Ha nem indul be a motor...

Vannak olyan kapcsolatok, amelyek igazából nem is kapcsolatok, sőt talán soha nem is lesznek azok. Ilyenek, melyek el sem kezdődtek, de már véget is értek. Életünket ezek keserítik meg a legjobban, mert tudatlanságba és értetlensége sodornak bennünket akár évekre is. De hát mi nők kitartóak vagyunk, pedig tudjuk, hogy már az első randi után hagyni kellett volna a fenébe. Azzal a címszóval, hogy mindenki megérdemel még egy esélyt, ostoba módon újra elkínlódjuk az egészet előröl.

Az első randira még tele önbizalommal, s nem kevés vággyal indulunk. Akkor még nem is sejtjük, hogy ez az illúziónk hamarosan össze fog dőlni szép lassan, mint a kártyavár.

Egészen jól alakul minden, a férfi motorja pedig felülmúlja a képzeletedet – alkati felépítésére gondolok. Nem is kellett sokat túráztatni elindult szépen, de mire felültél volna a hátsó ülésre már véget is ért az út. Rájöttél, hogy erről valahogy lemaradtál.

Ilyenkor a legtöbb esetben a férfi meghív egy újabb közös motorozásra, de ha nincs szerencséd, akkor jön a harag, a másik kerülése nagyívben és eltelik egy év.

Biztosan kell ennyi idő, hogy valami úton-módon újabb esélyt adjunk egy közös kiruccanásra. Valahogy megint összejön a dolog, megint tele reménnyel, az önbizalmadat is előszeded, hiszen tegnap még meg volt, határozottan emlékszel, hogy láttad valahol.

Hát mit is lehet most mondani? A motor még mindig szép volt, be is indult úgy mint a múltkor, de megint lemaradtál. Azon kezdesz gondolkodni, hogy talán nem is a motorral van a baj, hanem az úttal. Valószínű, hogy rossz irányba megyünk.

Mire eljutsz erre a felismerésre, ezek a rövid kis kiruccanások két kerek esztendődbe kerülnek. Na, gondolnád itt van vége az egésznek! Persze megint nagyot tévedsz!

Nem! Az igazi hülyeséged csak ezután kezdődik. Végre úgy érzed túljutottál ezen az ügyön kész, lezártad. Na igen, csak éppen akkor jelentkezik újra, mikor már teljesen lemondtál róla. Olyan váratlanul, hogy el sem hiszed, tartózkodsz is tőle és felhívod az összes barátnőd, abban a reményben, hogy majd ők megmondják mit tegyél. Mondják: ne hagyd ki, majd meglátod mit akar! Még mindíg bizonytalan vagy felhívod a volt szeretődet, akivel megmaradt a barátság, ki érthetne meg jobban, ki adhatna jobb tanácsot mit ő. Ugyanazt mondja, mit veszíthetsz, próbáld meg! Ennyi tanács, igazuk van tudod jól, de te a lelked mélyén érzed, hogy van mit veszíteni, nem is keveset. Ettől függetlenül elköveted harmadszorra is ugyanazt a hibát! Miért ne tennéd, nőből vagy.

Randi megbeszélve. Egész álló nap azon dolgozol, hogy tudnád megszüntetni a gyomorgörcsödet, mely már szinte teljesen átrágta a belső szerveidet, sőt átrendezte az egészet, talán a vakbél is átkerült a bal oldalra, a gyomrod meg lehet, hogy alul van valahol. Az egódról már nem is beszélek! Ez a kis láthatatlan ördög ott nyomja neked a szöveget, egy pillanatra sem tudja befogni, csak dumál, dumál végeláthatatlan. Valahogy csak összekaparod magadat és elindulsz a megbeszélt időben.

Minden csodálatos megint, átpakolod az arcodon a mimika jeleit és próbálod mosoly formájába önteni, abban a hitben, hogy nem látszik túlságosan az erölködés.

Politikát, vallást kerülve egész jól elcsevegtek vagy éjfélig, közben három pohár bor segítségével a gyomrod is visszarakta a belső dolgokat a helyére, az egód pedig úgy elbújt, mintha megíjedt volna, hogy ha most nem marad csendben, a végén jól elfenekeled.

Szóval tutira ment minden. A motor nem változott semmit, mármint kinézetre.A gyújtással sem volt semmi baj, de még elindulás előtt lefulladt. Na, gondoltad ebből már megint nem lesz motorozás! Kérted ugyan, hogy adjon már egy használati útmutatót hátha, de azt a választ kaptad, hogy nincs hozzá. Pár perces néma megdöbbenés után rájöttél, hogy úgy jártál, mint a vajas kenyér, tudod, amelyik mindíg arra a bizonyos felére esik. Próbálkozott még a megszokott szöveggel, miszerint téged hibáztat, de hamar leinded, ezt már nálad nem tudja eljátszani. Rossz a vetítés!

Más választásod nem volt, mint az éjszaka hátralévő részében azon elmélkedjél, hogy mi a fenét keresel te itt? Reggelre már a válasz sem érdekel, csak azon jár az eszed, minél előbb hazaérj. A kedves kis illúziód is felébredt végre és elindult veled. Az autó visszapillantó tükrében látod összegyűrt arcod, s már tudod, hogy a kozmetikában egy ilyen éjszaka után nagykezelést kell kérned.

Azt hitted ezek után már különös meglepetés nem érhet, na akkor megint nagyot tévedtél!

Valamit a szép tájról és reggelről hablatyólt, de te már csak egy kávéra vágytál és a saját ágyadba, hogy végre aludj egy keveset.

Ami igazán megütötte a füledet: Azért Ő tisztel téged!

Ez a mondat!

Na, csak ezt ne mondta volna! Ez volt a bomba! Pár perc után felmegy a pumpa és kereken megmondod neki, hogy hova tegye a tiszteletét, mert te bizony tudod!

Ezek után útjára engeded azzal a felismeréssel, hogy a remény már régen meghalt, s holnapra már arra sem emlékszel, vajon hova temetted.

Az elveszett önbizalmadat vajon ki adja vissza?

Böngészed a telefonod és a saját memóriád, hogy ugyan találsz-e bennük valakit, akit meghívhatnál egy gyors motorozásra, de vagy te törölted a számukat, vagy ők töröltek téged.

Másnap visszakapod az önbizalmadat is méghozzá egy hentesfiútól a közértben, aki egy tizessel fiatalabb nálad, de úgy mustrál téged, hogy látod a szemében mire gondol. Igaz ugyan, hogy ebből sem lesz közös motorozás, mert ezt meg te nem akarod, de az biztos, hogy kezedben a két telepakolt táskával olyan könnyedén indulsz hazafelé, hogy még a súlyukat sem érzed.

Manni (Farkas Anna)