Férjem és az ő családja+én (beszélgetés)
Ez a másik véglet. Ha a családnál maradunk, azt nem mi választjuk, hanem kapjuk. Nálunk pl. a férjem családjában egész más szokások vannak, mint amiket én otthonról hoztam, és ezeket a mai napig ránk erőltetik. Most jutottam el odáig, hogy kivonom magam alóluk, és már egy cseppet sem zavar, hogy anyós milyen mértékű szívritmuszavart kap tőle...
Általánosságban gondoltam. Van akinek semmilyen társaság nem az.
Mivel meglehetős távol laktok egymástól, így a családi összejövetelek nem lehetnek túl gyakoriak. Elmész, részt veszel rajtuk és megbeszéled a férjeddel, hogy x idő után eljöttök, mert te addig tudod tolerálni.
A nyaralás más kérdés. A családi nyaraláson a rokonságnak csak akkor van keresnivalója, ha mindketten így akarjátok. Közöld a férjeddel, hogy számodra az a pihentető, ha ti vagytok együtt, mint család a nyaralások alkalmával. Pont.
De csak az a társaság, amit én választok magamnak...
Igen, valóban nagyon különbözőek vagyunk s talán ép emiatt szerettünk egymásba. Hát benne nem imponálhatott a családja akkor sem és most sem, benne csak ő maga, az ő értékei imponáltak akkor és most is. Azóta gondolkodtam én is (a fórumindítás óta) s arra jöttem rá, hogy egyrészt a mi külömbözőségünk, másrészt a család, társaság stb. ismind azért kerülhetett az életembe, hogy tanítson engem, fejlődjem általuk, a konfliktusok, negatív élethelyzetek által is. Így köszönöm a hozzászólásokat, segítségeteket, de a magam válaszát megtaláltam, s eszerint cselekszem a jövőben.
Örülnék,buli stb csak jó...
Ebben is van valami ráció, de az érem egyik fele csak a "díszes társaság", a másik fele, pedig a férj és a gyerkőc.
A férj felnőtt ember, nyilván felfogja a helyzetet, de nem hinném, hogy túl jól esne neki, ha a felesége nem kísérné el a családi eseményekre. A gyerek viszont nem érti még, és neki "szimplán" hiányozna az anyja, mert a családja, a kis világa anyával és apával teljes.
Hát nem tudom, lehet, hogy én vagyok nagyon öntörvényű, de nekem az ilyen "ki kell bírnod", meg "neked kell alkalmazkodnod", meg a békesség kedvéért (ilyet is hallottam már), hát ez nekem nem menne, és nem is csinálnám.
Előbb-utóbb megszokja a díszes társaság, hogy nem megy a feleség.
Nincs mit tenni, neked kell alkalmazkodnod
A társasági élet érték.
Fogj egy könyvet és vonulj el a szomszéd szobába.
Gondolom ez volt már akkor is, amikor összejöttetek, és még nem voltatok házasok, és nem született meg a kislányotok?Már akkor is tudtad, hogy ez a család ilyen?Akkor elfogadtad?
Szerintem túl sokat nem tudsz tenni, ha nem szeretnél haragot,és senkit megbántani.Próbáld meg elviselni ezeket az alkalmakat és mosolyogni,mint aki jól érzi magát. Időnként amikor tényleg nem szeretnél részt venni, akkor mond, hogy nem érzed jól magad, inkább otthon maradnál..
Semmit... Megjelennék, aztán egy optimális idôben távoznék udvariasan és csendben.
Egyaltalan hogy jottel ossze a ferjeddel, ha ennyire kulonbozo emberek vagytok?
Mi imponalt benne annyira, hogy vele maradj, ha - az elmondottak alapjan nyilvanvaloan - taszitonak talalod a csaladjat es a viselkedesuket?
Mivel 200 km-re laknak, gondolom nem napi szinten tartják a bulikat, néha pedig ki lehet bírni. :) Ki tudja, mikor kerülsz Te olyan helyzetbe, hogy nehéz lesz elviselni... akkor majd remélhetőleg ők szorítják össze a fogukat, és jópofát vágnak hozzád! :)
Az is zavar, hogy ilyen alkalmakkor ugye mindenki fogyaszt alkoholt (én nem élek vele) s ilyenkor anyósom totál be van állva, hülyeségeket beszél, a férfiak meg nyomjáka disznó vicceiket. Én soha nem voltam az a típus, aki csípőből vágja rá a frappáns választ, úgy hogy nem túl rózsásak a kilátásaim...
Szia!
Nálunk ugyanez van, a férjem családja(én itt az unokatesókat is beleértem) minden egyes névnapkor, szülinapkor, húsvétkor, karácsonykor, mindig összejár. Az én családom közel sem ilyen.
Alkalmazkodni kell. Néha kimentheted magad, de ha a kislányod is ezt a vérmérsékletet örökölte, akkor neked kell ezt megszoknod :)
Szerintem nem túl sok mindent tehetsz.
Van egy család, ahová mostmár te is beletartozol, ráadásul a férjeddel van közös gyermeketek is.
Nyilván ők is szeretmék, ha velük tartanál az összejöveteleken.
A helyzet az, hogy általában nem a "tömeg" alkalmazkodik egy emberhez, hanem fordítva.
Egyébként megértelek, mert sokszor én is fogcsikorgatva csinálom végig az egyes alkalmakat, de nem húzhatom ki magam mindenből, pedig nekünk még gyerekünk sincs.
Én sem tartom vissza a férjemet, de a kislányunk még nem tud elmenni az apjával úgy, hogy én itthon maradjak, az ő családja vidéken, 200 km-re lakik tőlünk.
Nem akarom megfosztani a kislányomat a férjem családjától, az ottani gyerekektől, de egyszerűen nem tudk mit kezdeni azzal a "tömeggel" ami sokszor náluk van. Próbálom persze jól érezni magam, de saját magam megerőszakolásának tűnik, végig feszengek, s alig várom, hogy vége legyen. A férjem továbbá csak úgy tudja elképzelni a nyaralásokat stb. ha nem csak mi hárman vagyunk, hanem csapatostól megyünk bárhová. Nekem ez nem megy!
Én biztos nem tartanám vissza a gyereket na meg a férjemet azért mert én itthon ülnék inkább.
Tehát: a férjem és az egész családja egy nagyhangú, sokszor összejáró, "bulizós" társaság, míg én ennek épp az ellenkezője vagyok, voltam is mindig. Nem szerettem a nagy csládi összejöveteleket már gyerekkoromban sem, nekem a kettőnél több ember már tömeg. Kislányom viszont inkább az apja (és családja) vérmérsékletét örökölte, s így nekem elég nehéz helytállnom. Ti mit tennétek?
További ajánlott fórumok: