Kőkeményen át lettem vágva (beszélgetés)

És köszönöm mindenki véleményét!

Tényleg nem írtam le mindent, de ha megtenném, tetszeleghetnék a szegény áldozat szerepében, de ezt nem akarom.

Értelmes embereknek tartom magunkat.. így ha túl tudok lépni a fájdalmamon, meg fogjuk tudni értelmesen beszélni a dolgokat.

Egyikünk se akarja, hogy a gyerekek megsínylék (hú, így kell ezt írni?) a helyzetet....

A férjem jó apa, hiszem, hogy megtesz majd ezután is mindent a gyerekeiért... bár akárhogy is, de megviseli őket ez.

Próbálok vigyázni rájuk...

Én meg összekaparom magam előbb-utóbb....

Nagyon sajnálom,és átérzem, ami veled történt.

Az már biztos,hogy a nővel van együtt, össze is költöztek?

Úgy veszem ki, hogy hiába nem volt már túl jó a házasság,még mindig szereted.

van esély,hogy mindent megbeszéljetek, újrakezdjetek?

ha nincs, gondolj arra"ahol Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot is..."

Sok erőt kívánok!

Bár nem tudjuk, itt mi történt pontosan, de hozzátenném még a hozzászólásodhoz, hogy az, hogy a nő feladja szinte önmagát, nem tud kikapcsolni stb., nem kizárólag az ő hibája, hanem egy kapcsolatban szerintem igenis elvárható mindkét féltől, hogy figyeljen a másikra és segítse őt. Számomra pl elképzelhetetlen, hogy a párom mászkál mindenhova, én meg csak otthon ülök a két gyerekkel. És ez a párom számára is elképzelhetetlen. Ő is belátja, hogy a gyerekeknek kikegyensúlyozott szülőkre van szükségük és mindketten mindent megteszünk azért, hogy mi azok legyünk.

Ismétlem, ez az általános véleményem, csak kapcsolódik a fórumhoz.

Szólni esetleg a másik fél viselkedése miatt időben, mielőtt már "nem tudja tovább elviselni" és félrekacsintgat?

Tudod, szerintem ha valaki csak az alkalomra vár, hogy leléphessen, akkor gyűjti magában a sérelmeket, fezsültséget, és az utolsó cseppnél közli, hogy kalap, kabár, elegem van!

Akinek fontos a kapcsolat, az szól, amikor nem tetszik neki valami, mert ezzel ad esélyt a másiknak, hogy változzon, változtasson, és folytatódhasson a kapcsolat.

Nem olvastam végig a fórumot,bocs ,ha esetleg ismételnék valakit.:)

Én azt olvasom ki ezekből a sorokból,hogy amíg "működött" ez a házasság ,akkor is egyedül voltál igazából,amikor együtt voltatok,akkor meg bántottátok egymást oda-vissza.

Én azt tanácsolom,hogy erre gondolj,ha túl akarsz lenni rajta.Mármint arra,hogy ez megszűnt.

Szabad vagy ,és teljesen máshogy rendezheted be az életedet nélküle.

Ne úgy nézz magadra ,mint egy elhagyott nőre,aki egyedül maradt 3 gyerekkel,mert ez csak akkor lesz így ,ha hagyod.

A gyerekeknek apjuk is van ,akitől igazán elvárható,hogy akkor is foglalkozzon velük,nála is legyenek,ha tőled elvált.

Akkor pedig lesz időd önmagadra is,talán sokkal több ,mint amit eddig megengedtél magadnak.

Szóval ha már higgadt tudsz maradni,akkor beszéljetek arról ,hogyan oldjátok meg a közös felügyeletet,az anyagiakat,válást egyebeket.

