Ha temetés, hát legyen...

Ha temetés hát legyen, de szakadjon nekem az eső, hadd egye a fene a rokonságot. Jól van na, fehér ruhát nem kérek, mi vagyok én egy halott menyasszony?!

Az életben is csak egy napos menyasszony voltam, hát mi ez, ha nem kiszúrás???

Ott legyen ám minden ellenségem, hogy jól láthassam őket, mint takarják el az arcuk, na nem szégyenükben, mert magamra hagytak, hanem örömükben: meghalt végre a vén boszorka, de hogy semmi pénze sem maradt???

Nem hát, így is akartam, nehogy már azon szórakozzanak. Elszórakoztam én már azt régen.

Ott ülök majd a felhő szélén és jót mulatok rajtatok.

Én már szabad vagyok, míg ti a pénzzel veszkődtök, meg minden apró-cseprő dolgon felhúzzátok magatok.

Én madár vagyok, szabad és oda repülök, ahova vágytam, most már megtehetem.

Elrepülök az ír szabad mezőkre és siklok, ahogy csak a sirályok az égen. Megfürdöm az ég kékjében és nem sajnálom a földi létemet. Hol csak szenvedés és oly kevés öröm várt rám.

Most végre boldog vagyok, elhagytam állandóan sajgó fáradt testemet, nem kínoznak lelki bajok sem. A szívem szabad és a testem lebeg, már ahogy érzem. Szokni kell még, hogy meg nem foghatom, csak távolról nézhetem otthagyott szeretteimet.

Fuss csak fuss, kis unokám! Én vigyázok rád innen, bajod nem eshet.

És drága gyermekeim, most már foghatom újra a kezetek, mint kis gyerekkorotokban.

Ne sírjatok, jó itt nekem, már vágytam, hogy itt lehessek. Itt béke van és csend .

Nincs erőszak, bűn és háború.

És ha kisüt a nap és hazaindultok, nevessetek fel az égre, mert ott vagyok!