Fényév távolság - de lelki társ... (beszélgetés)

Szia! Nagyon szép a történeted, és igen, mindenkinek van lelki társa. Én tudom, hogy így van, mert én is megtaláltam.

2006-ban váltam el. Nyáron a barátnőim unszolására felregisztráltam néhány társkereső oldalra, de inkább csak kíváncsiságból, játékból és nézegetni kezdtem az egyiken a "felhozatalt". :) Vajon milyen férfi is tetszik nekem úgy 40 évesen.

Görgettem az egérgombot unottan és meglepetten hisz némelyik fickó fiatalon is a saját öregapja lehetett volna, másikuk pedig 60 évesen is igen fiatalon pózolt a képeken. Akkor még nem tudtam, hogy sokan nem vállalják fel valós énjüket, korukat.

Aztán megláttam valakit, csak egy arcot 2x2-es méretben, félprofilból. Olyan volt mintha már ismerném a tekintete hívogatott, bátorított, vonzott, egyszerre volt benne szeretet, huncutság, kíváncsiság, bizalom, vágy a szeretetre és mintha csak azt mondta volna ez a tekintet rám nézve, hogy írjál nekem.

Nos, én tapasztalatlan a virtuális világban meg sem nézve hol él, kicsoda, micsoda, mit keres azonnal fogalmazni kezdtem egy levelet, ami pechemre befejezetlenül érkezett célba, mert véletlen rákattintottam az elküld gombra. Majd szégyezkezve kiléptem, mit gondolhat vajon, hogy nő létemre én kezdeményeztem.

Napok teltek el, elfelejtettem a jelszómat így újra belépni sem tudtam oda, majd talán egy hét múlva kiügyeskedtem egy új jelszót, és legnagyobb meglepetésemre Tőle már 3 levél is fogadott. Egyikben jelezte, hogy szeretne ismerkedni, a másikban, hogy épp a lakóhelyem környékén fog járni meglátogatna,és egy telefonszám amit felhívhatok, a harmadikban pedig már egy sürgető kérdés, vajon meggondoltam magam? Nem akarom?

Ó dehogynem, válaszoltam is azonnal bevallva tapasztalatlanságomat, de fel nem hívtam, úgy gondoltam az a férfi dolga, de azért elküldtem a telefonszámomat.

Olyan volt az első beszélgetés, mintha ezer éves ismernénk egymást, mintha csak érezte, tudta volna a gondolataimat.

Megbeszéltünk egy "randit" este 8-ra a számítógép előtt msn-en, amiről akkor még azt sem tudtam hogy mi fán terem, de be nem vallottam volna, hogy még sosem hallottam róla. De tudtam, hogy este 8-ra már bármi áron is nekem is lesz olyan.

És lett, a fiaim segítettek, kioktattak, így este 8-ra már profiként ültem a monitor előtt.

És jött Ő.

Elkezdtünk beszélgetni mindenről, semmiről, magunkról és azt vettük észre hogy 03.40 perc van, lassan kelni kell és mi le sem feküdtünk....

Onnantól a napjaim virágos jókedvben teltek, nem voltam fáradt, elcsigázott, úgy éreztem enyém az egész földkerekség. Beszéltünk telefonon, sms-ben, este randi a neten, hisz a távolság ugyan nem fényévnyi, de mégis 200 km.

Azóta eltelt 5,5 év, sajnos megnősült, mert képtelen voltam élni az általa felkínált lehetőségekkel a körülményeim miatt, de ő az aki érzi, tudja az érzéseimet, a hangulatomat, ő az aki vígasztal, megnevettet, tanácsot ad, ledorongol ha arra van szükség, erőt ad a mindennapokra. És igen, bizony sokszor előfordult olyan, hogy csak gondoltam rá, csak nagyon szerettem volna hallani, tudni róla és megcsörrent a telefon adott pillanatban.

Elköszöntünk egymástól sokszor, örökre, majd minden alkalommal tudtam, hogy úgyis keresni kezd.

És ez így van, nap mint nap, reggel sokszor bársonyos hangján ő ébreszt, ha úgy fordul panaszkodik, ha olyan a hangulata viccet mesél, elmondja a gondjait, a gondolatait olyanokat, amiket másokkal, még a feleséggel sem oszt meg. Nincsenek tabuk, bármiről tudunk beszélni, mindig ugyanott folytatjuk, ahol az előző beszélgetésnél abbahagytuk.

