Fagyos légkörű munkahely (beszélgetés)

Halgass kis zenét, tedd színesebbé az egészet és ha ez sem tetszik a főnöknek mond meg neki a magadét.

Nem dolgozhatsz olyan helyen ahol terrorban élsz.

Nálunk szo szo. Megvan a hangulat, de a főnök néha olyan mint amit írtál. De akkor ahogy tudunk kitartunk és meghúzzuk a határvonalat is tehát nincs akkora frusztráció.

Inkább akkor van..ha az embernek nincs senkije..

Mert ha van valakid akiért érdemes jókedvűnek lenni ez sem számít és erősödsz is.

De azért ne szúrj ki magaddal ha lehet.

Nagyon nehéz dolog, megértelek. Én is hasonló helyzetben voltam egy darabig, nyeltem, tűrtem, de kb. 1,5 éve merek a főnök túlzott és irreális elvárásaira nemet mondani. Pl: munkaidő vége előtt 10 perccel rendkívüli túlóra bejelentése, ami nem is indokolt, egyenlőtlen bánásmód az alakalmazottak között.

Fontos, hogy mit és hogyan adok elő. Abszolút higgadtnak tűnjön kifelé :) Kiabált velem, na és? Úgy érzem ez nem engem minősít. Már teljesen lepereg rólam. De akkor is van egy határ.

Sajnos nagyon kevés "jó" munkahely van, idegből nem szabad váltani. Járj nyitott szemmel és próbálj, tudom, hogy nehéz, munka után kikapcsolni és nem ezen kattogni.

Én is keresnék másik munkát. Nem tudom mennyire egyszerű ez mostanában, de mindenképp megpróbálnám. Főleg, ha úgy tűnne, hogy változtatni itt lehetetlen.

Nálunk is ilyen volt a légkör ezelőtt 7 évvel. Senki nem szólt senkihez, egy hétvége után senki meg nem kérdezte volna a másiktól, hogy mit csinált hétvégén, ha beteg lett valaki, senkit nem érdekelt, hogy mi a baja, mindenki az íróasztalánál evett valamit, stb.

Akkor nehéz volt állást változtatni, így az elején kínlódtam, majd próbáltam változtatni. El kezdtem én érdeklődni és fecserészni. A főnökkel is. Sokszor bementem hozzá és érdeklődtem tőle munka ügyben, majd beavattam néhány "magánügyembe" (pl. miért megyek orvoshoz vagy szabira) és szép lassan elfogadott lett, hogy szóba állunk egymással. Persze ekkor jöttek a gondok, mert a kollégák között volt olyan, aki hazugságokkal tett mások alá, de szerencsére annyira buta volt az illető, hogy ezzel csak összekovácsolta a csapatot.

Ma már nagyon jó kis csapatunk van, és bár nem mindig nézik jó szemmel, hogy mi kedveljük egymást, de közösen túltesszük magunkat ezen:D

A mi cégünknél 28-an dolgozunk és persze nem egy irodában. Nálatok nem tudom, hogy van, mennyire lehet esetleg a közvetlen kollégákkal kialakítani valamit. Próba szerencse, de ha végképp nem megy, akkor lépni kell. Nem szabad hagyni, hogy te érezd magad rosszul valami miatt, ha van esély máshol dolgoznod.

A magántelefon nem használatával egyet értek.

Kiszaladni a munkahelyrôl vásárolni? Nem igazán szabályos.

Magányos ebédelés? Az tényleg kellemetlen. Próbáljatok a fônökkel egy picit

egyezkedni ilyen téren, hogy jobb legyen a hangulat.

Keresnék másik helyet, ha ilyen helyzetben lennék.

Buta dolog így dolgoztatni az embereket, elvégre nem gépek vagyunk, vannak szociális szükségleteink is, melyek ha nem elégülnek ki, szokócskám a munka rovására megy.

Nem véletlen, hogy máshol a csapatépítést erőltetik.

A párom is olyan munkahelyen dolgozik,ahol az általuk hirdetett csapatmunka,kollektív munkahelyi légkör csak papíron létezik egy kereskedelemmel foglalkozó cégnél.

Úgy van ezzel,hogy elvégzi az általa betöltött munkakörrel kapcsolatos feladatokat,csak a szükséges kommunikáció a munkatársakkal,konfliktusokat kerüli.

Mindig csak az adott munkanap 'terheivel' foglalkozik.

Közelében lévő egyik cégnél a következő 1-2 hónapban 'lépcsőzetesen' küldik el a dolgozókat,szinte lehetetlen a környéken más vállalkozásnál elhelyezkedni.

Megélni pedig kell valahogy.

Hát nem könnyű. Gyakorlatilag nincs is szabadidőd, mert, hogy utazol is és nem keveset. Gondolom túlfizetve sem vagy. Hosszútávon nem éri meg, én szépen, lassan keresnék másik munkahelyet.

Azért nem mindegy, hogy a napjainkat hol és milyen körülmények között töltjük. Előbb utóbb az egészséged rovására is mehet. Frusztrált, kiégett, ideges leszel.

Nem néznek a kollégák hülyének, ha egyébként normális emberek, inkább vennék a lapot, és előbb utóbb a bátorságot, hogy kövessék példádat.

Ha pedig mégsem, akkor ez biztos válasz arra, hogy mielőbb távozz közülük, mert előbb-utóbb te is olyan "ütődött" leszel, mint ők...

Már bocsi, de ha a főnöknek ezt a fajta viselkedését minden kritika nélkül természetesnek, normálisnak vélik, akkor ők sem normálisak.

Lehet, hogy megpróbálnám:

ebédszünetben, kajálás-kávézás közben "hangosan beszélgetni saját magammal!!" Pl. de jó is volt ezt az ebéd, köszi, hogy ilyen finomat hoztál, készítettél nekem mára. És a választ is hangosan: kedves egészségedre... jó lett ez a kávé is, illatos, finom, stb. stb.

Majd ha valaki (főnök) rákérdez, hogy kivel beszélgetsz, vagy mi ez, amit most csinálsz, megmondhatod, ha itt senki nem áll szóba a másikkal még ebédszünetben sem, akkor tudsz te néhány kedves szót szólni, beszélgetni saját magaddal is!!!

Megértelek! Én kb. egy éve váltottam, és az új helyen, hát.... a csapat fogalmát nem is ismerik. A hangulat az enyhén csipkelődőtől a feszülten vitatkozósig szokott terjedni. Rémes hónapjaim voltak, és nagyon sokszor le akartam lépni.

Viszont mostanában két kollégával kezdek jóban lenni. Na nem nagyon jóban, de annyira igen, hogy segítsen kapaszkodót találni, oldottabb légkört, egy kis "bajtársiasságot". És ez rengeteget segít! Pedig a problémákat gerjesztő kollégák még mindig ott vannak és maradnak is. És nálunk is az van, hogy ha a főnök meglátja hogy beszélgetsz vagy csak rápillantottál a telefonodra, onnantól kezdve te el vagy könyvelve lógósnak.

Ha van munkahelyed akkor könnyebben találsz mert legalább nem görcsösen keresel.De keress,mert így rámész,mert az a munkahely ahova úgy megy be az ember hogy gyomorgörcse van az már régen rossz!

Ugyanígy voltam én is...olyan kollégákat kaptam vagy ők kaptak inkább engem akikkel még egy asztalhoz sem volt kedvem leülni.

El is jöttem legyenek boldogok továbbra is egymással.