyan volt már meg általában úgy is van, hogy a közönség sír a meghatottságtól, de mi nem. Ez egy igen különleges alkalom volt, úgy éreztem, hogy ott abban a teremben mindenki szíve egyszerre dobbant a műsor ideje alatt.