Segítség a párom teljesen megváltozott amint 4. hónapos terhes lettem... (beszélgetés)

Sziasztok!

Én nemtudom miért bántjátok ennyien ezt a lányt..szegénynek szerencsétlenül alakult az élete,hibázott is,de belátta és ez a lényeg..én nem vagyok fo.bukon rajta pont amiatt mert undorítónak tartom,hogy mások az életemben kotorásszanak,ezért fényképet nem láttam róla,de nem is érdekel..Livi:Kívánom neked,hogy boldog legyél,hidd el az a pici baba akkora öröm,hogy pasi nélkül is meg lesz a boldogságot..Nekem van egy 3éves kislányom..terhességem alatt a párom nagyon megváltozott,hiába terveztük a babát(5éve voltunk akkor együtt)megijedt..éretlen volt és ez ment a gyerek 1,5éves koráig,amikor is hirtelen megjött az apai érzés és APA lett belőle..sajnos velem még akkor se bánt úgy ahogy kellett volna,ezért kapott tőlem egy nagy "pofont" ami annyira kijózanította,hogy 180fokos fordulat és egy gondoskodó,rendes férfi,apa lett belőle,akinek a családja az első..jelenleg 12hetes terhes vagyok..bemertem vállalni a 2.babát,mert igenis látom,hogy teljesen megváltozott..mondjuk tény hogy én 8,5éve vele vagyok,de ha valaki tényleg akar változni akkor tudd is..érezze úgy hogy elveszít és ettől észhez tér,ha igazán szeret téged..

Livi, olvasd el néhányszor ;)

Portia Mary Nelson:

Önéletrajz öt rövid fejezetben

I. Sétálok az utcán

Egy mély lyuk van a járdán.

Beleesem. Elvesztem...

Nincs segítség.

Nem az én hibám.

Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II. Ugyanazon az utcán sétálok.

Egy mély lyuk van a járdán.

Úgy csinálok, mintha nem látnám.

Újra beleesem.

Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.

De nem az én hibám.

Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III. Ugyanazon az utcán sétálok.

Egy mély lyuk van a járdán.

Látom, hogy ott van.

Mégis beleesem...

ez puszta megszokás.

A szemem nyitva van.

Tudom, hol vagyok.

Az én hibám.

Azonnal kijövök.

IV. Ugyanazon az utcán sétálok végig.

Egy mély lyuk van a járdán.

Megkerülöm.

V. Egy másik utcán sétálok végig.

Remélem (márcsak a baba miatt is), hogy meg tudjátok oldani a problémáitokat.

Sok sikert, és boldog életet kívánok nektek!

ha most azonnal keresne valami pénzforrást(valami könnyű melót) az már jó kezdet lenne..

jelenleg úgy tűnik apukára nem számíthat(bár remélem ez csak átmeneti, és mielőbb észbekap az "apuka")

segélyszervezetekre hagyatkozni valóban nem nyerő dolog,nem is élet biztosítás... de ha nem próbálja meg azt az utat,akkor eldob 1 lehetőséget,ami részben(!)/kezdetben(!) segítség lehetne...

Most már nem is a "leányzó" a lényeg elsősorban,hanem a baba,akit a szíve alatt hord..

azt kéne megfontolni, neki mi lenne a legjobb...

Azért hogy picit árnyaljam ezt a bárányka-legelő dolgot:

Nem értek egyet azzal, hogy valaki ELEVE, tudva és akarva segélyekre és segélyszervezetekre vagy a szülei támogatására szüljön. Éppannyira azzal sem, ha valaki meg még ennyit sem gondol át, csak belevág. DE.