Mi szerencsére találkoztunk, többször is, elmondhatom, hogy a társaságában még ennyi idő után is olyan vagyok mint egy csitri tini, kiürülnek a gondolatok, eltűnik az a határozott nő aki vagyok, és előkerül egy másik akire csak és kizárólag ez az egyetlen ember képes és tud ilyen hatással lenni.

Csodálatos lelki kapcsolat ez, a legborongósabb napokon is elég 2-3 perc beszélgetés ahhoz, hogy hirtelen kisüssön a nap, szebbnek lássam azt amit korábban csúnyának, a megoldhatatlan egyből egyszerű és megoldható lesz......

Naponta megköszönöm a sorsnak, hogy ha nem is élhet velem, az utamba sodorta. A legcsodálatosabb férfi akit ismerek.

Köszönöm, hogy megoszthattam veled

Köszönök minden hozzászólást és köszönök minden történetet. Nagyon jó olvasni benneteket!! ..és mint Burberry írta,én is csak ezt mondhatom:

"...Vigyázzatok egymásra, akik együtt vagytok!"

A cikk gyönyörű, fantasztikus! Egyetértek, hogy mindenkinek van lelkitársa, természetesen már én is ráakadtam, de a sors elválasztott minket, csak reménykedni tudok, hogy még a földi életben egyszer összeérnek a szálaink! Nekem a szívem szokott szúrni, amikor rezeg valami közöttünk...Hiányzik, mert igen, Vele nyitott könyv az életem, csak Vele, senki mással.

Vigyázzatok egymásra, akik együtt vagytok! :-)

volt - van egy valaki az életemben akiről azt gondoltam és most is azt gondolom, hogy a másik felem. Volt amikor ő is ezt gondolta. Még most is működik az kapocs feleség közöttünk mert elég ha csak rám néz elég egy mondat és tudjuk hogy a másiknál gond van. De már nem tart a másik felének, a lelki társának.

De azt is tudom, hogy azt a fajta törődést amit neki meg adtam/adok meg 1 embernek vagyok halandó megadni a fiamnak. Rajtuk kívül soha senki másnak nem vagyok hajlandó megadni soha többet.

Örülök,hogy nem "múlt" időben írtad, mert ez ha akarod,hanem már a tiéd/tiétek.

Attól függetlenül,hogy párra leltél

Kedves Sly!

Régen belehaltam ebbe, hogy soha nem fogunk? (bár ki tudja?) találkozni, ma már azért lecsendesedett ez az állapot és elfogadtam/tuk.

A lelki társ azért jó, mert a két fél egymás előtt nyitott könyv lehet, mivel nincsenek elkötelezettségek, elvárások. A kapcsolat pusztán lelki. Ha ez együttélés formájában zajlik, eőbb-utóbb vannak/lesznek/lennének olyan dolgok, amivel a másikban kétségeket ébresztene az ember. A leki társamnak elmondhatom, hogy ilyen-olyan ok miatt nem érzem magam jó a bőrömben. Ha ugyanezt a férjemnek mondom, magára veszi, azt gondolja, Ő a hibás...pedig nem. De fordítva én is így érezném, szóval megértem Őt. Ha a lelki társamnak mondok el valamit, egyrészt azonnal érti, másrészt, amit Neki mondok, az olyan, mintha senkinek sem mondanám, mert nem adja tovább.

De valóban szerencsés az, aki a házastársával tud ilyen szintű leki életet élni.

szeretnék elmesélni egy történetet:)

Kicsi koromban, lehettem vagy 8-10. Emlékszem megfogalmaztam egy gondolatot ami csak nemrég jött felszínre. Hogy én 20 évesen találkozom majd Vele.

Teltek az évek. Volt sok pasi. Sok csalódás. Te tudtam, hogy nem ők azok így dobtam őket. Még azt is akivel nagyon jól megértettük egymást. Szakításunk után fél évig csak sírtam és utána senkivel nem jártam, mert az első pillanatban tudtam, hogy ő se ő az.

Eredendően törzsgyökeres miskolci volnék. Mégis egyszer jártam itt lent szegeden és onnantól kezdve tudtam, hogy én ide akarok jönni továbbtanulni.

