Kiközösítik? (beszélgetés)

De a legfontosabb, hogy 13 éves fiú és úgy beszél velem néha, mint egy haverral. Mindent megkérdez, kérdez gátlások nélkül. Mindent tudni akar, hiszen kiskamasz, de nem jön zavarba előttem. Simán egy szendvics készítése közben kérte, hogy adjak neki egy óvszert, mert akarja tudni, az milyen.

Szerintem ez a felém tanusított bizalom, őszintség többet ér, mint tíz adidas cipő

Nekem sem voltak márkás ruháim, cipőim, de valamiért kedveltek a suliban.

A gyerek sem fog Adidas, Nike cuccokat kapni, hogy elfogadják. Népszerű anélkül is.

És főleg imádom a kiskamszt, hogy a földön jár....... Elmegy egyedül a turkálóba és olyan cuccokat vesz a zsebpénzén, amiket alig tudok leszedni róla :)

Nem szívesen általánosítanék ebben a kérdésben. Sok függ a gyerektől, sok függ a közösségtől, és sok attól, mit nevezünk kiközösítésnek. Vannak gyerekek, kamaszok, akiknek olyan átütő az egyéniségük, hogy mindig a középpontban vannak, mindegy mi van a lábukon, milyen a telefonjuk. Vannak közösségek, ahol vagy maguktól, vagy egy jó pedagógus hatására elfogadóbbak egymással a gyerekek. Persze a legtöbb osztályban van elit kategória, de kiközösítés-e az, ha a gyerekünk nem tartozik közéjük?

Én azért tartom rossznak az általánosítást, mert kényszerítő ereje van. Ha elhiszem, hogy ezeken a dolgokon múlik a gyerekem megítélése, nyilván erőmön felül is megadom neki a lehetőséget, hogy beilleszkedjen. És ez hová vezet? Egyre több kell majd ahhoz, hogy benn maradjon a körben, hiszen az elitet nehéz követni, ha meg lemarad, egyre nagyobb lesz a szakadék.

Sok múlik a szülőn. Értékrendet kell tanítania a gyerekének, meg kell vele értetnie, hogy nem ezek a legfontosabb dolgok. Nem azért, hogy megússza a márkás cuccok vásárlását, hanem hogy embert neveljen a gyerekéből.

És egy példa:

Ismerősöm már 13 éves korában megengedte a lányának, hogy rózsaszínre festesse a haját, és erősen sminkelje magát. Ledöbbentem, és rákérdeztem, miért? Szerinte kiközösítik, ha nem követi a többi lányt, és higgyem el, én is engedni fogom a sajátomnak. Azóta eltelt 6 év, a lányom 14 éves, nem festet, nem sminkel, esetleg néha szemceruzát használ. És nincsenek különösen extra ruhái sem, 5 gyerek mellett ez megengedhetetlen lenne. És mégis szeretik, elfogadják, mert kedves, szeretetreméltó, barátságos, jól tanul, tehát egyfajta értéket képvisel. Ha érdekel benneteket, nézzétek meg a róla és a teasójáróél készült ballagási tablóképet.

Ezek szerint nekem sem rossz a memóriám :)

Csempészkedés nyolvanban, kilencvenes évek elején volt :)

hát én harminc feletti vagyok, sőt harminchat.

Nekem tesóm a nagy szerelmi bánatomban 18 évvel ezelőtt vásárolt butikban márkás melegítőt. Annyira azért nem vagyunk örgek :)

Nem, nyilván nem ezért voltak jók a szüleim, de megtanítottak, hogy dolgozzunk a pénzért.

(Emélkszem, ahogy anyukám sokszor várt engem és öcsémet egy-egy címerezés után, csirkepörkölt, vagy rakottkrumpli, nevelni akart, de a legjobbakkal várt haza)

Én hálás vagyok nekik nagyon. Sőt a tesómnak is, na neki párja nincs a világon. és erre is csak azt tudom mondani, hogy anyukám nevelése. Ő valahogy mindenre ráérzett :)

Azt azert nem felejtitek el, hogy a 30 folottieknek ezek a dolgok nem voltak elerhetoek. Konfekcio volt, es kesz. A nyugatrol csempeszett, vagy Jugo piacrol vasarolt (hamisitott) cuccok is a 80-as even vegen lettek elerhetoek. Mobiltelefonunk meg plane nem volt, meg vonalas is sokeves varakozas utan...

