Problémák a kamaszokkal (beszélgetés)

a szomorú hogy nem ott sajátítják el...otthon elsajátítják és ott megcsinálják...aminek örülhetnék is csak éppen ott azért teszik meg mint kiderült mert azzal zsarolja őket az anyjuk ha nem teszik ezt meg azt a baba miatt akkor nem kell menni hozzá...

megváltozott? :D sose fog

Na hát akkor elmondanám nektek, hogy kétszer hívtam el anyukát az elmúlt időben, hogy beszéljük meg a gyerekeink elhelyezését, ehhez képest kétszer nem jött el.

A gyereket arra biztatta a hétvégén, hogy a párommal nyugodtan beszéljen úgy ahogy akar, de ha az ő párjával beszélt csúnyán azért pofon vágta...

és tegnap felhívott hogy a heti kapcsolattartást mi lenne ha kéthetenkénti redukálnánk??

na most akkor ezek után lehet, hogy én sajnáltam magam...és ott olyan jók...de ennek a nőnek nem kellenek a gyerekei továbbra sem..

Úristen, te még mindig csak a magadét hajtogatod. Ez az önbíráskodási vágyad hányingerkeltő.

Nemcsak fekete meg fehér van és hiába hajtogatod, hogy ha az anyjuknál vannak, nem lesz belőlük senki. Te csak azt SZERETNÉD, hogy az anyjuknál ne lenne belőlük senki mert így bizonygathatnád, hogy csak te vagy nekik az atyauristen, csak te vagy alkalmas szülői feladatra.

Mégis a piedisztálod már repedezik, hiszen az anyjuk a rendelkezésre álló időben is normálisabb viselkedésre tudja bírni őket, most már attól félsz, hogy esetleg bebizonyosodik, hogy ő is alkalmas a szülői feladatokra és azt gondolod, hogy ha sikeresen el tudod őket tiltani tőle (leginkább zsarolással ugye, hogy ha hozzá költöznek, akkor veled lezárták), akkor nem derül ki, hogy ő is jó valamiben.

Szerintem ez totál önző szülőre vall, hogy ha vele, akkor nélküled. Képtelen vagy összedolgozni. Csak nálad lehetnek vagy csak nála. Mert ha hozzá mennek, akkor te biza vissza nem fogadod őket.

Nagyon nem nemes felfogás ez a részedről. Másrészt meg teljesen rendben van, ha pocskondiázzák a párodat, csak panaszkodsz itt nekünk (tenni nemigazán teszel ellene), de ha az anyjukhoz mennének, azt már nem, fúú, ha anyátokhoz mentek, az maga lesz a fertő, meg különben is, ide vissza se gyertek....gratula! Te tényleg nem érzed, hogy mennyire abnormális ez?

Ha a párod nem mondja meg a gyereknek, hogy nem jó ez a 3 percenkénti hangulatváltozás, a gyerek magától nem fog rájönni.

Érdekes, sose féltem attól, hogy a gyerekem megutál, csak mert elkobozom valamijét miután rossz hangnemben szól hozzám. Szerintem jobb ha megtanulja, hogy az életben sem fogják elfelejteni 2 perc múlva, ha valakivel bunkó volt. És ezt az anyjánál, apjánál, tesóinál kell kezdeni. Tett-> következmény.

Ne haragudj, de egy kamasz csak azt tesz veletek, amit ti hagytok neki. Ha nincs semmiféle szankció, akkor azt hiszi, hogy szabad.

És nem fog megutálni senkit egy kamasz, ha ellenszegül neki, ilyen nincs. Házon kívül a te gyerekeid is ismerik az illemet, házon belül nem ismerik mert ti hagyjátok.

Nézd a jó oldalát! Ha az anyjuknál minden házimunkát megcsinálnak meg minden ízlik, stb.stb. akkor jót tesz nekik az ottlét, ilyen szempontból még örülnöd is kellene, hogy

1. Az anyjuknál megtanulnak, elsajátítanak dolgokat, amiket ti képtelenek vagytok nekik megtanítani, szóval valami jó csak van ott!

2. Addig is, amíg ők ott vannak és csupa ilyen dologban nagy fejlődésen mennek keresztül, ti hátradőlhettek és pihenhettek és addig se kell utánuk takarítani meg hallgatni, hogy csúnyán beszélnek veletek.