Szóval nincs vége az életednek,sőt,lehet ,hogy most kezdődik!:))

En elhiszem kep nelkul is, hogy megfordulnak utanad:)

Mar eleve a forumot kiirni kellett egy adag oszinteseg es gondolom, ha mashogy lenne, akkor mar azt is leirtad volna (marmint ha nem fordulnanak meg miattad)

Ezeket a pozitiv dolgaidat szedd ossze, koncentralj oda, mi nok ebben ugyesek vagyunk, es lepj! Egyebkent meg akkor is ha nem allitod be magad aldozatkent, itt igenis te vagy azon az oldalon aki feladta az egyeni torekveseit a kozos celert, a ferjed meg nem. 100%ig igazat adok Neked.

Nalunk is igy ment sokaig, hogy o ment mindenhova en meg nem. Nemigazan panaszkodtam soha de rosszul esett. Mi ezt

ugy oldottuk meg, hogy hivunk magunkhoz egy rakas vendeget, igy kozos baratokkal kozos program. Bar nem vagyunk kettesben de egyutt legalabb. Mivel mindketten tarsasagi emberkek vagyunk, ez neki is tetszik meg nekem is es talan hosszu tavon mukodik hogy ne tavolodjunk el egymastol. Tudom milyen 3 poronttyal teljesen aterzem a problemaidat.

Ha megtanulja elengedni akkor miert kellene visszajonnie?

Ugy ertem sokaig kuzd hogy vegre elengedje erre az meg visszajon?

Erről beszélek.

Tényleg rettenetesen sajnálom, hogy ez történt.

Nagyon jó, hogy ésszel így átlátod ezt, talán ez segíteni fog abban is, hogy a kapcsolat gyászolása ne tartson túl sokáig. Mert igen, meg kell gyászolnod. És ne gondold, hogy a férjed nem gyászolta meg vagy nem szenvedett, neki is nagyon nehéz lehetett.

Zebivel egyetértek, a gyerekeket nem szabad belerángatni, de látom, elég intelligens vagy ahhoz, hogy átlásd, csak velük szúrnál ki, ha ezt tennéd. Hogy most hogy viselkedsz, az számukra a továbbiakban mérvadó lesz. Ne fojtsd el a fájdalmat ezért, szerintem ne arra tanítsd őket. Szenvedd ki és megtisztultan lépj tovább. Ilyen hozzáállással egyébként nem féltelek, biztos, hogy sikerülni fog.

Ne nekem címezd... a többieknek, akik nem látták így kereken összefoglalva.

Tényleg sajnállak, sőt ha beleképzelem magam a helyedbe, piszkosul éreznék...

Ha tényleg megfordulnak utánad (amit te mondasz és egyetlen fotó nélkül 50% az esély, hogy elhiggye bármelyikünk is) akkor ugyan lesz rossz időszak, de jobb esélyed van, mint egy vagonnyi sorstársnődnek.

Mindenesetre azért, hogy ezt így le merted írni, ismét emelem a kalapom... nem sokan mondják meg a frankót, inkább szakadásig bizonygatják az áldozati mivoltukat.

Abby, mondtam, hogy tökös nő vagy!!!

Fejet hajtok!!

Kedves ernestoo!

Nem állítottam be magam cserbenhagyott áldozatnak.

Nem keresek hamis önigazolást.

Nem szidom se a férjemet itt, se a nőjét.

A fenékberúgást megkaptam, köszönöm.

Csupán az érdekelt volna, ilyen helyzetben ki hogyan állt talpra.

Igen, a házasságunk nem volt zökkenőmentes. Nem írtam le mindent, mert az nem publikus. Szenvedtünk egymás mellett eleget.

A szerelem lehet, már régen elmúlt, de próbáltuk fenntartani a látszatot.

Én soha nem léptem volna ki ebből a kapcsolatból.

Én vállaltam volna, hogy szerelem nélkül éljek, de a gyerekeimnek legyen apja! Tudom milyen apa nélkül felnőni.

Nem vagyok matyóhímzés... de évekig 24 órában gyereket nevelni, háztartást vezetni, mindenféle segítség nélkül nem olyan egyszerű. Igen, időnként kiborult a bili, amikor másból sem állt a napom....

