Hypospadiasis avagy húgycsőfejlődési rendellenesség 2. (Műtét és történései)

Majd jött a hosszú várakozás és közben már 3 kisgyereket műtöttek meg, mi voltunk a negyedikek. Addig minden "szép" és "jó" volt, míg meg nem kapta Bence a nyugtatót egy kis sziruppal összekeverve. 10 perc múlva hatott a nyugtató, ami számomra rémes volt, annyira hatásos volt a nyugtató, hogy a gyerek még beszélni sem tudott, de még fel sem tudta emelni a fejem, de a gyerekem akkor is csak arra gondolt, hogy hol fogok majd aludni.

Eltelt még fél óra és jöttek Bencémért, annyira fájt, hogy úgy kellett látnom, hogy már szólni se tudtam hozzá, mert egyből elkezdtem volna zokogni. Még most is rossz visszagondolni arra, ahogy kinézett. Amikor elvitték, ki kellett mennem az őrzőből és a folyóson azt mondta az orvos, hogy kb. 1/másfél óra, mire vége a műtétnek. Már több mint másfél óra eltelte után már kezdtem ideges lenni, mert annyira féltem, hogy nem fog sikerülni a műtét, és hogy valami baj lesz. Majd két óra hossza után jött az orvos és megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott, nemsokára jött egy másik orvos, hogy bemehetek a gyerekhez, majdnem szaladtam, hogy lássam. Semmi teendőm nem volt, csak hogy nézzem, mikor fog felébredni, oxigénmaszk az arcán és az ujján egy szívmonitor.

Nemsokára felébredt, de utána vissza is aludt. Este mikor teljesen felébredt, borzalmas fájdalmai voltak. De este 10-kor jött egy nagy ijedtség, mert átvérzett a kötése, jött az orvos, aki műtötte, lecserélte a kötést és megigazította a gyereket, mert nem úgy volt fektetve, mint ahogy kellett volna. Éjfélkor már szóltam, hogy kellene a fájdalomcsillapító, mert nem tud Bence aludni, kapott is, de olyan erőset, ahogy megkapta egyből, el is tudott aludni. Így valamilyen szinten tudtunk pihenni egy kicsit.

Majd jött a szerda reggel és kikerültünk az őrzőből egy kórterembe. Ott már egy kicsit nyugodtabb volt minden. De akkora fájdalmai voltak még akkor is a Bencének, hogy napközben három-négyszer kértem fájdalomcsillapítót meg éjszaka egyszer és hajnalban is kértem.

Csütörtökön már csak napközben 1 esetleg 2 alkalommal kértem fájdalomcsillapítót, éjszaka egyszer és még hajnalban még egyszer kértem. De aznap már sétálgattunk egy kicsit, ami nem nagyon ment. Eljött a péntek és ki vették a katétert és egyre többet sétáltunk és kevesebb fájdalomcsillapítóra volt szükség.

Szombat és vasárnap már óránként jártunk sétálni, le a Tisza partra és néztük az áradó vizet. Megérkezett az ígért nap a hétfő, jött az orvos és levette az a kis kötést, még ami volt, már csak annyi volt hátra, hogy pisilnie kellett a Bencének, de úgy hogy az orvos is lássa, és ha rendben pisil, már jöhetünk is haza. Pisilés rendben, már pakolhattam is, és már csak a papírokra kellet várni. De gyors volt az orvos és az is megérkezett, nem volt más, csak megköszönni mindent és távozni.

Ez volt az életem leghosszabb egy hete, de a műtéti idő volt életem leghosszabb két órája, de túléltük probléma és komplikáció nélkül, és ez a fontos.

Ma már, azaz kedden minden rendben, nem fáj neki, de még rémálmai voltak az éjszaka, de ez érthető.

Köszönöm, hogy ezt megoszthattam veletek.