A mesével kezdődött minden... (beszélgetés)

Az egyik kisfiú most, se szó, se beszéd, fölkapta az ólomkatonát, és behajította a kályhába. Senki sem tudta, hogy mért tette. Biztosan a tubákosszelencében lakó ördögfiók műve volt ez is.

Az ólomkatona ott állt a tűz vörös fényében, és kibírhatatlan forróságot érzett, de nem tudta, a kályha tüze hevíti-e vagy a szerelemé. A piros-kék festék is lepattogzott róla; a viszontagságos utazástól-e vagy az emésztő szomorúságtól, azt sem tudta. A táncosnőt nézte, a táncosnő meg őt. A katona egyszer csak érezte, hogy olvad, de csak állt rendíthetetlenül, s keményen markolta a puskáját. Akkor kicsapódott egy ajtó, a léghuzat fölkapta a kis táncosnőt, s az, mint egy lenge tündér, beröppent a kályha nyitott ajtaján a katona mellé, lobbant egyet, s vége volt.

A katona akkor zsugorodni kezdett, kicsi ólomgomolyaggá olvadt, s másnap, amikor a szolgáló kiszedte a kályhából a hamut, egy kis ólomszívet talált benne - ennyi maradt a katonából. A táncosnőből nem maradt más, mint az aranycsillám rózsa, az is szénfeketére perzselődött.

Kedves Anibella!

Sok kérdést tettél fel a történetben.

A válaszok egyszerűbbek, mint gondolnád.

A mesék eredetileg, az ősidőkben jelképekben - szimbólumokban - megfogalmazott történetek voltak, amelyek valamilyen tanulságokat, tanítást hordoztak. S ha igazodtak is az idők folyamán a korhoz, amelyben a 'mesélők' éltek, Az jelképek mindig maradtak. S valőjában a felnőtteknek szóltak. Igaz a meséknek többnyire a gyermekek is fültanúi voltak.

Az ember azonban elszakadt a természettől, így már a jelképeket is alig érti.

A régi meséket többnyire ma már csak átírt, módosított változatukban ismerjük, s mivel a szerzők - pl Andersen, a Grimm testvérek - maguk sem ismerték a jelképeket Ezért hát a mesék lényege is torzult, vagy legalább módosult, csak a történet maradt meg belőle, a tanulság elveszett. Emiatt nem is értjük üzenetét, vagy alig-alig.

A magyar mesevilág pedig különösen érdekes, de tán épp ezért ez szenvedte el a legnagyobb károkat.

Egy-két példa:

- A királynő, király, nem hatalmat jelentett, hanem a lelki gazdagságot és tisztaságot, s így egy azt jelentette, hogy mindenki válhatott királynőve, királlyá.

- Ma is ismert a szólás: Nagy lábon él, s arra mondják, aki szórja a pénzt, olykor már nem is a sajátját. Hamupipőke kicsiny lába ennek tükrében a szerénységet jelképezi, ezért illett rá az üveg cipő, s ezért nyerhetett Ő. Maga az üveg az átláthatőt jelenti, tehát nem volt titkolni valója, mert tisztalelkű volt.

Ezért is lett ő a királynő.

Az ősi mesék tehát nem hazudnak!

Szép estét!

Üdvözlettel: Józsi