Fogyókúra okosan – avagy nézd meg, hogy mi lehet a háttérben!

Mindig is duci voltam. 21 éves koromra sikerült elérnem a 113 kilót, ami akkor is sok lenne, ha 190 centi lennék, de sajnos csak 172 vagyok.

Sohasem voltam tunya, rendszeresen mozogtam és próbáltam odafigyelni arra, hogy mit eszek (utólag látom csak be, hogy mennyi mellé eszegetés volt abban!), a kilók mégis csak jöttek ahelyett, hogy mentek volna. Gyűlöltem magam. Egy görögországi nyaralást a napernyő alatt elbújva bő ruhákba bugyolálva éltem túl. Külön sokkolt, hogy a 14 évvel idősebb nővéremnek sikerült a fogyás. Ő évek óta tartja a súlyát, pedig régebben ugyanúgy nézett ki, mint én. Hazaérve eldöntöttem, hogy elég volt.

A nővérem tanácsára a háziorvosomtól kértem beutalót vérvételre (ő majdnem elküldött, közölve, hogy „nincs itt probléma, csak zugevő a lány”), azon belül is TSH vizsgálatra. Kiderült, hogy a pajzsmirigyem feleannyira dolgozik, mit kellene. Mikor az endokrinológus kimondta, hogy valószínűleg emiatt nem tudok fogyni megkönnyebbültem. Egy hormonrecepttel, temérdek beutalóval, egy diétás tanáccsal és egy időponttal gazdagabban távoztam a rendelőből.

A folyosón elsírtam magam, mert úgy éreztem levették a vállamról a terhet. Nem én vagyok selejt, nem én vagyok értéktelen és nem az én hibám, hogy nem úgy nézek ki, mint a modellek. Az én hibám, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat, de nem az én hibám, hogy nem mozdult a mérleg bármit tettem.

1200 kalória. Maximum. Mivel vegetáriánus vagyok 16 éves koromtól kezdve, ezért nem is próbálkoztam mással. Mi a trükk? Egyszerű. MINDENT fel kell írni. „Jaj csak egy szem mogyorót ettem!” Tényleg? Írd fel! Ne csapd be magad, mert az egyetlen, aki veszíthet te vagy.

A későbbi terheléses cukor vizsgálat, természetesen meghozta a cukorprobléma eredményét is. Azóta nem csak a kalória bevitelre vigyázok, hanem a szénhidrátra is. 140 gramm maximum, napi ötszöri étkezéssel. Halálra rémülésemen az itteni fórum segített. Nem halálos ez, sokan küzdenek hasonló problémával, de oda kell rá figyelni.

Persze a gyógyszer nem csodapirula. A kezdetektől kezdve minimum heti 3x30 percet mozgok. Ez eleinte gyorsgyaloglás volt, 113 kilósan ne is várjunk magunktól mást. Egy ideje átváltottam a heti öt-hét edzésre, ebben van alakformálás (Rubint Réka, gyilkos, de jó) és futás is. A mai edzésen vettem észre, hogy a megszokott tempó nem fáraszt, hát emeltem a fokozaton.

Nem fogyok gyorsabban az edzésektől, de kifejezetten látványosabban.

(Milyen érdekes, hogy kalória-szénhidrát esetében maximumokról lehet beszélni, edzések számánál meg minimumról:))

Még mindig van hátra az elvárásaim szerint 20-25 kiló… Már motivál, hogy könnyebb mozogni, és leginkább az motivál, hogy féltem az egészségem. Most járok félidőnél és néha nagyon nehéz ám (nem is az evés, inkább az mikor egy órával előbb kel az ember a tornáért), de egy biztos, csak feladni lenne könnyű. Mikor átfut az agyamon, hogy hagyom a sunyiba, mindig megkérdezem magamtól, többet nyerek azzal ha feladom? Nos, nem hiszem… :)