Megfejteni a férfit...

S ekkor a férfi bordájából - mi másból persze - megteremtette a nőt. Azért a bordájából, mert ugyanabból az anyagból tökéletesen kiegészítik egymást. A nő kapta a szépséget, a kedvességet, s ami a legfontosabb a tehetséget ahhoz, hogy megtanítsa hogyan kell szeretni. A férfi az erőt és szerintem az észt. Hogy ezt mire alapozom? Hát menjünk vissza kicsit az időben! Miért pont a nőnek jutott eszébe enni a tudás fájáról? Mi a fránya nyavalyáért nem tudott elülni egy almafa alatt békességben a klimatizált paradicsomban?

A férfiak nagyon bűszkék arra, hogy ők a teremtés koronái és ahogy egyre többet gondolkodom rajta, rájövök, hogy lehet valami igazságuk.

Mi nők állandóan tudni akarunk mindig többet és többet, s ha már valamit is sejtünk az soha nem elég. Mindig határozottan ragaszkodunk valamihez - azt nem tudjuk ugyan hogy mihez, de abból nem engedünk.

Irigylem a férfiakat, ők nem akarnak megfejteni bennünket ádámi egyszerűségükkel elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk és vagy szeretnek, vagy nem szeretnek.

Bezzeg mi nők! Ha már egy kicsit is úgy érezzük, hogy a kivetett hálónkban fennakadt valaki, rögtön azon törjük a fejünket hogyan tudnánk megváltoztatni, átformálni a saját elképzelésünk szerint. Állandóan agyalunk, járnak az agytekervényeink ha valami olyat találunk a férfiban, amit nem értünk.

Tizenévesen még őrizzük évaságunkat, még emlékezünk arra, hogy csak szeretni kell feltétel nélkül. De ahogy múlik az idő ezt kezdjük elfelejteni.

Egyetlen egy dolog, amit még évmilliókon át is tökéletesen hozunk magunkkal az a hódítás. Ez a mi dolgunk. De vigyázzunk, ha így folytatjuk azon kapjuk magunkat, hogy egy szép napon már csak bugyiban járkálunk.

Talán túl sokat mutatunk magunkból. Amivel elégedetlenek vagyunk átoperáltatjuk, leszorítjuk, felpócoljuk. Vagyis átrendezzük a kirakatot.

Persze jó dolog csinosnak lenni és jó érzés, ha megfordulnak utánad az utcán. Ahogy a férfi közelebb ér hozzád az arcodat nézi: keresi a mosolyt, kutatja a fényt a szemedben, vagyis a kisugárzásodat.

A mai nő márcsak szexuálisan akar sugározni. Nagy a konkurencia, s ha nem veszed fel a versenyt, lemaradsz.

Hogyan választunk társat? Legyen egzisztenciája és persze nem árt, ha egy kétlábon járó bankkártya, melynek a lába között van a pinkódja.

Ezek lennének a legnagyobb értékek? Mi van belül? Már rég nem tudjuk!

Elfelejtettük hogyan jön át belső énünk legmélyéről az igazi nő! Hiszen nincs szebb egy kedvesen mosolygó nőnél, aki tudja mikor kell megfogni a kezed és megsimítani.

Pedig a legtöbb férfi egy nagy gyerek és azt várja, hogy úgy is szeresd! Értsd meg ha fáradt, vígasztald meg ha úgy érzi fáj valami.

Mi nők legtöbben anyák vagyunk miért megy ez akkor mégis ilyen nehezen?

Milyen az igazi ölelés? Gyermeki, mert a lelkedből jön! Pár percre eltűnik a gondolat és az a fránya egó is a háttérbe húzódik egy pillanatra.

Igazán a magyar nyelv tudja kifejezni miből van az ember: FELE-ség.

Fele férfi - fele nő. Mi vagyunk a férfi másik fele.

Értsük már meg végre, csak így vagyunk egész!

Ne akarjuk mi megfejteni a férfit, csak szeressük! Hát ilyen egyszerű!

Ha hagyod a folyót saját medrében folyni és nem akarod megakasztani, nem fog megáradni!

Manni (Farkas Anna)