Szoval nem a szuleibol voltak zsenialisak, csak a lehetosegek korlatozottak.

Én nem állítom, hogy akkor jó egy szülő, ha hetekig napszámba járatja a gyerekét egy cipőért, de ártani nem fog neki, az biztos. Én is voltam kapálni is, gyárban is gimi mellett, és bizony a zsebpénz mellett ez tanulópénz is volt arra vonatkozólag, hogy milyen kevés pénzért mennyire sokat kell egyes helyeken dolgozni. Ezen tapasztalatok után valahogy jobban megbecsültem a pénzt, ha csokit, nasit, "fölösleges" holmit akartam venni, akkor rögtön az járt az eszemben, hogy ezért hány órát is robotoltam.

Nincs baj az adidas cipővel sem, aki teheti, vegye meg, a kiközösítéssel van a baj. Adidas cipőben is lehet valaki olyan ember, aki nem aszerint ítél, hogy mi van a másik lábán.

Én meg már sokszor beszélgettem harmincöt éves öcsémmel, és megállapítottuk,,,,,,,,,,,, De jól dolgozott anyukám, amikor minket nevelt.

Még a dilis öcsém is megjegyezte, bárcsak Ő is ilyen jó munkát végezne :)

(pedig nekünk soha nem volt márkás cipő, kabát, csak ha megdolgoztunk érte. ) Na meg 19 évesen, életem legnagyobb szerelmi bánata után az egyetlen öcsémtől olyan szabadidő ruhát kaptam , ami kb. egy hónapi fizetésébe került. Még ma is megvan, bár sajnos nem jön már rám.

kérdezem, kell ennél több tinikorban?

De bizony az.

A gyerek egyszerűen csak lemásolja a felnőttek viselkedését, magába szívja az otthoni értékrendet.

De ami miatt nyitottam a fórumot, mert olyan zagyvaságot olvastam, amit nem hittem el.

Írta valaki, hogy emiatt közösítették ki, mert nem volt adidas cipő. Meg most a gyerek osztályában húszból, tizenkilincnek van adidas cipője, melegítője. Na persze.......

De főleg a barátnőm síránkozott (mindent megad a gyerekeinek erőn felül is) , hogy a legnagyobb megszólta, hogy már mindenkinek ilyen dzsekije van, az egész osztálynak. Neki is kell.

Nem tudja megvenni, de megveszi.

Na szerintem ezt nem kell........... Nincs olyan osztály, ahol 20 gyerekből 20-nak adidas, nike cucca van. Jó, ha egyötödének van. Az a gyerek, aki ezzel zsarolja a szülőt....... hááááááááát........

azt közösítik ki aki hagyja, engem is kiközösíthettek volna anno, de akkora szám volt és olyan pofonokat osztogattam a fiúknak, hogy befogadtak 4 csíkos cipőben is :-D

DE!!! ez volt amit mutattam, magamban rosszul éreztem magam amiért nekem nincs meg, szégyelltem a szüleimet, a házunkat, az autónkat, a ruháimat...mikor már felnőttem jöttem rá, hogy nem kellett volna és buta voltam, viszont nekem nagyon értékrendem se volt, mármint amit otthonról vittem, azt tudtam csak, hogy az a normális, az a jó hogy kinek milyen cuccai vannak, ettől lesz valaki...ha úgy neveltek volna fel, hogy azt vésik belém, hogy 4 csíkos cipőben is értékes vagyok, akkor nem éreztem volna rosszul magam.

Na ezért mondom, hogy nem a gyerek hibája...:)

Szerintem nem KELL mindent megadni, és nem kell, hogy azt lássa otthon, hogy akinek nincs menő, márkás cucca, az értéktelen ember.

És elég baj az, hogy számodra az én gyerekem lesz az aki mindent elfogad.........

Megsúgom, már most sem átlagos gyerek, 13 éves, de tudja mit jelent megdolgozni valamiért, amit szeretne...... szó szerint megdolgozni.