Kleptománia (beszélgetés)

Remélem,benéz valaki,és tud segíteni.

Szeretnék olyanokkal beszélgetni,tanácsot kérni akiknek,családjukba,környezetükbe volt kleptomániás.Mit tettek,hogyan lehet segíteni rajt,gyógyítani....?????

Ismerek kleptomániást, s sajnálom szegényt. Persze mindig résen kell lenni, ha jön. Direkt ajándékozom meg azzal, amit látom, hogy kiszemelt. Így aztán nincs értelme ellopnia. Mindent vihet, nincs értékhatár!!!

De találtam már nála fél tekercs idegen WC papírt, lopott tollat, stb... S nagyon okos, mindig előre készült szöveggel áll elő, mit honnan kapott. Nem szeret lebukni, ezért ez meg az én játékom. Hagyom lopni, aztán lebuktatom. Leszokni nem fog soha, de ha harc, hát legyen harc!!!

Szerintem mindenki de lehet,hogy mégse kiskorában elcsen valamit.

Amikor az önkiszolgáló üzleteket bevezették a 50-es években én egy csomag szőlőcukrot loptam.

Olyan remegés volt a gyomromban,hogy majd elhánytam magam.

Na azóta sem.

Lehet, hogy igazad van, mert mindig azoktól lop inkább, akikre éppen haragszik.

Mindenesetre, kettőnk közül mindig Ő volt a kedvenc, mert én csak az előző házasságból hozott mostohagyerek vagyok, Anyum pedig meghalt amikor 8 éves voltam. Úgyhogy a húgomnak él anyja, apja, és én is mindig segítettem Neki, amikor csak kérte, sőt, amikor nem kérte, akkor is mindig igyekeztem a gondolatát is kitalálni, hogy mit szeretne.

Most is, hazaköltözött apámékhoz, mert nem bírta egyedül fenntartani magát, szóval Ők is segítik. Semmi pénzt nem kell hazaadnia a keresetéből, főznek rá, mosnak rá stb. Sőt, fizették a jogsiját is (bár végül nem csinálta végig, hanem elköltötte a pénzt, amit az oktatóra adtak Neki...), és mindenben segítik, amiben csak tudják.

Persze, lehet, hogy ez Neki nem elég...

Szerintem ez nem kleptománia. Legalábbis a mi családunkban is előfordult ilyen eset, a lány pénzt lopott folyamatosan, és elég sokat is. A szülei elvitték egy pszichológushoz, aki azt mondta, hogy ha valaki a családját lopja meg, akkor -persze nem tudatosan- a tőlük meg nem kapott szeretetet próbálja ellopni. Való igaz, szegény lánynak elég sanyarú sorsa volt, a szülei nem szerették és alig figyeltek rá.

Nem tudom, hogy nálatok előfordulhat-e ilyesmi... csak gondoltam, leírom.

Szerintem az én húgom is kleptomániás. Legalábbis gyerekkorunk óta elcsen ezt-azt a családból. Ha jól tudom, továbbra is csak a családban teszi ezt, bár, volt olyan, hogy amikor boltba mentem vele, ahogy fizettem, és mentünk, rögtön azt dünnyögte a fülembe, hogy: "az a pénztáros úgy méreget, mintha loptam volna", és egyszer volt olyan is, hogy egy biztonsági őr kipakoltatta a táskáját, mert valami miatt csipogott, ahogy áthaladtunk, és, bár nem találtak benne semmit, a táska továbbra is csipogott, végül elengedte a biztonsági őr, mert a húgom mondta, hogy biztosan valami régebben vásárolt dolgon otthagyta a címkét, de Ő sem tudja, hogy mi lehet az... Mindenesetre nekem kissé gyanúsak az ilyesfajta dolgai is... csak mert ismerem régóta...

Mindenesetre a családban tuti, hogy lop. Apáméktól is, meg a nagymamáktól is. Tőlem valahogy nem. De lehet, hogy csak azért, mert nem tud, mert gyakorlatilag soha nincs nálunk egyedül egyetlen helyiségben sem (kivéve természetesen az illemhelyet).

Gyerekkorunkban viszont ha valami miatt összevesztünk, és megharagudott rám, akkor mindig ellopta a kedvenc kabalámat, vagy a kedvenc tollamat, ceruzámat, könyvemet. És a mamákkal is így volt. Ha megharagudott valamelyik mamára, akkor elcsent egy-egy porcelánt a vitrinből, vagy egy-egy elöl hagyott bizsu fülbevalót, nyakláncot stb.

Most már "csak" pénzt lop...

Mindenesetre azt nem mondhatnám, hogy gazdag, és azt sem hiszem, hogy azért teszi, mert izgalomra vágyik. Egyszerűen csak azért, mert ha pénzt lát őrizetlenül, az neki kell, mert nem bír ellenállni a csábításnak.

Olyan ez nála szerintem, mint amikor egyik-másik férfi nem bír a szerszámával, és hiába van felesége, gyereke, meg mindent megkap, mégis ha egy csinos nőt megismer, azzal feltétlenül le kell feküdnie...