Karácsony gyerekszemmel!

Első emlékem:

Kis óvodás lehettem, öcsémmel és unokahúgaimmal boldog izgatottsággal vártuk mit hoz a Jézuska...

Míg szüleim és nagymamám készülődtek, nagypapám elvitt minket sétálni, mivel falun nőttem fel nem volt nehéz dolga. Ropogott a hó a talpunk alatt, mert éjjel esett egy kicsit és meg is fagyott. Egy közeli folyócskához indultunk fűzfavesszőt szedni. Papám azt mondta virgácsot kell fonni belőle a télapónak, hogy a rosszgyerekeket el tudja fenekelni. A folyócska itt-ott be volt fagyva, rá akartunk menni csúszkálni, de nem lehetett. Egyre hidegebb lett a levegő, és kezdett alkonyodni, a folyócskán volt egy függőhidacska, azon mászkáltunk fel-alá és már menni akartunk haza, de még nem lehetett...

Második emlék:

Tulajdonképpen az első folytatása, nagyimék velünk szemben laktak, mire visszaértünk a nagyiékhoz, szüleim vártak ránk, öcsémet és engem hazavittek...

Amikor beléptünk az előszobában meleg és finom illatáradat fogadott minket. Az étkezőben szépen terített karácsonyi asztal, tele finomsággal, mindig halat ettünk, süllőt krumplival, a nappali ajta csukva, apukám azt mondta az angyalkák még dolgoznak...

Harmadik emlék:

Egész kicsi lehettem, csak egy hatalmas fenyőillatú karácsonyfa képe lebeg előttem, gyönyörű piros gomba alakú izzókkal és valódi gyertyákkal, csokidíszekkel, amik annyira finomak, meg a régi sztaniolpapíros szaloncukrok, a fa alatt ajándékok, igazi gyerekboldogító, szemgyönyörködtető legoautó, meg tüskés összerakó, meg Barbie baba ruhákkal...

Negyedik emlék:

Átsétáltunk a mamámékhoz, hátha járt ott is már a Télapó, meg a Jézuska, meg az angyalok, nálunk úgy volt, hogy a Jézuska hozta a karácsonyfát, az angyalok meg feldíszítették a díszekkel, amit apuék odakészítettek nekik, meg amit magukkal hoztak, a Télapó meg az ajándékokat hozta.

Szóval átmentünk mamáékhoz, náluk az előtérben állt a fenyőillatú fa egy asztalkán, gyönyörű régi díszekkel, angyalhajjal. Mindig énekeltünk unokatesómékkal hogy megkaphassuk az ajándékokat, most is tudom miket énekeltünk (Kis karácsony, nagy karácsony, A szép fenyőfán). Minden évben-legalábbis így rémlik- eltörtünk egy-két gömböt...

Ötödik emlék:

Ez nem egy kellemes élmény, a csillagszórókhoz fűződik. Féltem tőlük, mégis csodáltam őket. Mamáméknál minden karácsonykor kaptunk a kezünkbe egyet-egyet, és a négy gyerek azzal masírozott fel-alá a fa körül. Én meg rettegtem, hogy a kezemre hull mert az olyan csípős volt és fájt...

Hatodik emlék:

Autóban ülünk, távoli rokonokhoz megyünk falvakon, városokon keresztül. Öcsémmel azzal ütöttük el az időt, hogy néztük a házak ablakát és számoltuk hány ablakon át világít karácsonyfa....

Hetedik emlék:

Szerettem a téli szünetet meg a karácsonyt, mert akkor esténként társasoztunk, meg kártyáztunk, meg kockáztunk, meg együtt néztünk karácsonyi filmeket a tv-ben. Napközben is együtt tudtunk lenni anyukám, apukám, öcsém és én, nagyokat kirándultunk, ha volt hó minden nap szánkóztunk, volt hogy négyen ültünk egy szánkóra és szegény ripittyára tört mi meg részben a nevetéstől négyen négyfelé gurultunk... És olyan szép télen is az erdő...

Most felnőtt fejjel azt remélem gyermekeimnek is lesz megannyi szép emlék a karácsonyról.

Most, hogy már gyermekeim vannak, visszatért a kisgyerekkoromban megismert varázs, elég ha fiacskáimra nézek és látom hogy örülnek...

Most a mi fánkra kerülnek fel a régi, majd harmicéves díszek, csúcsdísz, ezüstszínű szódásszifon, fonott karikák, kopottas gömbök...

Most is gyújtunk csillagszórót és most is tartok tőle, a nagyfiam is.....

Most is számolgatom az ablakokban a fákat és rámtörnek az emlékek...

Most már megértettem, milyen is gyerekszemmel a karácsony és kívánom minden gyereknek hogy átélhesse a csodát, és felnőttként is csodaként gondoljon vissza rá.