Honnan lehet tudni, hogy csak fellángolás-menekülés vagy tényleg szerelem? (beszélgetés)

Sablonos de hagyni kell mindent ahogy lenni kell fölösleges erőltetni ha vége, mindennek megvan a miértje. Ha még később van dolguk egymással egymásra találnak a végzetet nem lehet elkerülni.

... így viszont tuti, hogy elveszíti... más kérdés, hogy baj-e, hogy elveszíti...

... hááát én elküldeném, azonnal, még ma, nem haraggal, megértően, de határozottan.... éljen külön, vagy éljen a másikkal, csak úgy tud rádöbbenni, hogy mit veszít, veszít-e egyáltalán annyit, hogy érdemes legyen visszafordulni. A jelenlegi helyzet a házasságot fogja felőrölni, és az a harmadiknak kedvez (tényleg kedvez? ;)).

Ugyanígy vagyok vele én is. Vak voltam:)

A fellángolás sokáig büvöletébe tarthat egy embert,vagy beteljesedik és látja a férfi hogy nem is olyan nagy szám és elmullik a kiváncsiság,vagy nem találkozik többé a nővel és akkor talán elmullik,viszont lehet mindig ott lesz a kérdés milyen lett volna ha.Nehéz ügy.Akármi lesz a feleség kerül ki vesztesen,ez nem kérdés.Ha a férfi őt is válassza nem hiszem el hogy legközelebb is olyan nyugodt lesz ha a férje nővel kezd barátkozni.

Én is sajnálom. Pláne hogy nem szolgált rá, mert olyan típus, hogy önmagát mindig hátra rakja a fontossági sorrendben, akkor boldog csak, ha a párja boldog és elégedett. És ezért meg is tesz mindig mindent. Ezt Zoli is tudja, ezért még inkább rosszul érzi magát. Azt mondta, hogy ilyen párja sosem lenne többet. Akkor nem értem őt. Egy egyszerű fellángolás lehet erősebb bárminél?

Akkor kitartást neki.Sajnálom hogy nem olyan férfit kapott aki ugyanugy szereti mint ő a férfit.

de nincs ereje elküldeni. Inkább így vele, mint nélküle.

Hát nem tudom,de ha belegondolok hogy az én férjem azt mondja nekem hogy rajtam kivül más nőt is szeret.Brrrr rossz belegondolni.Nem kell ahhoz az hogy lefeküdjenek,hanem az a tény hogy más iránt érdeklődik,remélem sosem lesz ilyen,de sajnos bármeikünkel előfordulhat:-(Én nem tudnék várni arra hogy mit dönt végül a férjem,meikünket választ.Valószinűleg elküldeném nem tudnék bízni benne többé.Öt év szerintem még nem sok idő,ahoz képest hogy egész életre szóló hűséget esküdött a templomban.

Végülis úgy élnek nagyjából mint eddig. Csak sokkal többet beszélgetnek, főleg erről. És keresik a kiutat.

Én nem tudom mit tennék. Évának megalázó. Otthon van vele a férje, nem költözött el, és már ettől is "boldog". Egyszerűen imádja Zolit és képes ezt megbocsátani. Most az egyszer. És persze gyerek is van. Nem tudna élni nélküle, ezt mondta.

Hát Zoli helyébe nem tudom beleképzelni magam,de a feleségéébe igen.Én is voltam hasonló cipőben.Kért a párom akivel mi is kb pont 5 éve voltunk együtt hogy van egy másik lány aki érdekli de én maradjak vele.A büszkeségem nem engedte,igaz nem volt gyerek.Nagyon megalázónak éreztem hogy mással ismerkedik,el is hagytam.Nem bántam meg.azóta megtaláltam a boldogságot,ő pedig csalja a feleségét.szóval igy utólag tudom jól döntöttem.Ezt csak arra mondom hogy tudom kb mit él át a feleség.Én boldog feleség vagyok,és ha a párom kísértésbe fog esni valaha akkor remélem nagyon titokban csinálja hogy ne is tudjak rólla,mert belehalnék.Amiről nem tudok az nem fáj.Én így gondolom,persze mindenki máshogy gondolkozik.De ez a helyzet egy leki terror.

Neked nehezebb a helyzeted, ha nincs aki meghallgasson. Zolinak jó, hogy végülis meg tudja beszélni azzal, akire leginkább tartozik: Évával. Nem tudom mennyire normális dolog, hogy lelki támaszt Éva ad neki ebben a helyzetben... :-S Ebből is látszik ez erős kötelék: Zoli most is Évához fordul, mint minden problémájával. El merte neki mondani, nem hazudozik. Mindketten szenvednek: Éva azért mert lehet elveszíti a férjét és azért is mert szenved az akit a legjobban szeret, és munkál benne a keserűség hogy nem voltam elég. Zoli szenved mert nem tudja kit válasszon, mindkettőjüket szereti, igaz másképp. Bántja, hogy miatta boldogtalan Éva, pedig mindent megkapott tőle. És szereti naygon, de nem úgy. Talán szenved a harmadik is, de ezt nem tudom, mert neki nem vagyok a lelki szemetese :-)

