Fellángolás – beteljesülés – elmúlás (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Fellángolás – beteljesülés – elmúlás
Sziasztok!
Nos valaki felvetette, hogy szerinte bpd-s azaz borderline volt az ember. A leírtak alapján osztom a véleményét. Nekem ilyen párom van, illetve két hete még volt...hosszú, én is írok majd egy cikket. 2 éve ismerem. Kapcsolatunk hajnalán, mikor a legjobban dúlt a szerelem, egy reggel felkeltünk, gyönyörű este után, forró csókkal váltunk el, majd aznap este telefonon közölte, hogy szakít velem. És akárhogyan könyörögtem neki, nem mondta meg, miért! De mikor bizonygattam, hogy milyen hihetetlenül szeretem, akkor azt mondta, nem tudta, hogy ennyire és újra együtt voltunk. Aztán még rengetegszer előfordult ilyesmi. Nem sorolom. Én lehúztam így két évet, de nem kívánom senkinek. Örülj neki, hogy az elején vége lett. Ha valóban bpd-s volt, kevés, hatalmas örömöd lett volna és rengeteg szomorú perced, millió megválaszolatlan kérdés. Sajnállak, mert tudom, hogy milyen érzés egy ilyen emberbe szerelmesnek lenni. Olyan lángolással jár, amit soha nem éltem még át, de a hétköznapokban megöl. Nem a lángolás, hanem pont az ellenkezője. Felmagasztol az egekig, olyanokat mond neked, amiről tudod, hogy túlzás, olyan tulajdonságokkal ruház fel, amelyek nincsenek Neked, de nagyon tetszik, hogy olyan értéket is lát benned, amilyened valójában nincsen, de a másik pillanatban megteszi az ellenkezőjét. Olyanokat mond neked, olyan negatív tulajdonságokat, amelyekkel nem rendelkezel, de ő bizonygatni fogja. És hidd el, ez eléggé fáj, nem azért, mert olyat mond rólad, ami nem igaz, hanem azért, mert ezt a párod teszi és fogalmad sincsen miért.
És ezek a hétköznapok. Ja azt majd el felejtettem, hogy hihetetlenül manipulatív! Szinte soha nem egyenes.
Tudom, most rossz, de ha van lehetőséged folytatni, NE TEDD!
Tapasztalatból mondom. Én még most is szenvedek picit, de már kezdem lezárni magamban.
Ennyit tudnék írni Neked!
és még annyi, hogy a www.love.hu-n ismertem meg én is a páromat és még együtt vagyunk!!!! Érdemes megpróbálni, mert itt legalább több embert ismersz meg, nem kell várni és kisebb az esélye annak is, hogy netán egy zaklatót fogj ki, aki miatt akár telefon számot is cserélned kelljen. A háló mindenre képes:D
Sok szerencsét!!!
hát ez tényleg eszméletlen!!! Sajnos az ilyenek megmagyarázhatatlan dolgok!!!
Nekem van egy ismerősöm, ő úgyan már 60éves, de ő is regisztrálva van egy társkereső irodában. És ő is járt már hasonló cipőben. Az ő férje meghalt már jó ideje és már 2éve ő is tagja egy irodának. Ő is sok férfival találkozott már és neki is volt egy hasonló esete. Náluk 4hónapig minden működött, de a férfi 4hónap után beadta az unalmast. Azt állította, hogy talált valaki mást, de ez nem lehet igaz, mert még mindig regisztrált tag az irodában is és több társkereső oldalon. Az ismerősöm sem tudja megmondani, hogy akkor miért hagyta faképnél. Vagy a távolság, vagy a kor, vagy nem tudni.
Neked én azt tudom mondani, hogy ne add fel.
Kedves Messua, en is nagyon nagyon sok mindent megtudtam ilyen keves idö alatt, söt meg a nagymamajat meg is ismertem, es meg azt is tudom, hogy a volt felesege hol lakik.
En a szakitas utan kb. 2 napig örjöngtem, utana egy kicsit letargiaba estem, mert az egeszet nem ertem, de aztan en is ugyanarra jutottam, hogy talalok meg sokkal jobbat! Most mar csak nagyon nagyon ritkan jut eszembe, de az is csak akkor ha valami olyan törtenik, ahol legutoljara vele voltam, pl. multkor voltam ugyanazon a szorakozo helyen, ahol utoljara vele voltam!
Drága Macika 71!
Én most olvastam csak a cikkedet ...
Bevallom hasonló cipőben járok én is pont most ...
