Rossz elalvási szokásokon hogyan változtassak, hogy ne sérüljön a gyermek? (tudásbázis)
"Lecsereltem", ez aranyos :)))
De amugy igazad van, addig kell kielvezni oket, amig igy csuggenek rajtunk ;) (anyu is mindig ezzel jon).
Remeljuk, hogy igaza lesz :) Nekunk azert valt be a selyemkendo, mert nagyon hasonlo a tapintasa, mint a haje, finom, puha. Nyilvan a meghittseg megteremtese a cel, csak - szerintem - ha ez a meghitt hangulat mar fennall, kedves csemete legyen mar szives egyedul is elaludni.
"Cselezes" nem tudom, hogy segit-e, az en hajam folyton kontyba van fogva, de ez nem akadaly nehany tincs kihuzkodasa morzsolas celjabol :)
Jaj, igazad van, figyelmetlenul olvastam, amit irtal (kolok itt rombolt mellettem :D). Bocsi.
A Suttogot nem olvastam.
Nalunk az valt be, hogy kapott egy macit, amelyiknek a nyakaba selyemkendot kotottem. Igaz, a fiam csak 8 honapos, de nem akartam kivarni, amig berogzul a rossz szokas (tudod, hogy van: nevelni egy gond, atnevelni ezer gond).
A suttogo-fele modszert hasznaltuk (Aludj jo, gyermekem - konyvbol), kicsit vegyitve osztonos dolgokkal. Igy is bevalt. Este az a musor, hogy eves utan lefekves, osszebujas (ilyenkor lehet a hajamat csavargatni), de egy ido utan, amikor latom, hogy megnyugodott, es kianyukazta magat, otthagyom egyedul. Ritkan van belole hiszti, es ha van, altalaban okkal (fogfajas, pl, ha rajovok, mi baja, bekenem zselevel, es utana csend van).
Kivancsi vagyok, hogy oldod meg az atszoktatast, majd irj!
Na erről beszélek :) Az én lányom nagyon érzékeny, ha csak csúnyán nézek rá,megijed, hogy mi a bajom, és ha hagyom sírni, akkor is azt érezné, hogy elhagyom, és nem érdekelnek az érzései...
De nem hiszem, hogy ezt sírás nélkül ki tudjuk iktatni az altatásból...
Egyet értek az előttem szólóval :-)
Ha eddig mindig veled aludt el, akkor az nem biztos, hogy egyszerűen fog menni, hogy jövő héttől nélküled kell...
Én ezért szoktam javasolni, hogy mindent úgy kezdjük el, amit még 3 éves korában is szívesen csinálunk nap mint nap!
Én megértem, hogy szeretnéd ha egyedül aludna el, kényelmes dolog. Nekem két babám van, mindkettő egyedül alszik el, mert első perctől külön szobában, saját ágyikóban altattam őket. Pedig jól esett volna magam mellé tenni, inkább átmentem gyönyörködni bennük :-)
Aztán a nagyobb (2 éves múlt) mostanában kitalálta, hogy ő nem akar lefeküdni. Van egy könyv, Suttogó a címe, abban van egy módszer erre, ami abból áll, hogy ha sír, először 2 perc múlva, majd 5, 7 és végül 10 percenként kell bemenni hozzá. Mindig meg kell nyugtatni és utána vissza kell tenni a helyére és ki kell jönni, akkor is, ha az ajtónál járva már újra rázendít. Kivárod a perceket és kezded előről.
Az első nap vagy 60x biztos bementem, semmit nem aludtam. A második napon már drasztikusan csökkent ez a szám, kb 15x kellett bemenni, a harmadik este pedig 3x, tehát a 10 percesig el sem jutottunk.
A negyedik napon újra egyedül aludt el, és azóta is tudja, hogy hiába talál ki ilyeneket. Ha szüksége van ránk, csak egy hang és mi rohanunk, biztonságban van, de ha alvás van akkor nincs vita.