DE még milyen pokol! De amilyen szerelmes és hülye, elnézné most az egyszer, csak jöjjön vissza vagyis ne hagyja el. Újra és újra már nem engedné az tudom. 5év az kevés idő? Zoli tényleg gyötrődik, ennyire ismerem. De elkerülhető lett volna, ha nem is barátkozik össze vele. Mert nem ennek indult. De férfi és nő barátság nincs, bárki bármit mond. Szerintem... A nő boldogtalan házasságban él és szabadulna. Nem őt okolom egyértelműen, mert Zoli is hibás nagyon. Egyedül talán a barátnőm nem. Vagy egy dolog mégis: teljesen megbízott benne, és elhitte, hogy soha nem lehet olyan csábítás, aminek nem tud Zoli ellenállni. Ezért sem volt soha féltékeny és soha nem veszekedett ha szóba állt a párja egy nőneművel. De az is igaz, hogy soha nem is adott okot a kételkedésre a férje. Mert tényleg furamód őszinte a kapcsolatuk. Lásd nem háta mögött prütyköl, hanem őszinte és segítséget kért. De más tészta hogy magának kereste.

Bonyolult, de ettől jó! Ezek teszik széppé, még akkor is, ha most azt gondolják hogy inkább pokollá! A lényeg, hogy úgyis dönteni kell előbb utóbb. És ha a barátnőd nem fogja tudni tovább nézni a pasi szenvedését, lehet hogy majd ő dönt helyette! Tudod, én is ebben a cipőben járok, kétgyermekes családanyaként szerelmes lettem.... én sem értem hogy történhetett ez meg. Annyi a különbség, hogy én nem tudom ezt senkivel megbeszélni, pláne a férjemmel nem! Ő ezt nem értené meg soha. Hiszen még én sem értem.... Tudom mit jelent az ezzel járó vívódás, az ember teljesen felőrli magát. Nekem már ez hónapok óta tart, és nem olyan rég besokalltam, és azt mondtam, hogy elég volt, nem fogom tönkretenni magam! Ennyit nem ér! Aztán tettem egy szakítási kisérletet, de csak rosszabb lett. Attól meg pláne, hogy a pasi simán elengedett, egy szó nélkül, nem is akart tartóztatni. Nem bírtam ki, és kerestem pár nap múlva, hogy beszéljük meg. Nagy nehezen kibökte, hogy ő nem akar szakítani, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, de bennem most már kétségek vannak, hogy ez igazán szerelem-e a részéről is. Valami változott, és nem számít ha vége lesz, most már nem ragaszkodom én sem annyira hozzá, mert egy picit mintha csalódtam volna. Nyugodj meg, meg fog oldódni az ő dolguk is, csak idő kell hozzá.

Már bocs hogy belevau,de az az én véleményem hogy Zoli csak szeretne egy biztos pontot a háta mögött.Bűntetlenül félre lépni,aztán ha már elmult az ujdonság varázsa akkor visszaédesgetni magát a feleségéhez.De mi van ha aztán jön egy ujabb csábítás?Ujabb ujdonság?mi a biztosíték hogy több nem lesz ilyen?Ha egy éves gyermekük van akkor nem lehetnek olyan nagyon régen együtt,ha már most nem szerelmes a feleségébe és kísértésbe esik mi lesz később.Én ezt nem értem.Nem tudnék a feleség helyében jóképet vágni a dologhoz.Nagyon sajnálom azt az asszonyt,fiatal anyukaként ezt átélni pokoli lehet!

DE Zoli sem mer lépni, mert fél, hogy rosszul dönt és visszafordíthatatlan dolgot tesz a párja ellen. Mert gyötrődik, hogy mi van ha ez nem is szerelem és 2 hét múlva nem is érzek semmit? Mi van ha mégis Éva az igazi, csak pillanatnyi elmeháborodásom van? De nem is akarja elhagyni Évát, mert iszonyatosan kötődik hozzá, nélküle el se tudja képzelni szinte a mindennapokat. DE nem szerelem amit érez. Hanem nagyon erős szeretet, tisztelet, megbecsülés, gyengédség, etc... Ez az új érzés viszont nem hagyja nyugodni. Miért ilyen bonyolult az élet?

Pedig jobb lenne mind kettőjüknek, szerintem. Tudod, az új, az ismeretlen mindig vonzza az embert. Én is belestem ebbe sajnos nem olyan rég. Ha feloldaná és elengedné a férjét, talán sokkal hamarabb visszatalálna hozzá, mint gondolja. Ha pedig nem így történik, és valóban mindent elsöprő szerelem, akkor nincs mit tenni, bele kell törődni. A pasi, ha a felesége mellett is dönt, soha nem lesz boldog, mert mindig kisérteni fogja az, hogy mi lehetett volna a másikkal.