Ez miért nem megy? Inkább hülyét csináltok magatokból csak hogy ne kelljen beismerni, hogy az ex megváltozott és hatással van a kölykökre pozitív módon?

be kell látnom hogy igazatok van ám mindenkinek...csak elég nehéz a helyzet...de igen erőszakkal nem tarthaom őket...mert abba senkinek nem lesz jó. :(

meglátjuk mit mondanak...este ha ott lesz mki...

a fiam imádja a párom- és nyugisabb is szerintem ő nem akar menni...a lányom meg majd dönt...azért az nem baj ha én abban reménykedek hogy mindegyik marad? :)

köszi, köszi...ebben egybéknét lehet valami :( bár próbálkozom nagyon...régebbben sosem volt rá szükség mig együtt éltünk, mert természetes volt...azóta mondom és próbálom mindenben éreztetni mióta velem vannak...

az a baj hogy annyi mindent kaptam tőle :( hogy nehéz túllépni rajta- hazugság, lopás, megcsalások...de a gyereknek soha szóval rosszat ne mondok róla. a párom sem...ő még azért is rájuk szól hogy káromkodásba véletlen se legyen egyik a másiknak anyázás...vagy ha úgy beszélnek róla hogy anyám...amúgy ez is zavarja őket..:/

"egyébként ma jön anyuka...ha menni akarnak és viszi mehetnek...de tegnap este ez az opció úgy tűnt mégsem merül fel bennük"

Ilyenkor kell megragadni a pillanatot, és úgymond kitárulkozni!

Így-így! Nagyon igaz!

Nekem mikor váltak a szüleim (15 éves voltam), hányszor mondtam, hogy megyek apámhoz! Mikor is? Mindig mikor anyámmal összerúgtam a port. Persze nem mentem, mert mire lehiggadtam, már tiszta fejjel láttam a dolgokat, mint ahogy írod, most a tieid is.

Én nem éreztem anyám szeretetét, pedig nincs anya, aki ennyit megtesz a gyerekeiért mint ő, a mai napig (tesóm 17 évesen tüdőrákos lett....)

De valahogy a szeretetét, az érzelmeit NEM TUDTA KIMUTATNI! Sosem kért pl. bocsánatot tőlem, én pedig sokszor megtettem.

Szóval száz szónak is egy a vége, én továbbra is úgy gondolom, hogy te sem tudod kimutatni az érzelmeidet, a szereted a gyerekeid felé, és ők ezt megérzik. "utálom az anyjukat", ha ezt nem tudod elengedni, azzal a gyerekekkel lévő kapcsolatod is mérgezed, hidd el!

Tőlem 17,5 évesen ment el a lányom (nem apukához, hanem háááááát a szerelem, de majdnem annyi idős volt a férfi, mint apuka... iiigen, valószínű apakompenzáció)... belehaltam, ugyanez miatt, amit Te is írsz. Addig elég jól haladt az élete, és féltem, hogy leáll, megáll, hogy semmi nem lesz tovább. De rengeteget tanult abból az életből/kapcsolatból is, és megtanult önnállóan működni a világban. (Addig valószínű én is kicsit agyonszabályoztam.)

Arra figyelj, hogy az ajtód és a szíved mindig nyitva legyen, ez adja a biztonságot a gyereknek, hogy kipróbálhasson dolgokat, életeket..de tudja, hogy van hova esni, ha netán... ezt erősítsd benn, a többire úgy sincs ráhatásod, csak erőszakkal, azt meg minek?

leginkább, hogy elmennek anyucihoz ahol semmi nem lesz belőlük...ahogy volt ez annak idején is mig vele éltek...most végre vmi nagyjából már jól működött...akkor adjam oda és utána úgy tűnik kezdjem előről?

jólvan köszi...próbálok lazítani csak elég nehéz a szitu most

Próbáljuk magyarázni, de nem érted....

Én is elvált szülőként neveltem a gyerekeimet. Mindig nyitva volt az ajtó. Az apjuk még a válás idején próbált erősködni, hogy viszi őket, mondtam, hogy ha a bíróság neki ítéli, akkor viheti. Szóba se került a bíróság előtt. Azért valljuk be, elég nagy felelősség gyerekeket nevelni. :)

... és persze, hogy komolyan nem merül fel bennük, elvégre nem véletlenül vannak nálad, de ha bántást éreznek, akkor ők is bántani akarnak... és úgy látszik, tudják, hogy Téged ezzel lehet.

Mitől félsz?

Lazíts kicsit... a gyereket szeretni kell, nem agyonszabályozni.

nem dehogy várom.

Inkább arra várok megoldási javaslatot -ha vkinél voltak ilyen problémák, vagy vhol a nevelő szülő mit élt át a kamasz gyerekkel...

illetve tanácsot hogy adjam ne adjam a gyereket annak az anyukának aki se eltartani nemt udja, se foglalkozni nem akar, és aki már lemondott róluk...

egyébként ma jön anyuka...ha menni akarnak és viszi mehetnek...de tegnap este ez az opció úgy tűnt mégsem merül fel bennük

... mit akarsz? Szidjuk Veled együtt a kamasz gyermekedet? ... most már ilyen érzésem van.

