Te mit kívánsz?

Közeledik karácsony. A szeretet ünnepe, a csodák időszaka, amikor az embereknek boldogoknak kéne lenniük. Ilyenkor mindenki reménykedik, hogy valóra válnak a kívánságaik és talán kicsit jobban törekszenek arra is, hogy helyesen cselekedjenek, hogy jót tegyenek.

Megsokasodnak a karácsonyi kívánságok is. Sokan kérnek sok mindent. Ilyenkor kicsit az is hinni kezd, aki máskor nem. Csak az a kérdés, hogy vajon minden kívánság helyes-e? Mert mi van akkor, ha a kívánságunkkal, kérésünkkel esetleg valaki másnak ártanánk? Persze nem szándékosan, de visszavonhatatlanul.

Elvenni egy kisgyermek édesapját? Egy másik nő párját? Ezt nem tehetem! Most már nem. Ma megszületett életem Szerelmének kisfia. És neki nem én vagyok az Édesanyja. És ez nagyon fáj. Rettenetesen kínoz. De nem tehetek ellene. Talán ha egy évvel ezelőtt kitartóbb lettem volna. Ha nem mások véleményére hagyatkozok, hanem arra, amit a szívem súgott. Ha nem a szokásos kos-formámat hozom, aki mindent akar, de azt azonnal… Talán akkor most nem így lenne. Talán nem így történt volna. Lehet, hogy akkor most én tarthatnám a gyermekét a karomban. De nem így alakultak a dolgok.

Nem tagadom, még most is reménykedem. Jó lenne egy reggel úgy felébredni, hogy mellettem alszik, hogy engem ölel, és rájönni, hogy ez az egész csak egy rossz álom volt. De tudom, hogy ez soha nem lesz így. Hiszem, hogy mindennek meg van az oka, és hogy egyszer, talán sok élet múltán újra összehoz majd minket a sors, és abban csak reménykedem, hogy addigra megtanuljuk mindketten becsülni egymást és nem követjük el a már oly sokszor elkövetett hibákat. És hogy addig mi lesz? Azt senki nem tudhatja! Tudom, hogy még nagyon hosszú idő áll előttem, amíg képes leszek úgy vissza tekinteni a vele eltöltött időszakra, úgy, hogy ne törjön össze bennem valami újra és újra, de kibírom, mert ki kell bírnom, és mert a vele eltöltött pillanatokat már soha nem veheti el senki. Nehéz lesz, de segít majd, hogy egy része mindig velem marad. És ez ad erőt a folytatáshoz.

Biztos vagyok abban is, hogy előbb vagy utóbb lesz olyan ember, aki újra be tud majd férkőzni a szívembe, hogy újra fogok majd tudni szeretni, de abban is biztos vagyok, hogy ilyen már nem lesz többé, mert ilyen csak egyszer van az életben, csak egyszer jön el a nagy Ő. Úgyhogy ha valaki megkérne, hogy adjak tanácsot, hogy mit tegyen? Elengedje-e vagy vállalja a küzdelmet? Annak a valakinek azt tanácsolnám, hogy vegye fel a kesztyűt, és igen is küzdjön meg azért az emberért, aki a lelkének a másik fele!

Kívánom, hogy a karácsony mindenkinek boldogan teljen. És hogy a kívánságaik teljesüljenek, ha azzal másnak nem ártanak.