Nem jártam el szórakozni, sőt, még a hajamat is magam festettem...

Ő élt, emberekkel találkozott.

Én nem.

Évek után belefáradtam abba, hogy soha egy pozitív megerősítés, soha egy kedves szó, csak a negatív dolgok.

Hisztis lettem, cseszegettem.... lehet mások számára nem érthető módon.

És ebből lett elege... lelke rajta.

És ami még hozzátartozik a dologhoz: nem voltam eltartott, mert saját lakásom van, nem vagyok hülye, hiszen állásom, sőt, két diplomám is van. És 3 gyerek után is megnéznek az utcán.

Mégis, engedd meg nekem, hogy összetörjek lelkileg azért, mert 15 év után lelépett az, akit mindennél jobban szerettem... és akinek 3 gyereket szültem, mert Ő szerette volna....

"Szerintem is az legjobb, ha felhívod, mondja el mi volt gond és kérdezz rá nyugodtan, hogy most akkor vége és váljunk el???"

Ez egy nagyon rossz ötlet. Neki kéne eldöntenie, hogy mit akar tenni és annak megfelelően viselkedni, ő irányítson, ne a másik, ne őt kérdezze meg, hogy mi legyen.

Szerintem jelen esetben az egyetlen értelmes dolog van, amit tehet, ha megpróbálja lélekben elengedni és felkészülni az új életre nélküle. Így van a legnagyobb esélye a saját boldogságára. (mellékesen arra is így van a legnagyobb esély, hogy visszajön hozzá az ember)

Szerintem igyál egyet és nyugodj meg. Vagy valami.

Jesszus. :)

Jajjj... na ezt még megírom neked... aztán csittben leszek, mert nincs értelme többnek...

Most jön a felsorolás, hogy mi mindenhez van jogod ugyebár itt a fórumon, meg egyáltalán... meg más dimenzió... mindegy hogy értelmetlen amit mondasz, mindegy, hogy belőled csak egy rajzolt nyuszit lehet látni egy elcsépelt szlogennel... csak legyen jó határozott a mondandód és tedd alá, hogy jogod van hozzá... te vagy a százmilliomodik így gondolkodó... hajrá.

A kommunikációhoz azzal az egy árva fotómmal nagyságrenddel többet tettem hozzá, mint te a nyuszis leszarós képeddel, úgyhogy ezt ne kérd számon. Nekem ugrottál, bármennyire is próbálod az ellenkezőjét bizonygatni.

... és nem gondoljuk ugyanazt, erről már tettél bizonyságot.

Tiéd a pálya, jöhetsz a nyuszikád mögül ismét felháborodottan leugatni, hogy miféle mocsok álmacsó vagyok bunkó módon leugatva mindenkit....

Addig, amíg a harmadikban nem tökéletesen biztos egy férfi, addig nem megy el a családjától. Nem az első pillantásban fogja elmondani, hogy találkozgatni kezd valakivel és holnap lesz az első randijuk!

Ugyanúgy, mint a nők: amíg a másik f*szt nem fogják, addig az elsőt el nem engedik!

Szerintem a férjed pont úgy viselkedett, ahogy általában mindenki egy ilyen szituációban. Kivárta, hogyan alakul az új kapcsolata, s csak akkor szólt, mikor már végleg döntött.

Nagyon sajnálom, főleg, hogy 3 gyermeketek van!!!

Ketten b*sztátok el, most már csak arra kell figyelnetek, hogy ne menjen át sárdobálásba , főleg a gyerkek előtt.

Abby, nagyon sok kitartást kívánok!!!

