Hogyan legyek türelmesebb a babámmal? (beszélgetés)

Nekem ez a cikk nagyon sokat segített,ha türelmetlenné válnék, mindig eszembe jut. [link]

Azóta mi a helyzet veletek? Remélem rendbe jöttek a dolgok ♥️ És jobban érzed magad.

A kisgyermekes időszak megterhelő a házasságra nézve, mivel az anya összes energiáját leköti a baba, az apa meg elhanyagolva érzi magát, hiszen előtte az összes figyelem az övé volt. Ezen segít az idő. Ahogy nő a gyermek, úgy lesz egyre több energiád másra is. Valamint az segít, ha az apa kiveszi a részét a gyerek körüli teendőkből. Ha leviszi sétálni, amíg te kiszusszanod magad, több energiád lesz hozzá is.

Nagyon ajánlom a hordozókendőt. Egy ilyen kicsi babának szüksége van a testközelségre. Te meg közben tudsz főzni, vagy a házimunkát végezni. A babakocsival sem kell szenvedni. Magadra kötöd a picit, és mentek amerre kedvetek van. Még tömegközlekedni is egyszerű vele.

Semmiképpen se hagyd sírni a babádat. Neki rád van szüksége, nem pedig arra, hogy a kiságyban heverjen, mint egy zsák krumpli. A bőrkontaktustól és az ismétlődő mozgástól (ringatás, hordozás) fejlődik az idegrendszere. Ha hagyod sírni, csak azt tanulja meg, hogy nem számíthat rád, ha szüksége van rád.

Kitartás! Idővel tényleg könnyebb lesz.

Nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel, az anyaság csodálatos de bele kell jönni a dolgokba, ezekre nem lehet előre felkészülni. Mondjuk pár tanács jól jönne védőnőktől, de pl az enyém tök kezdő, nem sok mindent tud segíteni. Az is nagyon nehéz h nincs rokoni segítséged. Plusz az ember azt hiszi h már az elején ki kell alakulnia egy napirendnek, azért az nem feltétlenül alakul ki 3 hónapos korra. A társadalom is túl sok elvárást támaszt az anyákkal szemben, és óhatatlanul rosszul érezzük magunkat ha máshogy csinálunk valamit mint a megszokott.

A négy fal közt biztos nehéz, főleg most h ki lehetne menni jó időben. Rugalmas kendőn gondolkoztál? Szerintem nagyon jó, nem kell cipelni a babakocsit, és 3 hónapos babát simán bele lehet tenni, így nem kell bajlódni a babakocsival, és a babák is szeretnek az anyjuk mellkasán pihenni, és még a kezed is felszabadul. 🙂

Nem írtad mi a probléma a babával. Nem eszik, hasfájós, sír ?

Lehet, hogy épp Te (ne haragudj) a nagy odafigyeléseddel és szereteteddel nem hagyod pihenni a kicsit.

Sok anyuka nem tudja, mert nem mondják nekik a védőnők és az orvosok, hogy a bélrendszer fejlődése nem fejeződik be az anyaméhben, mint ahogyan az idegrendszer, tüdő stb, is még a magzati életen túl is alakul, fejlődik.

Tehát a hasfájás elmúlik, amint képes a bél megfelelően működni - 3 hónapos kor után.

A tüdővel jobb a helyzet, de mint mondták a régiek " sírástól erősödik" Na nem biztos hogy ettől, de tény, hogy e miatt is egy idő után kevesebbet sír.

Az idegrendszer és a többi szervek is nagyon sokáig alakulnak, formálódnak, úgyhogy türelem !

A babáknak sok pihenésre van szükségük, ezért ha tiszta a pelus, tele a pocak, kényelmes a környezete, akkor hagyd békén. Hagyd aludni, ne vedd fel folyton. Lehet hogy sír egy darabig, amit nekünk szörnyű hallgatni, de megéri. Figyeld meg, egyre hamarabb csendben lesz és alszik.

Ez saját tapasztalat és bevált.

Nem akarlak ijesztgetni, de ha születik tesó, akkor is meg kell oldani, úgyhogy légy erős és következetes. Türelmesen várd ki, hogy fejlődjön a babád. Hagyd őt pihenni, megéri !

Amikor megszülettek az ikreim, én is azt éreztem jópár hónapig, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj, bár nekem a házasságommal nem volt probléma. Kitartás, szerintem ahogy nő a babád, könnyebbek lesznek a napjaitok! Még a hormonok is fokozottan dolgoznak, így minden hatványozottan érvényesül. Tényleg engedd el a háztartást, csináld azt, ami nektek jó. Sablonos, de tényleg megvár a háztartás.

