Amikor egy régi álom beteljesül de... (beszélgetés)
Persze, de azért ugyanakkor felelősek vagyunk 4-5 emberért még.
Szerintem ebben eleve itt van a nehézség, ez az igazi konfliktus, ez az, amit érzünk.
Mert persze, tegyük. De mégse tehetjük szabadon, mert még másik 3-4, de nagyszülőkkel, a minket segítőkkel együtt 7-8 ember életét is befolyásoljuk.
Annyi van azért itt, amit még ki kell mondani, hogy igenám, de csak addig lehet a "hajrá", amíg a magunkéval .....jük. Mert ha a suli este van, akkor nem rajtam múlik, hogy tehetem-e..
Hosszú távon se férjet, se szülőket nem lehet "használni".
Nekem is jó munkahelyem van, mégsem érzem magam boldognak. Mást szeretnék csinálni, de még nem alakult ki pontosan, hogy mit. Bízom benne hogy majd megérik a gondolat, addig pedig készülök a váltásra. Elkezdek félretenni, nyitott szemmel járok, stb.
Én is úgy gondolom, egy életünk van, nem szabad olyan munkahelyen maradni, ahol nem vagy boldog. Persze azért megfontoltan kell dönteni, nem csak az érzelmek után menni. Mérlegeld a lehetőségeket és fontold meg jól!
Hajrá! Kit érdekel, hogy mások mit szólnak hozzá? :) A te életed, amit neked kell élni, ők nem a te utadat járják.
Amikor én nagyot váltottam, akkor kivétel nélkül mindig ösztönösen cselekedtem. Amikor valami beugrott, esetleg láttam egy lehetőséget és jött a lelkesedés, hogy igen, de jó, ezt akarom, ez volt az első gondolatom, akkor mentem ez után a lehetőség után. A lelkesedés miatt szenvedélyemmé is vált a dolog, és nincs annál jobb, ha azt amit csinálsz, szenvedéllyel csinálod. Az ilyet meg kell ragadni, mert nagyon ritkán adódik.
Ha van konkrét másik vágyad amit meg akarsz valósítani, akkor menj. Ha csak ezt nem akarod, maradj még, aztán majd alakul.
Én is jogot végeztem, mert ügyvéd akartam lenni. Egy évig az is voltam, de aztán váltottam, mert mégsem az én világom volt. Mindig is jogi munkakörben dolgoztam, azóta is, de voltak kilengéseim. Képeztem magam teljesen más irányban, de aztán amikor konkretizálódott a dolog és elhelyezkedhettem volna merőben más területen, meggondoltam magam, mert minden körülmény gondos mérlegelése után arra jutottam, hogy jobb a jelenlegi helyzetem. Nekem a család és a hobbik mellett fontos a hivatali munkarend, és, hogy négy óra után elfelejtsem az egészet.
Szóval sok szempontot mérlegelj, munkaidő, stressz, család stb.
Gondolom fogalmazó vagy, számos vizsga várna rád, biztosan energiát akarsz olyasmibe tenni, ami ennyire nem érdekel?
Az, hogy a férjed nem nézi jó szemmel, annyira nem lehet szempont. Gondolom ő sem szeretne egy neurotikus feleséget.
Én most jutottam el oda, hogy egy SZAKMÁT szeretnék tanulni, kétkezit, és melózni...
Meg is tehetném, hogy csinálom, és még kicsit a diplomámat is tudnám hozzá használni..
Csak nagyon megdöbbentő váltás lenne..
De igazából miért ne??????
Mindig mindenkinek csak megfelelni akarunk, mi dolgozó, "tanult" anyukák.. Lehet, a legjobb nevelés, és házasság-erősítés, ha húzunk egy merészet. Ha meg nem jön be, a még mindig van hova visszatérni.
Ezzel együtt a bíróságról azért kétszer gondolja meg mindenki, mielőtt eljön, de ha meg mégis, akkor hajrá!!