A kamaszkor egy állapot... tessék túlélni! A gyermek ajándék, minden haszontalanságával, nagy szájú pimaszságával együtt... szeresd, feltétel nélkül. Jelezd felé, ha megbántott, de akkor se legyen kérdéses, hogy imádod, ahogy van.

"Nem maradhat így..." ... hanem mit csinálsz? Feszültségben támad a gyerek, vádolásban támad a gyerek, ha elégedetlen vagy, támad a gyerek... Fogadd el, és adj hangot a szeretetednek, akkor fog változni! (Új mobiltelefon nem segít, nem hülye, érzi, hogy megvásárolni akarsz vele valamit.)

a páromat 3 percenkénti váltásban imádja és gyűlöli. Amikor jó pár percét éli bárhova elmegy vele és eldumálnak bármiről...amikor nem akkor sértegeti és bántja.

A párom nem haragtartó, tehát utána már nem vetíti ki a dühöt rá még ha előtte rosszul is esett neki amiket mondott....de a végtelenségig ez sem mehet hogy megbántja és akkor úgy néz ki hogy el van felejtve.

szokta csinálni hogy nem szól hozzá-mert ennél nagyobb büntetés nincs neki...de ez sem segített

állítólag anyukánál minden házimunkát megcsinálnak mindent megtesznek amit otthon elvárunk, mindent megesznek..csak nálunk nem. de semmit.

nem, nem veszek ajándékot azért, hogy jobban szeressenek...ezt el is mondtuk nekik, csak azért mennek a próbálkozások folyton

Ez már csak így van az életben. Ahány szülő, nagyszülő, annyi féle nevelő hatás lesz a gyerek felé. De szerintem önző dolog és piti zsarolóra emlékeztető taktika, ha egy szülő azzal zsarolja a gyerekét, hogy vagy oda mész, vagy itt maradsz, válassz.

Te és a párod utáljátok az anyját és a gyerekeken csapódik le, ha te csak fehéren vagy feketén akarod élni ezt az egészet. Igen, az lenne a helyes, hogy úgy hagyd dönteni őket, hogy közben nem zárod be a saját ajtódat.

Egyszerűen azt mondod, oké, próbaként költözzetek oda. Nálunk ez és ez a szabály, ha jóban akartok lenni velünk, jöhettek bármikor de elvárás ez és ez. Ja, meg hogy nem haragszotok, ha az anyjukhoz mennek.

Hidd el, mindig mindenki visszatalál, esetleg évek kellenek hozzá, hogy megértsék, de ha arra pályázol, hogy gyűlöljék meg az anyjukat, mert lemondott róluk, az nem megy, mert az érzelmeket nem lehet kierőltetni. De mondjuk te leszel a bunkó, ha kritizálod előttük őt, az igen.

Szerintem kipróbálhatnátok tényleg, hogy cuccoljanak oda az anyjukhoz próbaidőre és bíróság nélkül. Vissza fognak találni.

Amúgy nem hiszem, hogy az fáj nekik, hogy nincs drágább telefon, mert ha az anyjuk albiban él, ő se tud nekik jobbat venni. Az meg, hogy lebunkózza a párodat, hát nem...

Ha az enyémek csak rossz hangnemben válaszolnak, 1 hétre el vannak tiltva playstationtől, tablettől, kinek mi, mert manapság a szobafogság az semmi, nem érzik büntetésnek. Ti úgy látom, minél inkább hisztiznek, annál többet akartok megengedni, mert attól féltek, hogy akkor rohannak az anyjukhoz. Ezt ők rendesen kihasználják.

Mivel nem idegenhez mennek, hanem az anyjukhoz, miért ne mondhatnátok nekik meg kerek perec, hogy igen, menjetek. Ennyi. Bocs, nem segítenek otthon semmiben, úgy beszélnek veletek mint a kapcával és még követelőznek?

Nem háborúba külditek, tessék felajánlani, hogy költözzenek oda próbaidőre, a másfél szobába sokan, de nálatok a szabályok ilyenek (segítés otthon, normál hangnem, stb). Majd amikor hegyekben áll a mosatlan az anyjuknál, és neki is a töke ki lesz velük, akkor 2 lehetőség van:

-végre valahára elkezdenek segíteni (mindegy, hogy nála, csak nyernek rajta)

-hazacuccolnak, de nálatok is az várja őket, hogy normálisan kell viselkedni.

A gyerek szeretetét nem tudod megvenni telefonnal de attól még, hogy nem veszed meg, a gyerek kiszeretni sem fog a szüleiből. A gyerek előtt a tekintélyt nem tudod kierőltetni belőle de attól, hogy hagyod, hogy csúnyán beszéljenek, csak rontasz rajta, szóval ebben is azt hiszem, hogy inkább jobb egy büntetés miatta, minthogy azt várd, hogy ha hagyod, akkor kisangyalka lesz előbb utóbb mert hagytad káromkodni.