Hogy változtassak az érzéseimen? (beszélgetés)

Lehet,hogy ez egy olyan történet,ami csak akkor fog arrébb mozdulni,ha valami súlyos dolog történik. Mondjuk a kissrác betöri valakinek a fejét,és a szülő feljelenti:akkor majd rájuk néznek a Családsegítőtől is.

De talán azt még megteheted,h te mész be a családsegítőbe,és mesélsz róluk,hátha valami gyermekvédelmis,vagy védőnő tud tanácsot adni.vagy rádumálják az anyukát,hogy a gyereknek pszichológus kellene..vagy családterápia.Ezzel jót teszel nekik hosszú távon.

[link]

Komolyra fordítva a szót. A fiú nevelése nem a Te feladatod, hanem az anyjáé, apjáé.

Ezt a problémát a leírtak alapján a szüleivel történő konfliktus nélkül nem tudod megúszni.

Fel kell nekik vázolni a dolgot, hogy vagy megfegyelmezik a gyereküket, vagy Te fogsz lépni a fegyelmezés érdekében a családvédelmi szolgálatnál.

És tedd is meg.

Mindemellett az iskolában is jelezd ezt a tanároknak, hogy mivel Ők nem képesek a gyerek fegyelmezésére, így segítséget kérsz a családsegítőtől.

Anyuka nagyon vadóc volt. Tényleg nagyon.

Az apa lelépett mielőtt a fiú megszületett volna, semmit sem tudnak róla. A nagyszülőknél laktak, akik mindenbe beleszóltak. Ha hangosabban rászólt az unokatesóm, már vele kiabáltok, hogy miért üvölt a gyerekkel. Mostanában panaszkodik az unokatesóm, hogy nem hallgat rá a gyerek, és visszabeszél. de amikor lebünteti, mondjuk egy hétre a számítógéptől, 2-3 nap után feloldja, mert jaj, szegény gyerek, mostanában olyan jó volt.

Látja, hogy probléma van, de mindig mentegeti a srácot is, és saját magát is. Nem látja magukat, vagy nem akarja. Olyan, mint amikor valakinek súlyosan sérült gyereke van, de hitegeti magát, hogy nem is olyan rossz a helyzet, az orvosok a hülyék. Közben pontosan látja mi a helyzet, de inkább hátat fordít neki, csak nehogy elérje a valóság. Elég rossz példa, de nem tudom másképp kifejezni.

Nem lehet azt mondani, hogy nem törődik vele, de nem úgy törődik, ahogy egy felelőségteljes szülőnek kellene. A számítógépezés nagyon kiakaszt, de nem azért, hogy egész nap mást sem csinál. A fiúnak komoly öröklött szembetegsége van. Egy este sírva hívott fel az unokatesóm, hogy a gyserek nem látja a térképen a hálót, nem tudja leolvasni a koordinátákat. Az orvos azt mondta, hogy akár meg is vakulhat a srác. Kicsi kora óta hordják Pestre, de csak lassítani tudják a romlást. Nyugtatgattam, mondtam neki, hogy egyáltalán nem biztos, hogy romlott az utolsó vizsgálat óta a szeme, de eddig nem foglakoztak a suliban a térképpel. Lehet, hogy soha nem is látta, csak eddig nem derült ki. Azóta többször elmondtam neki, hogy ne engedje annyit a gép elé, mert bebizonyított tény, hogy a számítógép igenis rontja a szemet, és erre nincs szüksége a fiúnak. Mindig igazat ad nekem, de azt mondja, annyira szeret játszani, hogy nincs szíve eltiltani a géptől. Nekem meg ahhoz nem volt szívem, hogy megkérdezzem, vakon hogy fog játszani. Már a srácnak is mondtam, hogy kevesebbet játszon, mert romlik tőle a szem, de kinevetett, és gyakorlatilag lehülyézett.

És a kizárólag gép előtt ülés biztos nincs rá jó hatással,ezt már mások is leírták.

És a hiányzó férfiminta.

Másrészt az,hogy az anya is vadóc volt,és rendes ember lett(mért,az lett? hiszen nem tudja kordában tartania saját gyerekét..sztem idő kérdése,h mikor fog az anyja ellen menni...),ez így nem érv.

A vadóc nem jelenti azt,hogy agresszív,gyűlölködő,és módszeresen "rontópálkodik" valaki,hanem hogy szereti a vadabb játékokat,zenéket,esetleg csúnya ruhákat-de nem bánt senkit!

Tényleg--mennyire volt"vadóc" az anyuka?

Lehet,h már írták előttem,akkor sorry -nincs most időm mindent végigolvasni.

Egyértelműen az anya a hibás,mert támogatja ezt a viselkedést:"anyja fia".

Megijeszteném az anyát,hogy ha nem állítja le a gyereket,nemsokára majd beverik a kedves fia fejét alaposabban,néhány erősebb gyerek..Mert a cérna mindig elszakad,és neki más sok van a rovásán.

Abszolút pszichológusra érett a gyerek,szinte egész biztos,hogy van valami meredekebb dolog a háttérben,amitől így elszaladt alatta a ló.

Ki tudja mi lesz az enyembol akkor?

Hogy jojjon vacsizni, sms-t kell kuldenem, es e-mailben megkerdezni, hogy fogad-e, ha be akarok menni a szobajaba es vasarnap ota jatszik a call of duty black ops II-n...:))))

Es meg csak 10 eves. Nem kedvez, hogy szeptembertol tableten tanulnak a suliban (hurra, nem lesz gerincferdulese a bazi nagy taskatol), igy megussza a "szetverem a fejedet a konyvvel, ha rossz jegyet hozol haza" cimu fejezetet....

Mondjuk mi keveset beszelunk, atlag 10-15 szo naponta...;))))

De nem szurkal korzovel senkit (ha van neki egyaltalan...passz, nem enged be a szobajaba)

Szerintem sem lehet a számítógépekre fogni mindent. De én úgy látom, hogy az a gyerek, aki egésznap mellette ül, nem tudja levezetni a "fölös energiáját". Az én lányaim rengeteget vannak a szabadban, sokat kerékpározunk együtt. Nincsenek eltiltva a géptől, gyilkolósat is játszhatnak, ha kedvük van. De nem ebből áll az életük. A barátaikkal személyesen beszélgetnek, nem kamerán keresztül.

A számítógép hasznos, jó dolog, de a gyerekpszichológusok egyet értenek abban, hogy azok a gyerekek, akik szinte a gép előtt élnek, mentálisan lassabban fejlődnek.

De miért te vagy a gyerekével, te eteted, te tanulsz vele? Van annak anyja, nem? Nekem úgy néz ki, teszel egy csomó mindent és ez a hála érte, és még neked kell kussolnod mert figyelmes vagy...Ne már!

Ezt családi köteléknek nevezzük?:(

:DDD

Akkor vallana!:DDD

Nekem erről az jut eszembe, hogy az anyja ilyenkor hol van??? Miért te ne engedd a gyereke közelébe a tiedet? Miért nem ő szól a gyerekére?

Ha nem mondod meg neki rendesen, határozottan, a lányod továbbra is szívni fog, ezen te is változtathatsz, ha a sarkadra állsz.