Hogyan mondjam el? A világból kiüldöznek (beszélgetés)

Én a helyedben így mondanám el(legyen mondjuk Péter az illető neve):

Gyerekek,Édesanyám,egyéb rokonság,ez itt Péter a szerelmem.

Oszt pont.

Jajjjjjjjjjj !

Istenkem !

Nem kell neked mindenkinek megfelelni es a kedvebe jarni , mert ez NEM megy !

Meg csak angyalnak sem kell lenned , mert összetörsz a sok josag miatt !

Az ember önzö leny es hogy elni tudjon hogy , tulelje a nehez idöket ,idönkent kikerulhetetlenul megbant masokat ! Viszont nem szabad elfeledni hogy , minket is megbantanak es lehetseges hogy eppen azok/olyanok akik legjobban szavalnak az erkölcsröl,embersegröl azok rugnak legnagyobbat embertarsaikba .....

Én nem úgy állok hozzá egy kapcsolathoz hogy ameddig tart és aztán majd lesz valami.

Itt ebben a jelen esetben senki nem megy otthonba. Erről én gondoskodom. Takarítónő és ápoló jelen helyzetben is segít. A szerelmem igen nem lesz fiatalabb és fájó , hogy belegondolok ő is napról napra idősödik De hálát adok az Istennek, hogy ez még nem érezhető, jobban teniszezik mint Én, senki nem mondaná meg a korát, tíz évet bátran letagadhatna. Bevásárlásainknál nem támaszkodik a bevásárlókocsira. Ellenben Én sokkal nyűgösebb vagyok.

Másfél éve ismerem. Másfél éve mindennap.

Ha megtörténne hogy egyik napról a másikra változna az egészségi állapota..akkor itt vagyok én, ez nem kérdés.

Nekem ő a szerelmem. Ha én beteg vagyok ápol, félt, óv. Én is őt (bár ő nagyon ritkán).

Mindig elleneztem a válás gondolatát is. Látom a mindennapi életeket, hogyan teszik tönkre egymást akár anyagi javak miatt is. Szó szerint tönkreteszik.

Én ezt az embert boldognak akarom látni ameddig a jó Isten megengedi.

Nem azt mondom, hogy ő rosszat tett. Én, ha írok, általánosságban teszem, az alapján, amiket olvasok itt a Hoxán. Nem vagyok fiatal, én amikor férjhez mentem (és a mi korunkban mások is) azt a kapcsolatot egy egész életre gondoltuk. Ma már más a felfogás, más az élet. Nekem ez nem jön be. Ha én most lennék fiatal, biztosan nem így csinálnám, bár mindig mondjuk, hogy, soha ne mondd, hogy soha. Sokszor éreztem én is fiatalabb koromban, hogy szerelmes vagyok, de egyszer sem jutottam volna el odáig, hogy megcsaljam a férjem, csupán az érzéseim miatt. Nem adok neked abban igazat, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni. De igen is lehet!!!! A szerelem jön és megy. Én azt tapasztalom, hogy mostanában ha jön, akkor mindent fel lehet borítani, nem számít semmi, csak a nagybetűs szerelem. Az, hogy meddig tart, nem számít, majd jön a következő. Ebben látom a legnagyobb hibát, mert mi történik, ha egy szerelmet kihagyunk? Semmi! Őszintén kérdem, ennyire egoisták lettek az emberek? Élj a mának! Ez a jelszó?!

Ahhoz, hogy egy férj, akármilyen okból megcsalja a feleségét, ahhoz igenis egy másik nő kell. Ha, az a nő nem megy bele a játékba, akkor nem lesz a kapcsolatból semmi. (Ismét általánosítottam)

Jelen esetben én nem a nőt, inkább a férfit marasztalnám el, márpedig a nagy korkülönbség miatt. Annának biztosan tetszik a jelleme, meg az, ahogyan viselkedik, hiszen szerelmes lett bele. De, a férfiak nagyon is tudják, hogy mi kell egy nőnek, nagyon el tudják kábítani őket. Mivel őt ugye nem ismerjük, így a biztosat nem tudjuk az érzéseiről, bár ilyen feleség mellett hihetünk is neki. Főleg azért, mert egy 25 évvel fiatalabb nője van. Kinek ne tetszene ez?

Ha, folytatjuk a feltételezéseket, mint ahogy valaki említette, hogy majd a feleséget bedugják egy otthonba, hiszen ápolásra szorul. És mi van akkor, ha a férfi is ápolásra fog szorulni (a korát nézve, fiatalabb ő sem lesz)? Akkor dugjuk őt is egy otthonba, mert majd jön egy következő szerelem?

