Kamaszok (beszélgetés)

Sziasztok! Hát ahogy olvasom a hozzászólásokat,úgy látom nemvagyok egyedül.Én 34éves vagyok 3gyerkőcöm van.16,14éves fiuk

és egy 9évesleányzó.Hát nálunk minden az én dolgom ,kiskorukban mindent megcsináltak de mostmár egyik a másikra vár!A férjemmel próbáljuk őket fenyíteni de rá jöttünk,hogy gyengék vagyunk.Szerintetek mit csináljunk????

Bár úgy lenne :))))

hogy a lányom pedáns rendet tartana a saját háztartásában. Ha tudnám előre, hogy így lesz, nem is piszkálnám érte. Mert most is a szobája..... hajaj

Én csak 19 vagyok, de azért hozzászólok.:)

Szerintem nagyon jól jön, ha be vannak vonva a gyerekek is a házimunkába, később jó szolgálatot tesz, mikor egyedül kell megcsinálni. 9 éves voltam, mikor anyunak el kellett mennie egyetemre, mellette pedig főállásban dolgozott. Nagyanyám mióta élek, haldoklik, vagy legalábbis azt hiszi, így rá nem lehetett számítani, apura megmég annyira se, ő úgy nőtt fel, hogy a nőkek kell elvégezniük a házimunkát.

Így hát maradtunk hárman, a 6 éves húgom, a 13 éves bátyám meg én, hatalmas kert és sok állat. A főzés az én dolgom volt, akkor kezdtem el megtanulni, de hamar ment, a szakácskönyvek jó szolgálatot tettek. Hugi rendet rakott a szobákban és porszívózott, mert imádta csinálni, a takarítás többi része az enyém volt, a bátyám pedig ellátta a kinti dolgokat. Sosem felejtem el, mikor anyu hazajött fáradtan, mi meg mint a kisangyalok, álltunk és mutogattuk, mi mindent csináltunk, amíg ő nem volt otthon. Nagyon sokat dícsért minket. Később a bátyám is elkezdett főzni tanulni, most egyedül lakik és remekül megvan.

Én szintén rengeteget nyertem ezzel, most a párommal élek, és mindent meg tudok csinálni. Ami nagyon jó, hogy őt is így nevelték és együtt tudunk főzni, takarítani, ha pedig sokáig dolgozom, ő megcsinál mindent és nagyon jól esik, hogy nekem már semmi dolgom.

Szerintem be kell fogni a fiúkat is, hiszen egy olyan világban lesznek férjek, ahol a feleségek-anyák is dolgoznak. Akkor pedig az otthoni munkát meg kell osztani, mert így az igazságos.

Az én fiam 11 éves és nagyon sok mindent meg tud csinálni, kérés nélkül is.

A lányommal nincs is gond, a "férfivonalra" gondoltam.

Az egész hsz-om a kamasz fiam miatt volt inkább. A rosszul nevelést meg az apukánál kezdtem, Ő sem 1 házitündér. Ha jól belegondolok, jó ez így nekem. Amit én csinálok, az legalább úgy van megcsinálva, hogy nekem jó legyen.

31 éves vagyok... És bizony az anyukám nagyon sok mindent elrontott azzal, hogy nekem soha semmit nem kellett otthon csinálnom. Nem kellett takarítani (a saját szobánkon kívül), főzni, segíteni, mosogatni, semmit!!! Hogy miért nem??? Mert folyton kaptam a kritizálást. Ha önállóan nekiálltam bármit is csinálni, folyamatosan jött a: ne úgy, ne csináld, mennyi edényt használsz, ki fogja ezt elmosogatni, majd én megmutatom, majd én megcsinálom, hagyd. Ha nekiálltam mosogatni: ne folyasd a vizet, mennyi mosószert használsz stb.stb. Tehát bármit próbáltam csinálni, anyám is meg apám is csak kritizáltak, kiabáltak velem, soha de soha nem hagyták, hogy önállóan próbáljak meg bármit is odaégetni. Igen, ez baj. Mert 25 évesen égettem életemben először oda valamit, mert 22 évesen a saját kútfőmből kezdtem el takarítani, ha már megevett a kosz - de fogalmam se volt hogy mivel, hogyan kezdjem. És szerintem ez anyám hibája is... Azóta anyósomtól tanulom ezeket a házi praktikákat (anyukámék vidéken élnek), a páromtól főzni... De a takarítással azóta is hadilábon állok... ;)

