A mesével kezdődött minden...
Következő történetem kicsit a gyermekkorba visz vissza bennünket, de talán annál több köze van a valósághoz.
Gyermekként még olvasni sem tudunk, de jobb esetben a szülők által, vagy kép- és hanghordozókon keresztül jutunk be a mesék csodálatos birodalmába, ahol aztán kedvünkre utazgathatunk, s fokozatosan gazdagíthatjuk fantáziánkat.
Mert az kell! Fantázia nélkül az ember nehezen élné túl az életet. Ezt már az őseink is tudták, hiszen rengeteg barlangrajz maradt ránk, melyeken megörökítették egy-egy sikeres vadászat történetét. Tutira veszem, hogy színesebbre sikerültek, mint a valóságban, mert amióta az ember használja az eszét azzal együtt jelent meg a fantázia is.
Már óvodás korunkban az életre tanítanak bennünket a mesékkel. Ezzel nincs is semmi baj mindaddíg, míg meg nem értjük a „Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt” mondatot.
Tulajdonképpen miről is szólnak a mesék?
Van jó ember és rossz, csúnya és szép. Van gazdag ember és szegény, s hogy mindenért meg kell küzdeni, ha valamit is el akarunk érni az életben. Na, eddig rendben is van minden!
Az értetlenségem ott kezdődik, hogy miért mindig a szép lányokért jön el a herceg a fehér lovon? A kicsit csúnyább lányokat ki veszi el feleségül?
Igazából azt sem értem, hogy lehet hogy három testvér közül mindig a legkisebb jön ki jól a buliból?
Miért gonosz minden mostoha? Jóságos mostohák miért nincsenek?
Hamupipőke vajon mekkora lábmérettel rendelkezhetettt? Bugyuta módon a többi lány közül egynek sem volt ugyanakkora lába?
Felnövünk és bizony hamar rájövünk, hogy ez az egész kész átverés! Amibe belekényszerülünk az a rideg valóság!
Mert nem minden lány születik szépnek! Az igaz, hogy fehér lovak még mindig vannak, de a hercegek már rég kihaltak.
Ha szerencsés vagy valóban eljön érted a neked megfelelő ember és leélitek az életeteket jóban-rosszban, ásó, kapa, nagyharang. Ha nem, akkor kezdheted előről.
Visszaérkeztünk újból a mesékhez! Csak felnőttként áttérünk a szappanoperákra, vagy leporoljuk a lánykorunkban polcon felejtett pöttyöskönyvekeket?
És mi van azokkal a kisfiúkkal, akik ugyanezeken a meséken nőttek fel velünk?
Ha éppen nem ők voltak azok a bizonyos legkisebb gyermekek, akik elindultak szerencsét próbálni, vagy nem letttek elég bátrak, hogy legyőzzék a sárkányt?
Ők vajon mibe menekülnek? Kábítószer, alkoholizmus?
Vajon elmenekülhetünk a valóságból? S ha igen hány próbát kell kiállnunk, hogy ne fizessünk túl nagy árat érte?
Manni (Farkas Anna)
Írta: anibella, 2007. május 14. 15:56
Fórumozz a témáról: A mesével kezdődött minden... fórum (eddig 3 hozzászólás)