Illetve könnyebb úgy végezni házi munkát, hogy hordozod a babát, mindkettőnknek nagyon jót tesz, ha megtalálod a megfelelő eszközt. Ha szeretnéd, tudok ebben segíteni.

Mozduljatok ki rövid sétára, a hordozás ebben is segítségedre lesz, nem kell cipelni a babakocsit egyáltalán, vagy amíg rajtad van a gyerek, le tudod vinni a kocsit. De az biztos, hogy nem egyszerű emeletről vinni a babakocsit...

Kitartás!

Én mindenképpen kimozdulnék. Vidd le külön a kocsit, és külön a gyereket, ha egyben nem megy, vagy ott a kenguru.

A türelmetlenség az az anyaság velejárója, nyugi :)

A férjed is vigyázhatna rá, a leírtak szerint úgyis van mit ledolgoznia.

Én azt hiszem, a gondod legnagyobb része a férjed félrelépése, nem csoda, hogy ki vagy borulva. Szerintem azon fog múlni az a gödör, hogy meg tudsz-e neki bocsájtani. De egy biztos, legalábbis én azt vallom, hogy a gyerek és a szülő kapcsolat a legfontosabb, és a legbiztosabb pont egy ember életében. Az ember párja bármikor továbbállhat, míg a szülő mindig ott lesz.

Szóval az első a gyerek, a férjeddel meg próbáld meg tisztázni, hogy mit vártok el egymástól...

Sajnos a helyzet nagyon összetett. Három hónapja született a várva várt kisbabánk. Nagyon sokat küzdöttünk érte. A terhességem nem volt egyszerű de csodaként éltem meg minden pillanatát. Elterveztem, hogy mindent meg fogok neki adni, ő lesz az egyetlen kincsem. Viszont mostanra oda jutottunk hogy úgy érzem kimerültem, a fáradtságtól nem tudok gondolkozni, és úgy foglalkozni vele, ahogy szerettem volna. Próbálok vele napközben aludni de nem megy csettintésre, na meg ha alszok egész nap akkor a házimunka nem halad. Tudom nem az a legfontosabb, de már így is rengeteg pénz ment el a rendelt ételre.

Nagyon türelmetlen vagyok vele, és hiába fogadom meg minden nap amikor nyugodt vagyok hogy elszámolok 10 ig, az adott pillanatban egyszerűen képtelen vagyok erre. Nem tudtam neki eddig napirendet sem kialakítani, mert olyan mintha minden hónapban előröl kellene kezdeni mindent.

A nap nagy részében be vagyunk zárva a lakásba, nehezen tudom megoldani hogy kimenjünk egyedül babakocsival sétálni mert nincs lift a társasházban ahol élünk. Sajnos nincsen segítségem egyedül kell megoldani mindent, mert a nagyszülők messze élnek.

Nincsen senki akinek napközben oda tudnám adni amíg elvonulok lenyugodni arra a pár percre amikor kiborulok.

Kisbabás barátnőkkel online tartom a kapcsolatot, az összes többi barátnőmmel akinek nincsen gyereke már úgy érzem nincs közös témánk.

Mindeközben ha ez nem lenne elég, a férjemmel a házasságunk válságba került, nagyot hibázott. Próbáljuk ugyan helyre hozni, de úgy érzem magam, mint akinek a lába alól kihúzták a talajt. Ez a helyzet kettőnk között még jobban megkeseríti a mindennapokat és annyira szomorú vagyok a házasságunk miatt és hogy nem úgy alakulnak a dolgok ahogy elképzeltem, hogy azt érzem hogy egy testi, szellemi és lelki roncs lettem. Nagyon rossz anyának érzem magam és attól félek hogy ezzel a viselkedésemmel és a türelmetlenségemmel elrontok mindent, főleg a kötődést kettőnk között a pici babámmal, akiért néhány hónappal ezelőtt bármit megadtam volna. Most viszont azt érzem, hogy romokban az életem és minden nap kudarcot vallok. Továbbra is ő a legfontosabb nekem a világon és szeretném magam minél hamarabb összeszedni, hogy ne ő igya meg a levét. Viszont fogalmam sincs hogyan mászhatnék ki a gödörből még mielőtt mégjobban belecsúszok.