Én ezt a módszert használtam a cumiról leszoktatáskor is, 10 hónapos korában, akkor is bevált.
szerintem nem sérül a gyerek, ha szépen elmondod neki, hogy változtatás lesz.. esetleg kitűztök egy időpontot, hogy legyen addig ideje, és minden este addig is elmondod neki, hogy még x nap, és onnantól kezdve másképp lesz... persze gyereknyelven valahogy, hogy ne a napok száma legyen a lényeg, mert azt nem érti, hanem valami eseményhez kötődjön, ami aznap van...
természetesen nem fogja teljesen érteni, meg tudni elképzelni előre, hogy mi lesz, de azt felfogja, hogy valami másképp lesz... de akkor neked meg pontosan el kell határoznod, hogy onnantól kezdve hogyan csinálod, és akkor határozottnak kell lenni.. általában nem üvölt hetekig a gyerek ilyenkor, ha következetes vagy, és nem engedsz, de nyugodt vagy közben, és biztos magadban, akkor egy-két nap (!) alatt át tudnak állni... csak sosem szabad azt gondolni, hogy azért mert egy-két elalvás ordítva megy, azzal valami nagy sérülést okoznál... nem! ő szeretné a régi szokást tartani, és próbálkozik elérni nálad, hogy maradjon.. ha látja rajtad, hogy nem inogsz meg, és nem is vagy ideges, mert tudod, hogy jobb lesz így mindenkinek, akkor nem lesz gond...
(sokszor az emberek bepánikolnak attól, ha egy gyerek sír... persze, sír, mert valami nem tetszik neki.. szabad sírni, ez nem baj... de ez nem azt jelenti, hogy biztosan meg kell kapnia, amiért sír... ahogy minden játékot sem veszünk meg a gyereknek, ha sír érte, ugyanez az ilyen helyzetekre is igaz lehet...)
bár, hozzáteszem, ezt neked kell érezni, hogy ez csak rossz szokás, vagy tényleg valamiért erre van szüksége...
ahogy az előttem szóló is írta, az együtt elalvásra lehet, hogy még szüksége van, a hajsimogatásra nem, az valószínűleg csak rossz szokás, ami helyettesíthető mással, vagy elhagyható, ha a bölcsiben enélkül is megy neki az elalvás gond nélkül...
Csak elviekben, mert nekem saját tapasztalatom ebben még nincs: szerintem külön-külön jussatok majd el a hajsimogatás elhagyásáig és az egyedül elalvásig. Egy jó darabig még bújjatok össze, stb., csak mondjuk kedvesen magyarázd el neki, hogy a hajad is fáradt, aludni szeretne (csak egy dilis példa), és válasszon ki helyette egy kedves kis játékot vagy rongyit, amit simogathat-gyűrögethet helyette.
Ha már jól alszik így, később talán az is menni fog, hogy már ott sem kell lenned mellette, amíg elalszik. De szerintem ez az igénye normális, és ha egy mód van rá, olyan nagyon ne erőltesd az egyedül elalvást, hidd el, el fog jönni az idő, amikor magától fog menni, nem kell mellette aludnod egészen az érettségiig...
Nem ennyi idős korban van jelen nagyon erősen a gyerekekben a szeparációs szorongás? Ha rosszul tudom, javítsatok ki. Ha viszont ilyenkor jellemző, akkor én biztos nem most próbálnám "átnevelni", akármilyen megterhelő is már ez a szokása. Ha most extrán szüksége van a testközelségedre az elalváshoz, akkor kapja meg, és amikor látod rajta, hogy már könnyebben menne másképp is, akkor ráérsz változtatni.
Bocs, hogy ez gyakorlatilag egyáltalán nem volt válasz a kérdésedre:)
Sziasztok!
2,5 éves lesz a lányom szeptemberben.Sajnos valahogy rossz elalvási szokásokat "nevelünk" belé, amik már megterhelőek, és zavaróak, és nagyon szeretnénk ezen változtatni. A legnagyobb probléma, hogy csak úgy tud elaludni, hogy a hajamat simogatja/gyűrögeti, és addig ezt csinálja, amíg el nem alszik. Csak akkor tudok kijönni a szobából, ha már mélyen alszik, mert ha észreveszi, hogy kiosonok, felsír. Ettől függetlenül jól alszik éjszaka, néha átjön hozzánk, de ez nem zavar. Bölcsibe jár egy ideje, ott nincs baj az alvással, szépen a saját haját simogatva elalszik. És a legújabb, hogy nem akar aludni menni, se nappal, se este... Úgy kell "megerőszakolni", hogy ágyba menjünk, pedig már ragadnak le a kis szemei...
Ismer valaki egy kíméletes módot arra, hogyan tanítsam meg az egyedül alvásra és a hajam megvonására? Nem akarom, hogy heteket végigordítson esténként, de ez már nem állapot.