Az én expárom egy hét levelezés után mondta hogy imád, s hogy értem bármit megtenne, s aztán mikor már mindenkinek bemutatott a családjában, barátoknak, a harmadik héten egy óra alatt vége lett mindennek ... Teljesen kivetkőzött magából, rá sem ismertem ... (Sajnos azóta rájöttem, hogy vannak olyan anyák, akik maguknak nevelik a fiaikat, s az anyja befolyásolta Őt!) Senki nem érti hogy egy óra alatt hogy lehet egy hatalmas nagy szerelemnek olyannyira vége, hogy még a család közeli barátainak sem mer a szemébe nézni, akik beszélni akartak Vele is a történtekről ...
Örülök, hogy közöttünk nem történt meg az a bizonyos dolog ... így is nem csak a szívemet de a lelkemet is megérintette, s összetörte ...
De nem ejtek már érte könnyeket, bár mikor megtörtént a szakítás aznap őrjöngtem, azóta rehabilitálom a lelkemet, s próbálom pozitívan felfogni a dolgokat, hogy inkább most történjen, mint mondjuk esküvő előtt, vagy után, hogy akkor szóljon bele mindenbe az anyukája!
Fel a fejjel Neked is, van még a tóban halacska :)
Találunk Mi még náluk sokkal de sokkal jobbat is!
:)
A cikket viszonylag regen irtam mar, azota ketszer megprobaltam talalkoztunk.
Az első alkalommal, kb. 2 oran keresztül beszelgettünk mindenről. Többször hangsulyozta, hogy neki mennyire fontos a gyermeke, de a mi kapcsolatunkrol nem tul sok szo esett. Abban megeyeztünk, hogy következő heten talalkozunk kedden (az időpontot hetvegen pontositjuk), es akkor elmegyünk a Baumaxba csillart venni. Meg meg is kerdezte, hogy van-e a közelemben Baumax. Bucsuzaskor adott ket puszit es mondta, hogy jelentkezik. Nem jelentkezett, igy elmentem hozza. Egyedül volt otthon, csak a kedvenc CD.je szolt becsengettem, hallottam, hogy a "kis kukucskan" megnezi ki all az ajtoban es nem nyitotta ki. Mondtam, hogy en vagyok es szeretnem tudni, hogy hogy van. Erre sem reagalt, na erre ott hagytam, es teljesen tudatosult bennem, hogy jobb hogy az elejen vege lett es nem honapok evek mulva.
Most gondolom mindenki azt hiszi, hogy ezt csak a Ti hatasotokra irtam le. Le szerettem volna mar korabban is irni, csak bentről a munkabol nem volt időm ra.
Az írásodból az nem derül ki, hogy Te miként próbáltál neki segítséget nyújtani, mert egy olyan mondat, hogy: fordulj pszichiáterhez! lehet, hogy nem a legmegfelelőbb lett volna!
Egy biztos, ha én olyan érzéseket tápláltam volna a pasi iránt, mint ahogy Te leírod, hogy mit éreztél, FIX, hogy nem hagytam volna csak úgy!
Én biztosítottam volna arról, hogy megértem, de szeretem és szeretnék segíteni neki! Ha elutasítja, ha kézzel-lábbal tiltakozik ellene, még akkor is azt mondtam volna, hogy legalább próbáljuk meg!
Adjon egy esélyt a kapcsolatunknak, HA SZERET ENGEM, AHOGY ÉN SZERETEM ŐT, akkor adjon EGY ESÉLYT, hogy segítsek neki, hogy szerethessem, hogy boldogok lehessünk!
HA másról van szó, és esetleg nem úgy jött össze a kapcsolat ahogy Ő várta,
HA "meggondolta" magát,
HA mégsem akarja a kapcsolatot,
AKKOR IS TISZTESSÉGESEBB ÉS GERINCESEBB LETT VOLNA, HA EZT ÍGY, KEREK-PEREC KÖZLI VELED, és nem fogja a gyerekre, vagy keres más kifogást!
A történetből viszont nem ez jött le!
Lehet, hogy abban a helyzetben én is otthagytam volna nem fél óra, hanem talán sokórás próbálkozás után, de visszamentem volna, másnap, harmadnap, vagy egy hét múlva, de nem hagytam volna ennyiben!
Bárki, bármit mond, az igazi szerelemben van egy nagyfokú önzés!
HA igazán szerelmes vagy, nem hagyod ilyen könnyen veszni a szerelmet, harcolsz, küzdesz érte, és képes vagy átlépni saját magadon, az elveiden, a büszkeségeden, képes vagy megalázkodni előtte, kiönteni neki az egész szíved, lelked, csakhogy a tiéd legyen, hogy tudja mit érzel! Ez, bizonyos szinten önzés, de az igazi szerelem nem létezik enélkül!
