Két éves kislányomat hogyan "szoktathatnám le kíméletesen" a szopizásról? Vagy várjak türelmesen amíg magától elhgyja? De meddig? Kösznöm! (beszélgetés)

Sziasztok!

Elsősorban édesanyaként szeretnék csatlakozni a beszélgetéshez, 3 fiam van, 9, 7 és másfél évesek, így a legkisebbel én is a totyogókorúak mindennapjait és éjszakáit élem sok ébredéssel és szopival. Másodsorban éppen a SOTE laktációs szaktanácsadó képzésére járok, hogy majd szoptatási tanácsadóként is segíthessem az édesanyákat. Szóval, sziasztok! Kryssz kérdése kapcsán először az jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy a kislányod és a többiek gyerekei is olyan sokáig élvezhették/élvezhetik a szopit és anya közelségét! Ez igazán nagy kincs! És közben 2 év intenzív 24 órás anyai szolgálat tényleg nagyon kimerítő. És valóban ketten vagyunk benne a szopiban, a gyerek és én is, tehát fontos, hogy Neked anyaként hogyan és meddig jó érzés ezt megadni! De közben az elválasztás, főleg a hirtelen és drasztikus módja, is okozhat Benned és a piciben is rossz érzést, veszteséget, annál is inkább mert a szopinak ilyenkor már nagyrészt az érzelmi oldala a fontos. Talán mindenkinél egyéni, hogy éppen, mi az, ami már nagyon fárasztó és lehet, hogy nem a teljes elválasztás, hanem valami közbülső megoldás segít. Pl. csak bizonyos szopikról beszéled le a picit, az éjszakaiakról vagy amikről könnyen lemond, de napi néhány azért megmarad. Ebben az elválásban is fontos a fokozatosság, a rugalmasság. Csak Te látod, hogy Neked és a gyerekednek hogyan a legjobb. Lehet, hogy nyűgösebb, bújósabb lesz, de lehet, hogy könnyedén veszi! Azt is érdemes átgondolni, hogy Neked miben segít, könnyít a szopi, hiszen egy kétéves ébredései a szopitól függetlenül is megmaradhatnak, a napközbeni nyűgösségre, sírásra pedig szintén gyors és hatékony segítség lehet egy-egy szoptatás. És persze lehet, hogy arra jutsz, hogy szeretnéd teljesen elválasztani. A La Leche Liga honlapján van egy írás az elválasztásról, segíthet a végiggondolásban és hasznos gyakorlati tippeket is találsz benne arra, hogyan választhatod el fokozatosan a kislányodat: [link] !

Remélem, sikerül megtalálnotok a megoldást!

Sziasztok!

Az én nagyobbik fiam 4 évesen hagyta abba magától, nem volt szivem elvenni tőle, pedig akkor már egy éve a kicsi is szopott. Egyik este elalvásnál közölte, hogy: " De jó lenne ha még kicsi lennék, és cicizhetnék, de már nagy vagyok."

azzal elfordult és elaludt. Azóta nem kérte, bár mai napig, 6 évesen, is úgy néz ha meztelenül lát, hogy lehet nem kellene kétszer mondani. Szóval én nem venném el tőle erőszakkal, vagy egyátalán szándékosan.

Az én kisfiam 14 hónapos,szinte csak anyatejen él, alig eszik mást,inni meg egyáltalán nem iszik,csak cicil.Mégsem erőltetem a leszoktatást,bár nekem is vannak olyan nehezebb periódusaim,mikor eldöntöm,nincs tovább...

De túlteszem magam rajta és Benedek érdekeit nézem,aki tudni fogja,mikor elég. Ebben biztos vagyok. Fel a fejjel,élvezd a szopit,amíg lehet,örökké úgysem fognak cicilni,viszont tuti,hogy fog hiányozni ez a fajta meghittség!

Az én lányom is majdnem két éves és most hagyta abba. Én csak annyit csináltam, hogy mikor cicit kért, próbáltam elterelni a figyelmét. Ha sikerült, úgy voltam, akkor nem gáz, ha nem sikerült, akkor cicizett. Aztán egyszer csak már nem kérte! Én is bazira fáradt voltam már és én se éreztem már jónak a szopiztatást, úgy mint előtte, hanem már kimondottan kellemetlen volt, szóval ebben együtt érzek. Viszont én ennél többet nem bírtam volna tenni, mert ez még érzelmi kötelék is, és később, akár nagy korában meg ki tudja, miféle hatása lesz ennek (persze akkor már senkise gondol arra, hogy emiatt van)

Szóval én nem erőszakoskodnék, bár tényleg tudom, hogy nehéz és fárasztó!

Mintha az én lányomról írtál volna ! :-))

Az enyém még hozzáteszi, hogy bibis anyának és fáj.

Én a helyedben vennék olyan kencét a mellemre, aminek nem jó az íze. A kislány érezni fogja, hogy nem jó, és 2nap után már nem is fogja kérni.

Előtte mondhatod, hogy képzelje, nem jó már a cici...