Miért kell úgy hozzá állni egy kapcsolathoz, hogy tart addig, amíg tart, de addig boldog legyek? Miért nem törekednek manapság arra, hogy az a kapcsolat tartós legyen? Talán azért, mert a szerelemmel kezdik, és amint azt tudjuk, az nagyon is mulandó! Kezdjük az új kapcsolatot azzal, hogy jobban megismerjük a másikat, éljünk együtt vele, majd akkor kiderül, hogy meddig is tart a nagy szerelem. Vallom, hogy szeretetben sokkal boldogabb az ember, mint a szerelemben.

ha ez a házasság már nem házasság valójában, akkor lehet, hogy tényleg az volna a helyes, hogy elváljanak.

gondoskodni úgy is tud róla a párod, ha akar.

nem?

"A beteg feleséget soha nem bántanám "

Szerinted azzal nem bántod, hogy a férje szeretője vagy?

egyébiránt egyszerűen modd el a családodnak, amikor szükségesnek tartod.

szerintem.

mi rosszat tett, ami miatt nem lehetne tiszta a lelkiismerete? ja, hogy szerelembe esni bűn! esetleg az is, hogy valaki a boldogságát keresi?

ügyvéd az illető, szerintem meg tudja oldani intelligens módon (beleértve szegény magatehetetlen nénit), még ha most, ebben a pillanatban nem is tudja mit gondoljon. az idő meghozza a választ, hogy együtt maradnak-e vagy sem.

nagyon kíváncsi lennék, mi van a hátteredben, hogy lelkiismeret furdalást akarsz a nőbe sulykolni!!! mikor neked kellene a legjobban tudni, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni! aki szerelmes, az szerelmes és az idő mindig megmondja, mennyire volt az a szerelem igaz...

vagy csak félreértelmezted a dolgokat és mivel a hapsihoz nem tudsz beszélni, a nőre húznád rá a lelkiismeret fátylát? amivel nyilván a hapsinak kellene intenzíven foglalkozni.

Anna, kialakul! idő kérdése

Ha , szerelmes vagy , szeretitek egymast akkor ugyis egymase lesztek ! A rokonaidnak semmi közuk ahhoz hogy te kit szeretsz , elvegre felnött ember vagy !

Viszont en szemelyessen nem mondanek ellent ha valni akar a parod , mivel igy termeszetellenes a kapcsolat , szerintem.

A parod felesege egyebkent is egy otthonba fog elöbb,utobb kikötni , mivel ilyen allapotban amilyenben van,teljes apolasra van szugsege ! Es ez "nem" temiattad fog törtenni...

Köszönöm akik azt is elfogadták és látták, hogy emberek állnak mögötte. Nem robotok vagyunk.A legkönnyebb bírálni és ítélkezni. Én soha nem teszem ezt elsőként. Nem vagyok egy gonosz ember. Nem vagyok egy kiszámító nő. Ha ez lennék a szerelmem már rég velem lenne.

Az első , hogy talán értse mindenki. A beteg feleséget soha nem bántanám . Egyszer hozódott fel,bejelentette, hogy elvál és megkérdezte, hogy hozzá megyek e feleségül. Én azt válaszoltam :NEM. Nem tudta, hogy én a másik nő miatt mondtam nemet és nem amiatt mert nem szeretem. Aztán arra kértem erről soha ne beszéljünk. Egy mankóval közlekedő, szinte béna hölgy nem sérülhet jobban. Pedig mennyivel másabb lenne az életünk. Elmagyaráztam neki, hogy ki kell bírnunk és így kell elfogadnunk ezt a helyzetet. Megértette.

Sokszor panaszkodik, hogy a felesége 2 kézzel szórja a pénzét amit ő keres. Luxus műszaki cikkekből havonta cserélés stb. Mindig lecsendesítem. Azt mondom tegye ha lehet . Nem beszélek egy rossz szót sem ellene. Valószínű nem sok szórakozási lehetősége van és ha kell a 3 . házimozi akkor legyen. Ekkor megnyugszik. Megnyugtatom.

Nincs apa komplexusom. Nem ezért szeretem.

Ő valahogy többet ad nekem mint amit eddigi életem során kaptam. Nagyon odafigyelő. A kedvemben jár. A gyermekeimet szereti. Ha hibázom valamiben elnézi.De elmondja a hibám. Mindenről tud és tudni akar a napom perceit tudja. Mikor hol vagyok, mennyi ideig.stb...

Lehet, hogy hibáztam és egymásba szerettünk. A családomnak, környezetemnek őszinteséggel tartozom mindig. Ebben az esetben is.

Gyakran hallom tőle, hogy "az élet utolsó ajándéka" vagyok neki. Ekkor fáj ez a mondat. Belegondolok. Így van. Nehéz.

Miért kell egyáltalán mindenáron elmondani?

Mondjuk a válóper lezárultáig egyébként is meglehetősen ízléstelennek találnám a dolgot. Csak azért, hogy te megkönnyebbüljél, nem kell mindenki mást felzaklatni.

Találkozni, gondolom, így is tudtok, randizni meg nyilván nem az anyukád és a pelenkás gyermek társaságában szeretne.

