Kleptománia

Azok, akik legalább egyszer elcsentek valamit, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve szánták rá magukat, annak ellenére, hogy volt pénzük, meg tudták volna venni. Léteznek olyanok, akik baráti bíztatásra lopnak, majd utána lelkiismeret-furdalásuk van.

A bolti lopás az első, kifejezetten modern kori bűncselekmény. A 19. században az angol hölgyek megtömködték fűzőiket mindenféle aprósággal, kozmetikummal, kinek-kinek, amire szüksége volt...vagy nem volt szüksége, csupán megtetszett. Így nevezték el a betegséget kleptomániának. Meg voltak győződve arról, hogy a kleptománia olyan betegség, amely genetikailag kódolt. A mai pszichológusok a szenvedélybetegségek közé sorolják, ami gyógyítható, akárcsak a többi szenvedélybetegség (pl. munkamánia, játékszenvedély)

Érdekes módon, a kutatások azt bizonyítják, hogy a kleptománia a gazdagok betegsége.

Erre példa a színésznő, Winona Ryder esete, aki különböző márkás ruhákat tulajdonított el áruházakból, azzal a technikával, hogy a próbafülkében levágta a biztonsági kódokat. Persze ma már kockázatosabb ennek a szenvedélybetegségnek hódolni, hisz az áruházak ügyesen felszereltek. Hallottam olyanról, hogy a kamerákat órákba, füstjelzőkbe, vagy a vészkijárat nyitókarjába rejtették. Így bukott le a színésznő is, akinek 3 év próbaidőt adtak, valamint 3700 dolláros büntetést, 6300 dolláros kártérítést és 480 óra közmunkát.

A szakemberek sokszor genetikai hajlamot feltételeznek a szenvedélybetegség hátterében, mivel ezek a betegségek sokszor fordulnak elő elsőfokú rokonoknál. Az akaratgyengeségnek tulajdonított kényszerbetegségek (pl. bulimia, körömrágás, kleptománia) leginkább 20-30 éves korban kezdődnek. Jellegzetesen női betegségnek titulálták a 19. századi esetnek köszönhetően. Tény, hogy több nő válik a kleptománia áldozatává, viszont a férfiak számlájára írható a kóros játékszenvedély és a szexuális aberrációk.

A kleptomániában szenvedők azért lopnak, mert szükségük van az ellenállhatatlan izgalomra, ami a lopással jár; tehát nem az érték és a tárgy felhasználási célja a fontos. Pszichológiai tanulmányok szerint a lopásra való késztetés hirtelen, előzmények nélkül érkezik, a beteg rendkívül fontosnak érzi, szinte sóvárog az után, hogy a kiszemelt tárgy az övé legyen. Erre a kellemetlen feszültségre csak a tiltott cselekvés megtétele a gyógyír. Ezt átmeneti örömérzet, megkönnyebbülés követi, de ez hamarosan (legtöbb esetben) átadja helyét a bűntudatnak.

A megbánás és a szégyen ismét feszült lelkiállapotot eredményez. Ennek oldására megint egy tiltott cselekedet a megoldás, amely újra átmeneti megkönnyebbülést okoz...

Tehát egy ördögi körről van szó, amely mindig ugyanoda érkezik vissza és kezdődik elölről a kálvária.

Hasonló ez, mint a drogfogyasztók esetében is. A kábítószer hatására eufórikus állapot keletkezik, az illető mindennek örül, mindent szépnek lát, mindenkit barátnak tekint. Aztán amikor kimegy a szer hatása pont az ellenkezőjét érzi. A rosszullét, a rossz közérzet kellemetlen, idegtépő állapotot eredményez, aminek csakis egy újabb adag kábítószer vethet véget. A bukkanó ott van, hogy a megszokott adag már nem elég ahhoz, hogy elérje az "örömteli pillanatokat". Az adagot növelni kell, így ismét egy körkörös önpusztító folyamat indul, amit "mókuskeréknek" is szoktak nevezni.

Szerencsére minden káros szenvedély leküzdhető, de ehhez elszántság és segítség kell, mert egyedül nem megy.