Ha temetés, hát legyen... (beszélgetés)

Nálad a "pont", pont ezért írok én is, Mert miért ne segítsünk másoknak is elgondolkodni, ami minket foglakoztat.

És miért ne hallgassuk meg , mit gondolnak erről mások???

Köszönöm , hogy olvastál és tetszett az írásom.

Ha meg valakit felbőszítenek a gondolataim az sem baj.

akinek más a véleménye azzal nem vitázom, mert minek.

Amúgy meg jelentem még élek és akarok is élni, küzdök mindennap minden órájában, mert vannak, akik szeretnek.

Tetszett az írásod!

Jó érzékkel választottad meg már a címet is. (Azt sugallja, hogy elfogadod azt, aminek jönnie kell, de mégsem. ...Hanem feltételeket szabsz: essen az eső, például...)

Gratulálok a bátorságodhoz, hogy közzé tetted, ami a lelked foglalkoztatja, a halál gondolatát, még úgy is, hogy tudhattad előre: lesznek, akik megköveznek miatta.

Hogy terápiás célzattal írtad-e ezt a cikked (is) - nem tudom.

Azt viszont tudom, hogy elgondolkozni azon, hogy meghalunk, és hogy az vajon milyen is lesz majd, ilyet csak akkor tud valaki, amikor már érzi, hogy lassan, de biztosan efelé megyünk. Mindannyian.

Kívánom, hogy még sokáig (!) legyen módod ilyen ügyesen, mint ezúttal is, "megfogni", szavakba önteni a hangulataidat!

Néha kellenek a kemény szavak is, nemcsak a részvét, a sajnálat, az együttérzés.

Van, akinek az segít, ha "kirángatják" a beszűkült tudatából.

Azt hiszem, hogy a bejegyzésem nem neked szólt,

és kérlek, a továbbiakban szakadj le rólam!

Nekem van egy véleményem, ami nem biztos, hogy

egyezik a tiéddel, de azért én nem bunkózlak le!

Egyébként olvasd el az összes cikkét, irományát,

ő nem tud mást, csak a szomorúságot ontani!

Addig vajon mit csinált a bánatával míg nem volt

net? No de ez egy költői kérdés, ne válaszolj, mert nem érdekel a véleményed!

Azt gondolnám, hogy ezeket a legbelső gondolatokat, mint ami a halállal is kapcsolatos, az ember nem osztja meg mással.

Egyedül lesz mindenki abban a pillanatban, egyedül kell szembenéznie vele.

Ha fél valaki tőle, vagy még nem tudta elfogadni, akkor "könnyítsen magán", írja meg!

Lehet, ha ilyen helyzetben lennék, ilyen gondolatokkal akkor inkább naplóba írtam volna. Még csak nem is a hoxa naplóba, hanem kis füzetecskébe.

(Igaz, ott nem olvassák mások, és pontokat sem adnak érte.)

Fájdalom és keserűség arad minden szóból, nem megélt vágyak, ez bizony mind szívhez szóló, megindító, együttérzést keltő.Ki nem sajnál egy vergődő embert?!

DE... Írhatta volna akár a szomszéd nyanya is, aki hajnalban már üvölt a 80 éves férjével, olyan válogatott szitkokkal, hogy a gyomrom kifordul nap mint nap. Az oregseg és betegség nem mentség mások gyalázására, "csesztetésére"... És hogy még halalon túl is az a vágy...................... Na akkor tényleg sokat kell írni, hogy ez kihaljon valakiből.

Megnyugvás és béke!

A halál is könnyebb lesz úgy.

Sajnálom

Írás, rajzolás és hasonlók segítenek.

Kiírja magából ( ahogy írták ). Feszültség levezetés.

Legyél már vidámabb. Tudom, hogy nem mindig könnyű.Kérdezd meg magadtól, hogy jó ez nekem?

Olyan sok ember embertársunk él tolókocsiban számtalan betegséggel.Örülni és mosolyogni is tudnak.

Legyen béke a szívedben.

Remélem, hogy nem öngyilkossági szándékkal írtad! Az ember az unokáira sem tehet ilyen terhet!

Ha úgy érzed, hogy az életben több rosszat éltél meg, mint jót, fókuszálj a jóra. Ezzel sokan így vannak és még sincsenek ennyire nekikeseredve, nem búcsúzkodnak.

Miért foglalkozol a haragosaiddal? Ők sem halhatatlanok és nem is biztos, hogy túlélnek. Tessék átértékelni a dolgokat.

Mi sem vagyunk hiba nélkül, hát még a többiek! :)

Van egy jó kis idézet, úgy szól:

"Hálás vagyok, ha valaki megnevettet,

sírni magamtól is tudok"

Ennek jegyében gondolom, hogy a cikk írója

azért gyártja a többedik ilyen végtelenül

bánatos cikkét, ha neki sz@r, másnak is legyen az! (örülök, hogy nem fertőző)

Ha már az élete ilyen volt, a halála se legyen jobb :(

Szomorú, szomorú, szomorú :(

Időnként mindannyian eljatszunk a gondolattal, mi lesz majd, ha...

Én kívánok Neked még itt ebben a létben megnyugvást, örömöt, békét!