Kamaszok a gyerekek hogy éljük mi ezt túl mi szülők? itt még a kamaszok is segíthetnek... (beszélgetés)
6. alfoldi13
2009. szept. 27. 17:42
mondani és javasolni tudomén is hogy nyugalom megbeszélni de béketürési küszöböm ugy látom ezt nem birja...
5. Anyagi
2009. szept. 27. 16:55
Hát az egyszem megoldás szerintem, rengeteg figyelem és közös beszélgetés a kamaszkor kezdetéig, és beszélőviszonyban maradás a végéig.
Ez utóbbinak velejárója néhány nagy nyelés / naponta? / amikor csak meghallgatunk és nem kritizálunk!
4. vaczila
2009. szept. 26. 20:12
Mi is átéltük a kamaszkort, bár nem volt könnyű. Az a legnagyobb baj ilyenkor, hogy a gyerekek már leszakadnak a szülőről, nem fogadják el a tanácsot, az intelmet. Fölösleges zaklatásnak veszik. Ebben a korban a haverok szava a döntő, a követendő példa számukra és ez nem mindig a helyes út. Persze tudom hogy ki kell próbálniuk egy csomó dolgot, főleg magukat, hogy mit bírnak, mit tudnak, mit tehetnek már ebben a korban de ez nekünk szülők is nagy próbatétel. Mindenesetre meg kell próbálnunk túlélni és finoman csak a háttérből irányítani. Azt hiszem nekem is csak az egyik fiam esetében sikerült jól ez a dolog, a másiknál nehezebben ment és többet bosszankodtam az önállósodási törekvései miatt de hát elmúlt ez is.
3. doxikri (válaszként erre: 1. - Alfoldi13)
2009. szept. 26. 19:36
Mi az az, egy-két pokolian nehéz dolog?
2. Zarahell
2009. szept. 26. 16:53
Én a fiatalság szemszögéből nyilatkoznék:
Megvolt a kamaszkorom úgy rendesen. Család nem is tudta, mit lehetne velem csinálni.
Úgy lehet átsiklani fölötte, hogy valami célt adni a gyereknek. Mikor találtam életcélt, találtam olyan dolgot ami érdekelt, hirtelen benőtt a fejem lágya. :)
Mondjuk, jó, ha nem olyan dolgot talál a gyerek, hogy füvezni kezd..
Pl valami neki tetsző alapítványnak segíthetne a munkájával. :)
1. alfoldi13
2009. szept. 26. 16:41
hát van ebben egy két dolog ami pokolian nehéz nekem..mint szülőnek .másoknál persze biztos probléma mentes...