Hogy mit kellett volna anyukámnak csinálni? Nem tudom... Talán több türelemmel és kevesebb rikácsolással, sárkányosodással több sikere lett volna.

Szia Andi

Szerintem nem késő elkezdeni a gyerekeket hozzászoktatni ahhoz, hogy segítsenek. Te tudod melyikükben lehet nagyobb hajlandóság, mert szerintem azzal a gyerkőccel kellene kezdeni. Mindenkinek korához illő feladatot keresni. A 9 éves kislány is tud port törölni a szobájában, kivinni a szennyesét, el tud mosogatni vagy épp felporszívózni. Nekem is kellett már sokmindent csinálni ennyi idősen.

Sziasztok! Örülök neki, hogy indult egy olyan fórum, ahol a "nagyok"-ról is lehet beszélgetni. Azért irtam idézőjelbe, mert nekem az egyik gyermekem 21 éves és még mindig nem mondanám őt felnőttnek. A mai gyerekek annyira burokban élnek, hogy nem is tudják mit kellene tenniük! A kisebbik 16 éves és vele ua. a helyzet! Nem mondom, hogy én nem vagyok hibás! Ha az anyukám azt mondta,-mikor kissebbek voltak- hogy bizzak rájuk olyan dolgokat, amit ők is csinlhatnak, akkor én azt válaszoltam:-Hadd tanuljanak! Igy hát szép lassan elrontottam őket! Ha megkérem őket valamire, akkor az a válasz, hogy tanulok.

Tulajdonképpen nem szólhatok semmit, tényleg jól tanulnak! Evvel soha nem volt gondom! De arról, hogy azt hiszik ennyi idősen, hogy nekik semmi más dolguk nincs, arról csak én tehetek! Most próbálom, őket egy kicsit ahhoz hozzászoktatni-igencsak későn-, hogy nem szállodában vannak!

Nem könnyű ülve maradni, mikor halomban áll a mosogatnivaló és azt mondani:- Nem mész el mig meg nem csinálod! Amit főztem, most eszem!

A nagyobbik, annak ellenére, hogy fiú, könnyebben elfogadja, ha megkérem valamire, mint a "kicsi" aki, mellesleg lány! Neki aztán mindenre van mit mondania! Ahogy a szüleim mondták ,mindig övé az utolsó szó!

Őt különben is mindig nehezebb volt kezelni, de most, hogy kamaszkorban van, meg pláne! Ráadásul élvezi minden pillanatát annak, hogy NŐ! Élvezi a szépségét és ha valakivel beszélget az első szavaiból lehet tudni, hogy intelligens! Szinte sütkérezik ebben a szerepben! Nagyon nehéz figyelni rá, szemmel tartani nehogy butaságot csináljon! Én imádom a gyerekeket, de néha alig várom, hogy vége legyen a kamasz kornak!

Ha valakinek bármi gondja van, a "nagy" gyerekkel, örülnék ha irnátok a fórumra! Valakinek talán van jó ötlete, ezenkivül mi, többiek is fel lennénk készülve hasonló helyzetekre!

Szia, nagyon jó a cikk,nagyon jól csinálod a nevelést illetőleg, és szerintem buli/pasizás terén rendben is vagytok. Azt tudom neked csak leírni, amit velem csinált anyukám, ha azt szerette volna, hogy kicsit besegítsek.

