Életem legboldogabb napja!

A nagy nap!

Kora reggel ébredtünk anyucival. Pánikszerűen eszembe jutott, minden megvan, csak az éjfélre tervezett barack hordó kis kosárka nincs meg. Meg valami üdítő itthonra, hogy megkínáljam a fodrászt ill. a sminkest. Gyorsan szaladtunk boltról boltba. Üdítő kipipálva! De a kosár még mindig nem ok! Elszaladtunk a méterárú boltba, vettünk szép bordó anyagot, meg csipkét.

Alig értünk haza, már jött is a fodrász. Míg anyuci és Andi húgi haját csinálta, addig én a kosárruhát varrtam.

Közben megjött Timi, Atti, és a keresztlányom, Noncsika. Timiék elkezdték feldíszíteni a bejárati ajtót és annak környékét (társas ház). Akkor már nagyon izgultam :) Minden perc óráknak tűnt és fordítva. A gyomrom egész nap remegett.

A mamám és unokatesóm Rebeka is megjöttek.

13 órára jött a sminkes és szépen elkezdte ő is a dolgát. Még anyucinak és Timinek át kellet szaladnia az étterembe a szív virágot felkötni a hátunk mögé a főasztalhoz. Nagyon beparáztam, hogy mikor jönnek már, pedig csak 10 percnyire voltak és hipp-hoppra haza is értek.

Közben hazaért a másik nővérem, Hajni is. Teljes a létszám. :)

Csökkent a feszültség. Mindenkinek nagyon csinos a haja és csodásan szép a sminkje, nekem meg csak a hajam van kész, de az pont olyan volt, amilyet szerettem volna. :)

Majd végre gyorsan nekem is smink. Nagyon szép lett. Nem lett erős és csak azt hangsúlyozta, ami a legszebb rajtam! (szem) :))

Elérkezett a nagy pillanat. Gyorsan öltözzön mindenki! Szóltak, hogy 16:15-re jönnek. Mindenki lement, csak anyuci és én maradtunk a lakásban. Óráknak tűnt az a negyed óra! :)

Mikor mi is lementünk, még nem volt ott a mi családunkon és szűk rokon ill. barátokon kívül még senki.

Én megálltam a folyóson, egy fal mögött elbújva. Két koszorúsom ott maradt velem.

Amikor meghallottam a hatalmas dudaszólamot, majdnem elsírtam magamat. Majd felhangzott a zene és akkor valahogyan elmúlt minden félelmem. Akkor már csak arra összpontosítottam, hogy ne sírjam szét a szemem. Nagyon nehéz volt a háttérben állva hallgatni, ahogyan csodásan kikérnek és anyukám a meghatottságtól sír. Nagyon nehezen bírtam visszatartani a könnycseppjeimet.

Majd anyukám párja, István bejött értem és átadott a Mikimnek.

Mikor kiléptem az ajtón annyira meglepett az a sok ember, a fényképészek, a videós, a zenészek. Rögtön az járt a fejemben, hogy minden és mindenki csak miattunk van itt. Hogy annyi ember eljött és velünk együtt örül a Mi boldogságunknak! Nagyon meg voltam hatódva!

Mikor Mikim megfogta a kezemet éreztem, ahogyan remeg a keze. Szemébe néztem és csillogó örömkönnyeket láttam. Rögtön tudtam, hogy a szerelem könnyeit látom, csodás érzés volt, ilyen megnyugvást még sohasem éreztem, annyira tudtam, hogy SZERET és hogy én is SZERETEM !Annyira elegáns és jóképű volt! :)

Átnyújtotta a csokromat amitől elállt a lélegzetem annyira mesésen szép volt.

Majd jött a szívszorító lány- ill. a legénybúcsú. Nagyon megható volt! :)

Elindultunk a nagy esemény felé, a zenészek húzták, a fotósok kattogtattak, a videós forgatott, a nép ünnepelt és mi felhőtlenül boldogok voltunk! Az autónk csodaszép volt. Átkötve csodás organza szalaggal, tele rengeteg virággal! Ahogy elindultunk kedves barátunk (kocsi tulaj) Gabi betett nekünk egy csodás zenét: Kasza Tibi - Ha egy férfi igazán szeret.

Néztem Mikimet és a boldogságtól patakokban folytak a könnyeim. Ő erősen fogta a kezemet és százszor mondta a szemembe, hogy mennyire SZERET!

Majd jött az Úgy szeretném meghálálni című szám és a patakból egész tenger lett. Egész héten és egész nap visszafojtottam minden könnycseppemet, de Gabinak sikerült mindent kicsalni belőlem.

Míg oda értünk a hivatalba, hangos dudálás kísért minket, mindenki dudált és integetett minden ismerős és idegen. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő! Csodás percek voltak.

A hivatal előtt már ott várt minket a család, rokonok, barátok, kollégák és mindenki, akik szeretnek és akiket szeretünk.

Az autó ajtaját Gabi nyitotta és Mikim nyújtotta a kezét. Nagyon aranyosak voltak.

Gyorsan rendeződött a sor. Szép lassan elindultunk felfelé. A vendégek a terembe, mi és a tanúk illetve a koszorúsaink egy másik helységbe.

Egyik koszorús lányunk a kísérőjével vitte be a gyűrűpárnát. Majd Mikimet bekísérte a húga, utána kísért engem a nővérem, utánam jöttek a maradék koszorúsok és a tanúk. A Rómeo és Júlia Szívből szeretni című zene szólt. Mindenki meg volt hatódva, sok embernek könnyes volt a szeme.

A szertartás csodaszép volt és megható! Minden szavát ittuk az anyakönyvvezetőnek, nagyon szépen beszélt!

A szülőköszöntő nagyon szép és megható volt el is sírtam magamat.

A gratuláció jó hosszú volt. Próbáltam egyfolytában mosolyogni, úgy ahogy egy menyasszonynak kell.

A hivatalból kiérve hatalmas taps, rózsa és rizs eső fogadott minket.

Drága nővérem, Timi átnyújtott nekünk egy fényes dobozkát, amit felnyitva egy galamb pár repült el belőle. Nagyon jó volt látni, hogy milyen boldogan szárnyalnak a felhők felé.

Persze a meglepinek még nem volt vége. Három motoros nagyon jó barátunk a hivatal elé állt és hangos motor zúgatással fogadott minket. Nagyon klassz volt. Az egyik egy nagy szívet írt le a motorgumival elénk, hatalmas volt a füst, a másik kettő addig egykerekezett, nagyon boldogok voltunk és mindenkinek tetszett a produkció!

Majd átsétáltunk a parkba fényképészkedni. Akkor már kicsit megfáradtam és már éhes is voltam. Rengeteg képet készítettek. Mindenkivel kellett képet csinálni. Aranyosak voltak.

Majd elindultunk a z étterem felé akkor már minden feszültség és félelem elmúlt a kötelezőn túlestünk. Jöhetett az önfeledt szórakozás.