Ezt nem lehet teljesen tudni, amíg az ember nincs benne. Vannak elképzelések, esetleg mások tapasztalati, de amíg nem csináljuk, biztosak nem lehetünk benne, hogy tényleg ez a nekünk való. Hangsúlyozom: szerintem :)
Nem az idő a lényeg. Akár próbaidő alatt is le lehet lépni valahonnan, ha nem jött be. Be lehet dobni egy óra után is a törölközőt.
Én nagyon megértelek, és átérzem, amit írsz. Én is jogot végeztem, és volt egy célom a diplomámmal, elképzeltem, az milyen jó lenne, viszont nem láttam a nehézségeit, az árnyoldalát.
8 év és a körülmények következtében bizony, hogy változik az ember és a céljai is.
Kérdés, hogy most mi a célod? Azt írod, más lett. Ha más, akkor valósítsd meg azt. Nekem a diplomám megszerzése óta ez a 3. munkahelyem, ha úgy érzem, nem megfelelő, simán váltok. Hiszen ott, azzal a munkával töltjük életünk nagyrészét, ezért fontos, hogy valóban a hivatásunk legyen, ne csak egy kötelező feladat, és már alig várjuk, hogy 4 óra legyen.
Ha más érdekel, próbáld ki azt is.
Egyébként nekem van egy elképzelésem, mi szeretnék lenni, hasonló területen van tapasztalatom és most egy olyanra startolok, persze az sem mindegy, milyen városban. Szóval én addig megyek, amíg megtalálom valamiben teljesen önmagam és hétfőn is örömmel megyek be dolgozni. És nem hagyom, hogy mások letörjék bármilyen ambíciómat.
Bizonytalan vagy magadban, hogy itt ezt megkérdezted. Menj a vágyaid után. Kockáztass, ha kell. Az alapjaid meg vannak. Az életünket nem pazarolhatjuk el olyan tevékenységgel, ami nem teljesen nekünk való bármi miatt is.
A te utad, nem a férjedé. Te ülsz ott, nem ő. Dönts egyedül. Ez nem hiszti, ha ennyire nem oké, menj.
Én a helyedben még kitartanék egy kicsit.
7 hónap után szerintem nem illik bedobni a törölközőt.
Egyébként nem értem, hogy hogy a viharban nem tudtad, hogy milyen a hőn áhított állás jellege?
Nekem ez érthetetlen.
Ezt a cikket én is írhattam volna.
Marhára ez van, és nem tudom a megoldást. Én dolgoztam 1,5 évig... Most nem dolgozom.
Én is szétestem, gyerekek is, csak nálunk a férjem nem tud besegíteni a munkája miatt.
És igen, már nem tudom, hogy ki vagyok.. Már más vagyok, de mégis ugyanaz akarok lenni..
Szóval értelek, ha ez segít egy kicsit.
Mit találtál, ami a férjed szerint nem jó?
Persze csak akkor írd meg, ha van kedved.
Én a helyedben váltanék, bár gondold át, hogy a 3 gyerek mellett milyen melót vállalsz be. Lehet, hogy száraz a jog, de ha kényelmes, nem lóg egész nap a nyelved, el tudsz jönni időben, szabira, táppénzre, ha kell, akkor meggondolandó, hogy egy pörgős meló jobb lenne e. Amit alszol az elég kevés, ha kényelmes a munkád, akkor még pihizni is tudsz közben:)
Keress másik munkát, jogos, ha nem szereted azt, amit most csinálsz. Igen, változhatnak a vágyak a munkát illetően bárkinél, egyszer szereted, amit csinálsz, egyszer meg úgy érzed, hogy már nem. Ilyenkor miért ne lehetne váltani? Régen ezt akartad, most meg más melót akarsz és ennyi, nehogy már magyarázkodnod kelljen, bakker!