Nem tudom, hogy a hozzászólók között ki az akinek szintén 3 gyereke van (legalább), és ennyi ideje együtt van a párjával. Bár én még nem vagyok ennyi ideje együtt a gyerekeim apjával de 3 van nekem is, és pontosan tudom, miken lehet nagyon összeveszni, ne okold magad még a néha hisztis viselkedésedért sem, és ő meg nagyon csúnyán viselkedett (csúnyán ez nem is a megfelelő szó). Mindenkinek, a férjeknek is vannak rossz napjai, szóval nem hiszem, hogy ezért megérte volna elmennie, másrészt úgy gondolom így a háttérből, hogy talán már régebben elkezdődött a dolog, nemcsak pár hete, ha így elhatározta magát. Talán csak pár hete határozta el (de régóta ment) hogy kibújjon a napvilágba a kis titkával.

Állj talpra, nagyon sok kitartást kívánok! Ne csak a gyerekeidért, hanem magadért is. Őszintén mondom, nem lennék a helyedben, de nem zárom ki én sem a lehetőségét, hogy egyszer megtörténhet velem is, és akkor valószínű, hogy az egyetlen amit tehetnék, hogy nem esnék kétségbe. El fog múlni, össze fogod szedni magad, és drukkolok!:)

Nem tudom mit nem értesz ezen. Nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, de ettől még láthatok, érthetek dolgokat, nem? Vagy akkor már ezt sem?

De, elolvastam mindkettőtöket. És leírtam, hogy külső olvasóként hogyan hatnak a soraid. Ezen is érdemes elgodolkodni, ugyanis itt kizárólag a szavak számítanak, a kommunikáció egyéb eszközei egy ilyen fórumon nem léteznek. Nem látom a szemed, nem látom a testtartásod, az arcjátékod. Neked is ugorhattam volna, de inkább megpróbáltam rájönni, hogy jól értelmezem-e a szavaidat. Elnézést, legközelebb majd leüvöltöm a fejed, anyázunk pár oldalon keresztül, aztán kiderül, hogy ugyanazt gondoljuk. :)

""A helyzet biztosan nem olyan egyszerű, mint ahogy azt itt le lehet írni, te mégis úgy teszel, mintha az lenne. A nő hibája és kész, ez jön le a hozzászólásaidból.""

Ha ez jött le, akkor sem engem, sem a topicnyitót nem olvastad el rendesen. Számomra tök egyértelmű, hogy feltételezem a pasinak is volt sok hibája az eltöltött idő alatt. Viszont ha a topiknyitónak is - márpedig igen - akkor ne keressen itt hamis önigazolást.

""Az empátiának meg a képnek semmi köze egymáshoz, két különböző dimenzió."

(hogy én állat ezt hogyan nem vettem észre...)

Na innentől kezdve viszont nem látom értelmét veled bármiről is társalogni.

Szia! Igen, Nekem 4 év kellett, hogy feldolgozzam!

Megbeszéltétek elváltok! Én azt tudom mondani, a fájdalom mellett, amit a férjed okozott, ne kiabálj rá kígyót békát, lehet nem is tennéd! Nézzétek a gyerekeket, Ők a fontosak, Nekik szükségük van az apjukra és Rád is, attól független, hogy külön váltatok! Nagyon nehéz, de a gyerekek fontosak! Nekem kisebbek voltak a gyerekek, mint Neked! De a nagyobbik gyermekemet sokáig pszichológushoz kellett hordanom, mert attól félt, egy nap Én is elmegyek, elhagyom Őket! A gyerekeknek legyél erős támasza, és ha kérdik apa miért ment el, a jó válasz, hogy Ti nem értettétek meg egymást, de nagyon szeretitek Őket! Szépen belelehet rázódni, hogy négyen vagytok egymásnak! Bár ismerkedni nagyon nehéz! Minden jót!

csak azért, mert problémák vannak, az nem jelenti azt, hogy elhagyja a feleségét, a gyermekeit és más nő ágyában kössön ki.Ez inkább ürügy, mint indok.

A kutya mélyebben van elásva.

A helyzet biztosan nem olyan egyszerű, mint ahogy azt itt le lehet írni, te mégis úgy teszel, mintha az lenne. A nő hibája és kész, ez jön le a hozzászólásaidból.

Az empátiának meg a képnek semmi köze egymáshoz, két különböző dimenzió.