Legtöbbször mindig elmondta, hogy mit szeretne, ha ez nem történt meg, akkor semmit nem szólt. Amikor sorozatosan "elfelejtettem", akkor visszavágott. A bulit is mindig meg kellett beszélni anyával-apával kb egy hétre előre, és amikor jött volna a nagy este, akkor azt mondta anya, hogy hoppá, elfelejtettem. Mondanom sem kell, először nem értettem, aztán mikor vérig sértődtem, akkor elmondta, hogy ő nem szólt semmit egész héten mikor elfelejtettem, cserébe annyit kér, most én se szóljak neki. Ez volt buli előtt egy nappal. aztán rádöbbentem, hogy bizony bizony nekem nem esett jól, akkor nyilván neki sem, és elgondolkoztam éjjel egy kicsit. Aztán másnap ebédnél közölte, hogy elmehetek, de utoljára enged így el, legközelebb, ha én feledékeny leszek, akkor ő is. Hát egy életre tanultam belőle....

Nagyon érdekes ez a cikk.Én 22 éves vagyok,és míg otthon laktam soha nem mosogattam volna el egy kanalat se.Ha anyum megkért hogy mossak fel,akkor nagy nehezen "felmostam" ami inkább csak annyiból állt hogy látszon hogy vizes a padló :).Mióta elköltöztem természetesen ez megváltozott.ennyi idős koromban már én is hordtam melltartót,sminkeltem,és keményen kűzdöttem azért a jogért hogy bulizni mehessek.Sok mindent elmondtam otthon,de voltak titkaim is,és bizony én gyakran láttam anyukámat egy igazi házisárkánynak,és sokszor voltam haragos rá.De ma ő a legfőbb-legjobb barátnőm is egyben,és a legjobban szeretett ember az életemben.Szerintem szerelmi ügyben kell nagyon vigyázni mert nagyon elborzasztó dolgokat lehet látni,olvasni,és igenis vigyázni kell a lányokra...nagyon.Nekem ebben is szerencsém volt 15 évesen szerelmes lettem,és az akkori a mai napig is a párom :)

Vannak dolgok amit úgyis ki fog próbálni egy tini (alkohol,cigaretta) inkább a veszélyesebb dolgoktól kell egy kamaszt óvni (szex,drogok) Én nemrég voltam kamasz,és sajnos láttam akkor is,ma is,hogy az anyukák mennyire naivak tudnak lenni ha a gyerekükről van szó.Ne dugja senki a homomkba a fejét...

Szia! Látom sok a közös bennünk ,pl én is "szabóandi" vagyok, de ezenkívül a problémánk is hasonló. Nekem pici gyerekem nincs, 9 éves a lányom, A kamasz fiam 16 éves, alapjába véve nincs bele gond, én is kb annyit engedek neki mint Te, szóval jó dolga van, persze amíg nem él vele vissza.

Én már, bár későn, de rájöttem, hogy elrontottam sok mindent, nálunk sajnos soha senkinek nem kell arrébraknia semmit, minden az én dolgom, bár élvezem, de néha mégiscsak zavar, hogy minden megvár. Nincs ebben semmi túlzás, itt még rajtam kívül senki nem mosogatott el.

Visszatérve a fiamra, természetesen a szobájában rendet rak, tanul, de itt vége. Szó szerint NEM LÁTJA MEG a tennivalót. Veszekedni sincs sokszor kedvem vele, szinte látom az arcán, hogy mit gondol, nincs kedvem a hisztis, állandóan veszekedő banya-anya lenni, így is elég necces korban van. Egyszóval hagyom, mert alapjában véve semmi gond vele, nem csavarog, jól tanul.

Tanáccsal ugyan nem szolgáltam, de talán jó hogy tudod, nem vagy egyedül!!

Az, hogy jól tettük-e a dolgunkat, úgyis csak akkor derül ki, ha öreg korunkban ránk nyitják az ajtót!