Szerintem a férjed ott hibázik, hogy nem támogat ebben, mint társ (akkor is, ha évente akarnál foglalkozást váltani, akár az is lehet vonzó a társunk szemében), szóval őt nem értem, hogy miért tesz így, de lényeg a lényeg, ha találsz mást, menj oda és majd útközben elmondod neki. Sokat úgysem fog változtatni a programon, hiszen korán kelsz, későn fekszel és munkaidőben dolgozol, csak vidámabban fogod csinálni. Sok sikert:)
Egy kicsit szerintem még kitarthatnál. Nem olyan gyakori, hogy nulla tapasztalattal bekerül valaki bíróságra. Ráadásul hivazaliban vagy, nem úgy mint ha bojtárkodnál egy irodánál, és este 8-9-ig nyomnád.
Én pl. 7:30-16:00 helyett 8:00-16:00-ig voltam, de pénteken is, tehát nem fél 2-ig,hanem ugyanúgy meg volt a heti 40 órám.
Hajrá! Ezért tanultál!
Nem tudnál valami vállalkozói formában pl. jogi tanácsadást folytatni? Ott ügyfelek vannak, de vállalkozóként csináléhatnád 4 vagy 6 óra napi elfoglaltsággal.
3 gyerekkel én szinte lehetetlennek tartom a napi 8 órás munkát. (Szerintem nem is szabadna engedni, de ez csak privát és erősen alrugaszkodott véleményem)
az az igazság, hogy már találtam.
de neki az nem felel meg. nem tartja elég jónak.
a gyerekekkel való rohangálás meg délután igyis ugyis az ő dolga, ez nem okoz neki gondot, viszont reggel beuszunk mindig mert reggel csak én nyomom a dolgot, hogy odaerjen mindenki időben. Én viszont nem birom ha késünk szóval 1 óraával előttük kelek hogym idnenki az autóban legyen 7.10kor mai nem kis teljesitmény 2 három és 1 kilenc évessel. Most mint mondjak neki? Hogy fáradt vagyok? Ugyan akkor fekszünk le és reggel csak egy órával kelek korábban mint ő.
7.30ra járok dolgozni, mert igy 16kor végzem. A 8. 16.30ig nem volt jó mert a kicsik orditottak hogy 5 kor jöttek csak el.
Szerintem ha mindig neki kell majd a gyerekek miatt szaladgálni akkor egy idő után belátja, hogy ő is jobban járna. :)
Észérvekkel szerintem megoldható sok minden. Én a helyedben nézelődnék és ha találnék valamit ami igazán tetszik, akkor megmutatnám neki. Addig kár vele idegesíteni.
Én legalább hozzászóltam! Bocs,már lépek is!
Amúgy szerintem menj vissza még tanulni!A "küzd"nem ikes ige,tehát nem küzdöm hanem küzdök!
és azt elfelejtettem irni, hogy diploma ide vagy oda, mig otthon voltam sok sok évet a gyerkőcökkel elvégeztem egy gyermekfelügyelői képzést, és pl szivesebben mennék egy játszóházba gyerekekre vigyázni.
Változnak az emberek és a vágyak is.
20 évesen az volt ami volt, 30 évesen 3 gyerek után normális hogy megváltozik az ember, nem?
vagy tök hülye vagyok :D
Hogy is mondjam... A jog száraz. A munka is melyet ennek kapscán végzem.
A gyerekekkel otthon eltöltött idő alatt teljesen 'elszoktam' az asztalnál ügyiratok felett görnyedéstől.
Nem igazán vannak nagy dolgok, csupán, hogy mozgalmasabb, emberekkel teli munkát végezzek. A zárt iroda helyett ahol egyedül vagyok egész nap. Nem is tudom hogy mondjam. Nem mindenkinek való a 'hivatali' meló. Dolgoztam bankban, ügyfeleztem, imádtam. ha ügyfelek es ügyiratok között kell választanom az előbbit választom:) igy értem a dolgot.