Úgy jöttem ide, hogy én itt nem fogok pasizni. Én tanulni jöttem. Megvolt a magam szabadsága:)

Mindennek így kellett történnie. Azokkal a bizonyos emberekkel kellett jóban lennem. Azokkal a csoporttársnőimmel kellett felvennem egy matekórát. És azon a bizonyos novemberi estén, matek órára várva és cigizve elment mellettem egy csoport. És mi egymásra néztünk és megálltak tőlünk pár méterre és mi csak néztük egymást. Kabátba sapkába beöltözve nem volt más amit láttunk a másikon csak az arcokat. Mikor bementem az épületbe még mosolyogtam rá egyet és óra közben csak rá tudtam gondolni. Ő csak a haverjait kísérte el az órára. Gondolta 45 perces az órám és visszament. Mikor leértem az épület elé ott volt. Néztük egymást. Majd barátnőmmel elindultunk haza. Egyszer csak lépteket hallottam a hátam mögül és hirtelen megjelent mellettem. Izgatottam idegesen szégyellősen (még soha nem szólított le lányt, mindig őt szedték fel) elkérte az msn címemet :)

Másnap felvett msnen és kérdezte, hogy nem cigiznénk esetleg? mondtam, hogy jó, de hol lakik :)

Vicces a sors :) És erős a vonzalom ami köztünk van. 2 lépcsóházzal arrébb lakott mint én, ugyanazon az épületben :)

Aznap este össze is jöttünk. Egyszer csak úgy hozta az alkalom, hogy megöleltem és tudtam, hogy nekem csak ő kell. :)

Azóta pénteken leszünk 14 hónaposak :) A világ legmegértőbb, legjobb, legédesebb, leggondoskodóbb, legmotiváltabb pasija :) Olyan mintha a másik felem volna. Azt a békét és nyugalmat és szeretetet tudjuk nyújtani a másiknak ami szerintem mindkettőnk életéből hiányzott. Mióta együtt vagyunk a saját életünk hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ő a munka és tanulás terén hihetetlen dolgokat hoz létre, új lendületet kaptunk. Tudjuk együtt akarjuk leélni az életünket. :)

Egyszer csak jön az igazi és kész :)

Nekem is van az éterben egy lelkitársam. Órákat beszélgetünk a netten naponta. Nem régen van. Az illető nő és lényegesen fiatalabb nálam. Még nem találkoztunk és lehet, hogy soha nem is fogunk, de nem tudnám elképzelni a napjai nélküle.

Nagyon sok fórumba beleolvastm már de nem értem, hogy egyes általános témákban miért nem vesz részt mindkét nem képviselője.

Igen. Neked szerencséd.

Az én lelki társam. Soha nem tudnánk együtt élni. A lelki társ nem minden esetben társ is most. Talán volt valamikor, vagy lesz valamikor. A talán az lehet most is. És ez nem mindig jó. Lelki társ nem minden esetben ellenkező nemü. A lelki társ nem mindig, sőt kicsi a valószinüsége hogy párkapcsolati társ is.

Nekem ezek szerint szerencsém van. Úgy hozta az élet, hogy a lelki társam előbb jó barátom, majd több mint tíz év múlva a férjem lett.

Sok boldogságot mindenkinek!

Megkapó vot, amit írtá...nagyon jó volt olvasni, és közben gondokodni azon, miért halott az én "lelki társnak vélt" társam és köztem lévő kapcsolat.

De örülök annak, hogy másokat is fogalkoztat ez a dolog, kutatják a titkait, és ha csak óvatosan is, de írnak róla.

Köszönöm a cikket...

Tudod nekem is van lelki társam, ikerlelkem.

Köztünk volt is kapcsolat. Se veled se nélküled és nagyon rövid ideig.

De nagyon jó barátok lettünk. Bizunk egymásban. Szeretjük egymást mint... nem tudom megfogalmazni hogy kik..

Nem beszélünk naponta, de egy a célunk, sokmindenben egyformán gondolkodun, de nem mindenben. Én sokat tanulók tőle, ő sokat tanul tőlem.

Nem tudom mi az ami vonz benne..és ő sem tudja mi az ami bennem.. megmagyarázhatatlan... már a találkozásunk is az volt... az első pillanatban eldőlt minden...

Egy este találkoztunk, beszélgettünk sok mindenről... aztán elment.. nemsokára hivott... (soha nem mondtuk ki egymás közti egyéb kapcsolatunkban hogy vége, csak tudtuk )Na mesélj. kérdem mit, bár tudtam mit akar tudni... mesélj a pasiról aki most belépett az életedbe... és meséltem... megérezte...tudta...

Érdekes amit írsz, nagyon. Bizony jó, ha az embernek van lelki társa. De hogy az jó vajon, hogy soha nem találkoztok, nem érinthetitek meg egymást, egy baráti ölelés, semmi... hát, nem tudom.

De ha neked így teljes ez a dolog, akkor minden rendben van. Szerintem azért titkon vágynál arra a találkozásra, nem?