Attól még tény, hogy minden felmerülő problémát meg lehet oldani, ha valaki igazán akarja, még ha nem is megy egyedül, és kénytelen segítséget kérni. Egy ismerősöm úgy esett teherbe, hogy a férjének tűrhetően menő vállalkozása volt, ő alkalmazottként volt állásban. Amikor nég yhónapos terhes volt, megszűnt az a cég, aminél ő dolgozott, amikor pedig 8 hónapos lett, csődbe ment a férje vállalkozása. Bár jó körülmények között vágtak bele, mire megszületett a baba elvileg nincstelenek voltak (más kérdés, hogy valamennyi félretett pénzük volt, plusz a nő végkielégítése), olyan körülméynek között, amiről ha előre tudtak volna, nem vágnak bele mégsem. A családjuk sokat segített, a férfinek pedig nem derogált a trágyahordás sem napszámban, nem volt 26 fok a lakásukban, és nagyon sokáig ha bármit vettek, azt a gyereknek vették - csak a legszükségesebbeket -, amikor odáig fajultak a dolgok, akkor segítő szervezetekhez fordultak, de igenis megoldották. Nem úgy jött a legelő, hogy nyertek a lottón, hanem kerestek és találtak.

Ezzel nem azt akarom mondnai, hogy ennyi erővel a mai világban nem is érdemes előre gondolkodni, hanem azt, hogy ha már megtörtént valami, például úton van egy gyerek, akire ráadásul legalább az anyja vágyott, akkor nem feltétlenül abortuszban kell gondolkodni, hanem keresni kell a megoldást, ami lehet, hogy sokkal nehezebb, mint ahogy előre elképzeltük.

szerintem nagyon sokan, akik azt mondják, hogy "majd lesz valahogy", bár a megfogalmazás nekem sem szimpatikus, valami ilyesmire gondolnak, hogy nem kétségbe esni kell, hanem cselekedni. ezzel nem mondom azt, hogy ne lenne extrém nehéz helyzetben, aki pénz nélkül egyedül marad a gyerekével:(

Nagyon visszatérő a: "Majd lesz valahogy."

Annyi szent, hogy nem biztos, hogy nincs különbség a két dolog között pl:

- behányt a kenyérpirítónk, majd megoldjuk valahogy

vagy

- édes gyerekem, ma sincs kaja, de majd lesz valahogy

Persze, de pl lentebb egy páran azt a tanácsot adtuk neki, hogy miután kidobta az úriembert nézzen magába, ne mindig másokat hibáztasson és vállaljon végre felelősséget a tetteiért, hogy ha lehet a jövőben ne lőjjön már ennyire mellé, sorozatosan. Ez nem empátia hiány.

Az empátiahiány valahol ott kezdődne, hogy leállunk gyökerezni a pasit, megnyugtatnánk a fórumindítót hogy vele minden frankó és bíztatnák, hogy csak így tovább, mert úgy is lesz valahogy és még véletlen se hagyja abba az önsorsrontást.

Egyébként a "majd lesz valahogy" fej-fej mellett halad a "bárányka-legelő" bölcselettel a kedvenc "mire alapozzuk saját és gyerekeink életét" jótanáccsal

Én úgy látom, hogy a fórumindító elment. Szerintem ne vitatkozzunk, nincs értelme, mikor őt nem érdekli, minket se érdekeljen.

Az egy dolog, hogy megvan a véleményem az abortuszairól, meg a hasonló módon élő nőkről, de ez legyen az én problémám, csak a bicska kinyílik a zsebemben ettől a témától, miközben vagyunk rengetegen ebben az országban, akik küzdünk évek óta (mi 11 éve) egy babáért, pénzt és energiát nem kímélve, ő meg csak úgy eldobja őket!

Bocsánat, tudom ez csak az én véleményem, de nem éri meg a hölgy az idegeskedést, főleg ha ő nem is jön ide.

Nem, nem halt ki. Csak sajnálatos módon kizárólag azokat a bejegyzéseket hallja meg, akik a buksiját simizik, és a pasiját gyalázzák.

Kapott tanácsot, nem keveset, pl. azt, hogy mostantól más szelek fújnak, tök mindegy, hogy ki mit csinált a múltban, már nem számít. Tabula rasat kell csinálni, húzni egy vonalat és mától másképpen élni, gondolkodni. Akár mellett van az anyja, akár nincs, akár visszamegy a pasi, akár nem, ott egy gyerek, akiért mostantól a saját életén túl, szintén felelős.

Majd ezt megfejelte azzal a résszel, hogy ha lenne lehetősége, akkor terhesen is rázna a pulton, és a gyereke kamaszként majd jót nevetne ezen (szerinte).

Ennél csak jobb a családsegítő.