In memoriam "Rumelige"

Gyerekkorom óta mindig volt macska a háznál.

Linda lányom 2 évesen, a bicikli gyerekülésében, 7-8 km-en át ölben hozta haza a világ legrondább macskáját (Micike, és anyamacska volt). A katonák terepszínű ruhája hozzá képest egyszínű. 16 évig volt velünk, amit szegény átélt a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom. Vele egy időben jött egy "kóbor" fekete kandúr (Kormos) a házhoz. Imádni való párt alkottak!

Volt olyan, hogy a Kormit befogták, 6 hónap után 4 foggal kevesebbel jött haza.

Ennyit, nagy vonalakban az előzményről.

Imádom a macskákat, akkor éppen az az időszak volt, hogy köszönhetően a "JÓ SZOMSZÉDOKNAK" nem volt cica a háznál.

2006. október 4-én vittük a férjemet kórházba, csípőprotézis műtétre (16 év várakozás után).

Aznap este a lányom, vejem beállított egy fekete "szőrcsomóval". Rögtön "szerelmesek" lettünk egymásba.

Az az időszak amúgy is ZŰRÖS volt a családunk életében, férjem kórházban, fiam (rendőr) Pesten a tüntetőkkel, lányom alkalmi munkán (frissen végzett főiskolás).

Ellenségemnek sem kívánom azt az időszakot.

Ébresztő 5 óra, vasalás, kaja készítés, zuhanyzás, rohanás a tejért (boci tejet hordunk háztól), boltba - kenyér, újság + amit még apa kért - 8 órára meló, 14 indul a vonat. Este (akkor építették a vasútvonalat), ha szerencsém volt a 40 perces utat másfél-két óra alatt megtette a vonat. Hazaértem este kilenc - fél tíz tájban. Gyönyörűségemnek, RUMLIS (becenevén: Rumelige) az előszoba volt "kijelölt" felségterülete. Balra: macskakosár, WC. Jobbra: tejes, vizes, aszpikos, száraz tál.

Este ahogy hazajöttem övé volt a lakás, finoman fogalmazva: "a hátsómból ki sem esett". Ha leültem (vártam, hogy a kaja kész legyen, a mosógép is befejezze a dolgát) ugrott az ölembe. Ha véletlen 5 előtt ki kellett mennem akkor "könyörgött", engedj be, természetesen beengedtem.

Bálint amikor hazajött a kórházból (3 hét után) a "fejét" majd keresztül ugorta. Részben azért, mert ő éjszaka járkál (eszik-iszik-pisil), én ha alszom, ágyat, lepedőstől, matracostól vihetik. Rumlis minden megmozdulására "rítt", engedj már be.

Ezért ki lett telepítve a garázsba. Úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva, kosarastól, almostól, kajástól. A kitelepítés csak éjszakára szólt, mikor mentem dolgozni rögtön szólt: a Rumlist engedd be.

Amikor beteg voltam, jött, feküdt rám, mellém, ahol érezte a bajt. Hajlamos vagyok a hörghurutra, képes volt napokon keresztül a mellkasomon feküdni. Bálint ki akarta tenni, neki fordult.

2009 januárjában műtötték a jobb térdem, 2011 áprilisában a bal térdem, nem lehetett mellőlem megmozdítani. A műtött térdemen feküdt keresztben.

2011. november 22-én (31. házassági évfordulónkkor) este kikéredzkedett, reggel már nem jött elő. Hiába hívtam, cicogtam.

Hat hónapja minden reggel várom, hogy mikor tépi a szúnyoghálót az ajtón.

Igaz a lányoméktól kaptam egy "új" kandúrt, ő a "Lidérc", de ő nem a Rumlis.

Tudom sokan megmosolyognak, hogy lehet egy macskához így ragaszkodni. Lehet, nagyon-nagyon lehet.