Azt mondta a barátnőm, hogy adjanak egy esélyt maguknak, és ha nem sikerül, attól még a jó viszony megmarad. Mert nem tud a párja nélkül élni, és ha más nem lehet, akkor lesz a férje barátja és nem áll az útjába. Zoli sem akar válni, tehát nem Éva tartja vissza! De most furát mondtál, hogy csak úgy engedje el. Ennyi év után egy esélyt megérdemel a házasságuk. Egy szerelmes nő előbb küzd, majd belenyugszik és engedi ha vele nem, akkor legyen mással boldog. De csak úgy nem hiszem hogy elengedi...

Lehet, hogy most szerintetek nagy butaságot fogok mondani, de miért harcol a barátnőd a pasiért? Ha igazán szereti, akkor azt nézi, hogy mi a legjobb a férjének. Az igazi szeretet nem önző, aki igazán szeret, az elenged. És lehet még családi kapcsolatot ápolni attól, hogy ő máshol találta meg a szerelmet. Csak helyén kell kezelni a dolgokat.

Ki érti a férfiakat??? :S

Zoli: a feleségem a legcsodásabb asszony, akit akárki kívánhat magának. MINDIG MINDENRE KÉSZ, sosem ingerült, féltékeny, fejfájós, hanem ma is kedves, törődő, mindenre figyelmes. Bárhová bárkivel elenged, élhetem mellette a saját kis életemet, úgy értem nem korlátoz, lehetek a barátaimmal, ha úgy adódik néha hajnalig is. Sosem éltem ezzel vissza, tisztelem becsülöm és szeretem. De a másikat is. Vagy magam sem tudom. De nem tudok szabadulni tőle. Bánt hogy fájdalmat okozok a páromnak. Nem értem magamat, és ezért duplán kínoz a lelkiismeretem, mert nem érdemli meg. És nem értem miért nem jó nekem, miért kellett kísértenem mással? Nem akarom elveszíteni, de nem tudok elszakadni a másiktól sem. Mert egyfajta szabadságot ad és újra átélek olyat amit régen nem.

Láttátok valamelyik nap a fókuszban a Papadimitriu Athina vallomását arról, amikor szerelmes lett, és a családja helyett a másikat választotta? Nem lehetett könnyű döntés, de ezt mindenkinek magának kell érezni, hogy mi a helyes. Fura volt hallani, ahogy mondta, hogy pont ő volt az aki a legjobban ellene volt az ilyen dolgoknak, és pont vele történt meg. Lehet a sors így akar leckéztetni minket, akik meg vagyunk győződve róla, hogy velünk ez nem fordulhat elő. A fenét nem!

Mindkettejükkel beszéltem, ezért tudom a dolgokat.

A szex nagyon a helyén van most is és mindig így volt. Ezt leszögezte Zoli is. És a barátnőm annyira szereti hogy kész a tiszta lapra. Az igazi TISZTA lapra. Lásd nem elzavarta, hanem segíteni próbál a helyzet megoldásában.

Lehet nagyon "brutális" leszek, de erősen kétlem, hogy innen van visszaút (saját és az eddigi tapasztalatok mind ezt igazolják, sajnos). A gyerek születése után mindenképp megváltozik a kapcsolat, lecsillapodik az őrült szerelem (legalábbis 2 év után tuti), a gyerek első helyre kerül, a férjek ezt nehezen viselik, és persze a szex sem olyan már mint régen. Valaki tudja kezelni, valaki nem. Ebből nem lesz vissza, mert az egy dolog ha testileg nem történt semmi - amit én kétlek de mindegy -, ha "lelkileg" már elment, azt a másik fél hosszú távon nem fogja tudni "elfelejteni" (már ha véletlenül mégis újra próbálnák).

Boncolgatták a dolgokat, és az is kimondásra került, hogy ismerik egymás összes rezdülését, szinte szimbiózisban élnek. És ezért Éva nem tud újat mutatni, amivel visszahódíthatná. Mert most ugye a 2nő küzd... A másik pedig csupa újdonság és izgalom...

De most mindkettejükkel van. És ez felőröli a barátnőmet. Zoli nem feküdt még le a nővel. Kb másfél hónapja tart. Az a legrosszabb hogy megosztja az idejét közöttük. Hogy akarja rendbe hozni a házasságot a férj, ha a másik kapcsolatot is mélyíti (sms, telefon, találkozás) ? Teljesen össze van zavarodva és már mondott olyat hogy elmegy és nem jön haza többé egyikőjükhöz sem, mert nem bírja ezt a lelki terhet. Imádja a feleségét, de nem szerelemmel, mert azt már a nő iránt véli érezni. Vagy maga sem tudja.

Akkor kell hogy mellette állj!!Érezze hogy fontos vagy neki mert ha egyedül hagyják az embert és nem beszéli ki magából akkor tényleg meghal..belül teljesen.