És ha ezekután sem mész semmire, akkor bizony el kell engedni, mert tényleg nem akarja a dolgot!
DE kiderítettem volna, mi oka volt a döntésének VALÓJÁBAN!
Remélem nem fogsz megaragudni, mert nem áll szándékomban megbántani Téged. De azután a mondatod után én nem hiszem azt el, amit te itt irsz most.
Nekem ez a véleményem.
Tudod én ammondó vagyok: hogy egy ember kicsoda valójában, azt mindig a tettei mutatják meg.
Pszichiátert ajánlgatni idegen embereknek is lehet, de egy barát az nem csak ajánlgat, hanem előszőr a kezét nyujtja.
hiába foglalkoztál te gyerekekkel, ebben az alapvető helyzetben magára hagytad (és untad!) azt, aki mellett szívvel-lélekkel kellett volna állj.Olyan emberi hibát vétettél, amit még egy idegennel szemben sem tesz meg egy ember.
Nem itéllek el, hanem nekem a te cselekedeteddel kapcsolatosan ez a véleményem.
Visszaolvastam a hozzaszolasokat, hat mint ahogy szamitottam kaptam hideget es meleget is, dehat ez termeszetes,mert nem minden ember egyforma es nem minden ember godolkozik egyforman.
En azert cselekedtem igy -azaz jöttem el fel ora mulva-, mert ugy ereztem abban a helyzetben en keves vagyok es sokkal inkabb egy pszichiater segitsegere lenne szüksege. Meg mindig nem fogom fel, hogy hogyan lehet valakit egyik pillanatban örülten szeretni, utana meg örülten eldobni. Föleg azert tartom mokasnak ezt a "gyerekkel valo magyarazkodast", mert hosszu evekig gyerekeket tanitottam korcsolyazni, tehat igencsak tudom, hogy kell banni a gyerekkel es raadasul meg a szülökkel is. Több mint 20 evig foglalkoztam a gyerekekkel,akik 3 es 15 ev között voltak a legtöbbször.
En szerintem meg a valas utani kapcsolatat nem sikerült rendesen feldolgoznia, mert azt elmeselte, hogy az akkori baratnö nem igazan jött ki a gyerekkel.
Nekem az jutott eszembe - ha az eddigi ismereteimet, tapasztalatomat veszem figyelembe - hogy a pasi eléggé átvágta a nőt. lehet csak sok a rossz tapasztalatom..
Szerintem nem kell arra követ dobni, aki egy tipikus depressziós érzelmi játszmába nem megy bele. Nagyon sok áldozat típusú ember van, akit jól lehet ezzel a segíts rajtam!-mal manipulálni. A legnagyobb segítség ilyenkor az lehet, ha gyorsan megadjuk egy pszichiáter címét, ha tényleg meg akar gyógyulni, felkeresi. De a játszmába belemenni veszélyes a "segítőre" nézve. Az alkoholistáknak is mindig kell egy "megmentő", nem vettétek észre?
Elolvastam a cikket, és a hozzászólásokat is! Én nem vetek rád semmilyen követ, mivel ebben a helyzetben valószínűleg ugyanígy cselekedtem volna!
DE az emberek különbözőek! Én azért cselekedtem volna ugyanígy, mert az én felfogásom szerint NEM NORMÁLIS DOLOG, hogy valakit az egyik pillanatban őrült módon szeretünk, a másikban pedig elutasítjuk! Én sem tudtam volna mit kezdeni ezzel a viselkedéssel, bármennyire is szerettem volna az illetőt! Szóval szerintem ne bánkódj, talán jobb is, hogy így alakult!
Persze fel lehet fogni máshogy is (segítségnyújtás elmulasztása), bár szerintem a pasinak nem baráti segítségre, hanem inkább egy pszichiáterre lett volna szüksége!
Nem csak az a baj, hogy beteg embert ún, hanem egy olyan embert, akit állítólag szeretett, és szerelmes volt belé!
Bár az írásból én kételkedem ebben, mert akit csak kedvelünk, azt sem hagyjuk cserben a bajban, pláne nem azt, aki iránt szerelmet érzünk!
Igaz, sok részletet nem tudunk, pusztán azt, ami le van írva!
DE az a bizonyos utolsó mondat számomra sokat elárult!
Aki egy beteg embert ún, ahelyett, hogy segítő kezet nyujt, annak az embernek az útja engem hidegen hagy.
Kalap emelés, és gyors búcsúzás, mert az ilyen emberen én átlépek..
A topikinditónak nincsenek a másik fél felé tiszta érzelmei. Igy nem érdemes.
Ráadásul bajban ismertetszik meg a barát alapon, a topikinditó-elvérzett.