Valóban nem egyszetű a helyzet. Az élet nehéz, és a mai kemény, törtető világban kell egy egészséges önzés a túléléshez. Mindenkinek úgysem lehet eleget tenni. Én, sajnos egy érzékeny ember vagyok, és már annyi sebet szereztem, hogy tudatosan keményítek be, bizony kell az a bizonyos 3 lépés távolság. Ha jót, ha rosszat teszek, tök mindegy, az irigység, a kárörvendés, a rosszat akarás vagy a kibeszélés talál meg. Tisztelet a kivételnek!!! Ezért gondolom, hogy "törődj magaddal, más úgysem törődik veled". Remélem, értitek, mire gondolok, ne forgassa ki senki, köszi!!! Nekem is van, hál'Istennek szerető, gondoskodó családom. De nagyon sok barátban, emberben csalódtam már, bizony családtagban is. A lelki, belső világunkra gondolok, mindenki csak a saját szemszögéből látja a dolgokat, és csak ő látja, éli meg úgy. Valahol mindenki magányos, szerintem. Hiába van egyeseknek lelki társa, másoknak anyagi v. ápolási segítsége, valakiknek mindene.

Adott tettekről, döntésekről honnan vesszük a jogot ítélkezni, mikor nem vagyunk abban a helyzetben? Én csak azt tudom, és azt érzem át, amiben már voltam, vagyok.

Anna adott esélyt a férjének, nem javult a problémájuk, felnőttként cselekednek, élnek a válás, a változtatás lehetőségével a szebb jövő reményében. A szeretőjének kell tudnia, hogy a beteg asszonnyal ők, hogyan élnek, hogyan tudják ezt az új helyzetet megoldani? Mint írtam, nagyon sajnálom azt az asszonyt, de nem tudom a részleteket, így nem tudok ennél többet mondani. Sok családban nagyon sok mindent megbocsájtanak ám egymásnak az emberek, ismerek én is ilyeneket: másik férfitől a 3-dik gyerek, rákos feleség megcsalása, erőszak, alkohol bajok... Nagy dolog a megbocsájtás, a szeretet! Én nem ítélek el senkit, soha nem tudhatjuk, mit hoz az élet.

Nagyon szépen leírtad a véleményedet:

"Azzal ne törödj, ki mit gondol, mond, magaddal törödj, a lelkiismereted legyen tiszta, és kész."

...de lehet ilyen körülménnyel tiszta valakinek a lelkiismerete? Az enyém biztosan nem lenne, még ha nagyon szerelmes is lennék.

Kedves Anna! Én sok boldogságot és megnyugvást kívánok Neked, Nektek! A felnőtt rokonoknak, barátoknak csak őszintén és természetesen jelentsd be, felnőtt nő vagy, te döntesz az életedről. A gyermekeid nehezen fogják viselni, hisz nekik rossz dolog a szüleik válása. A párod lassan, türelmesen közeledjen hozzájuk, és barátként. Ne lépjen az édesapjuk helyébe, az már van nekik. Velük is a legőszintébben beszélj a történtekről, az érzelmekről, mindent megértenek, megéreznek a legkisebbek is. Ma már sajnos sokan válnak, inkább, mint a rossz kapcsolatban vergődni, az a kicsiknek sem jó. Az ember társas lény, kell a vígasz, az új szerelem, nincs ezzel baj. De mindig a gyerekeid legyenek az elsők, a legfontosabbak, és ezt ők is tudják. Azzal ne törödj, ki mit gondol, mond, magaddal törödj, a lelkiismereted legyen tiszta, és kész.

A beteg feleségért aggódom! Vele mi lesz? Ő mozgássérült, de érzelmei, tudata van. Szereti a férjét, vagy annyira szereti, hogy elengedi egy 25 évvel fiatalabb, egészséges másik nőhöz? Nem lennék a helyében. Bár én elengedném a férjemet, de hogy meg akarnék halni rögtön, az is biztos.

Mindez a Ti dolgotok, csak érdekesnek találtam, így hangosan gondolkodtam/írtam. Minden jót! :-)

Ezt a szitut te kreáltad magadnak, old meg!

Nem kegyetlen vagyok, de gondold végig!

Belemész egy sáros ügybe, aztán meg: "Hogy jöjjek ki ebből?"

Belemenni biztos könnyebb volt.

Felnőtt ember vagy.

MIÉRT KELLETT TÖRÖLNI AZ EREDETI FÓRUM CÍMET??????

ENNYIRE NEM VAGYOK ANALFABÉTA, HOGY NEM TUDTAM VOLNA ADNI EGY ILYEN CÍMET. DE DIREKT NEM AKARTAM!

Az, hogy mi leszek vagy vagyok az majd kiderül. Nem csöpögős. De aki volt már szerelmes az pontosan tudja mit érzünk.

Ha nem szeretnénk egymást már régen vége lett volna.

De szeretjük.

Ne haragudj, de nagyon csöpögős számomra ez (sajnos nemcsak nálad) a "Szeretjük egymást".

Miért nem lehet parancsolni az érzelmeknek? Ezek szerint szeretője akarsz lenni...

Nagyon jó happy végű történeteket olvasni :)

Örülök, hogy nekik sikerült.