Érdekes kérdésem lenne! (beszélgetés)

Először is: nyugodtan hagyd figyelmen kívül az itt olvasható buta és meg nem értő hozzászólásokat, mert valószínűleg a többségét olyanok írták, akik sosem szenvedtek ettől.

Nem tudom, hallottál-e már a szociális fóbiáról. A Te problémád lehet akár ilyen súlyú is, bár azt neked kell tudnod, érezned, hogy mennyire komoly és tartós a dolog, és mennyire tudsz ezen úrrá lenni.

Mindenesetre az biztos, hogy önbizalomhiányból és kisebbségi érzésből fakad.

Azoknak a jó tanácsait kell megfogadni, akik önismereti tráningről, személyiségfejlesztésről írnak. Mindenképp kell valami, ami megerősít téged abban, hogy igenis értékes vagy, hogy nem kell semmi miatt szégyellned mások előtt, hogy semmivel sem vagy kevesebb másoknál, azaz az önbizalmadat kell táplálnod és erősítened.

Ehhez viszont sokszor nem vagyunk elég erősek egyedül, mert folyton mások elimerésére lenne szükség ahhoz, hogy ezt el is higgyük. És sokan az empátiának annyira híján vannak, hogy ilyenkor még jobban rá is "pirítanak" a zavarba jövő személyre, mintegy még jobban beletaszítva ebben a szerencsétlen állapotba. (Jó példa erre mindazok, akik itt is csak nevettek és gúnyolódtak a problémán...)

Mindenképpen nézz utána, és ha kell, még most menj el egy pszichológushoz (ne pszichiáterhez), mert könnyen súlyosbodhat ez a dolog, és még nehezebb lesz. És ami még ugyanolyan fontos: amennyire bírod, gyakorold a különböző helyzeteket, mert szokni kell a társaságot és a szereplést, akármennyire is nehéz és akármennyire is ódzkodik ez ember.

Hidd el, tapasztalatból mondom mindezt, mert átéltem, és átélem a mai napig. És nagyon nehéz együtt élni ezzel és érvényesülni egy ilyen jellegű "fogyatékossággal".

Szerintem gyakoroljál sokat. Mindig, mindenkivel,- ahol csak teheted-, beszélgess.

Csak így múlik el.

Valamilyen szervezett tréning is segíthet, de a dolgok oroszlánrésze rajtad múlik.

Ugye??

Ezt nem mindenki éli át,nem igazán tudják milyen sz@r helyzet...:S

Talán már kicsit javult,már régen volt nagyon ciki a helyzet,mert van az ismi körömben egy csajszi aki még nálam is jobban ilyen,ezért már nem parázok rá annyira..

Huh,nekem is érdekes a téma...én is borzasztóan vörösödős vagyok...főleg ha sok ember előtt kell,vagy ha nem a közvetlen baráti társaságban....és igen,ez nálam is így van,ha tudom hogy piros vagyok,attól még jobban zavarban vagyok....néha még a nyakm is olyan lesz..:SSS

És az a legrosszabb amikor meg is jegyzik ezt...sajnos néha azok is,akik tudják,hogy mindig ilyen vagyok...erre még rátesznek egy lapáttal...:(

Egy rövid cikk:

Vannak pirulós emberek, és vannak olyanok is, akik még soha életükben nem pirultak el. Furcsa dolog, nem is született eddig mindent elsöprő magyarázat rá.

„Az elpirulás minden kifejezés között a legsajátosabb és legelemibb”- írja Darwin, aki külön figyelmet szentelt ennek a jelenségnek. Szerinte öröklődhet a pirulás hajlama. Megfigyelt egy családot, ahol mind az apa, mind az anya, mind a gyerekek elpirultak, a leglehetetlenebb szituációban is. De ami ennél is érdekesebb: a lányokon „földrajzilag” is ugyanott jelentek meg a pír rózsái, mint anyjukon.

Darwin tett még ezzel kapcsolatban egy fura felfedezést: szerinte azokban az országokban, ahol az emberek meztelenül vagy félmeztelenül járnak, az egész test is képes elpirulni.

Mi történik?

A pirulás ingerforrásának két tényezőt jelölt meg a tudomány. Az egyik a saját személyünk iránti figyelem, a másik az érzelmi érdekeltség. A pirulás feltételezi az öntudatot, a szégyenérzetet és önmagunk külső szemmel való megítélésének képességét. Talán ez az oka annak, hogy az elmebetegek ritkán pirulnak el.

Azt még könnyű is leírni, hogy fizikálisan mi történik ilyenkor. A bőrt tápláló erek kitágulnak, így nagyobb vérmennyiség áramlik beléjük. Ez az oka a vörösségnek és az azt kísérő bizsergő érzésnek. Általában egy-két másodpercig marad fenn ez az állapot.

Azt azonban, hogy miért is történik ez az elszenvedő szempontjából korántsem kellemes incidens, azt még nem tudták pontosan meghatározni a szakemberek.

Freud próbált magyarázatot találni rá. Természetesen a szexus körül keresve a megoldást. Elmélete szerint az elvörösödés összetett folyamat, amelyet elfojtott nemi késztetések (Freudtól nem is várhatnánk mást!) és exhibicionista vágyak váltanak ki. E burkolt formában közöljük másokkal erotikus ösztönzéseinket.

Bocsánatkérés?

Egy másik elmélet „kiengesztelési elmélet” néven híresült el. Eszerint a pirulással a mások elvesztett kegyét igyekszünk visszaszerezni. Egyfajta csoportnormával szembeni kihágás engesztelés-kérése ez. Egy szimpla bocsánatkérés.

Az kétségtelen, hogy a társadalom befolyásolja a pirulást. Magunkban ugyanis képtelenek vagyunk elpirulni, csakis valamilyen közösségben nyílik rá alkalom. Érdekes, hogy a vakok is lehetnek a pirulás áldozatai.

Rokonszeves képesség

A pirulást nehéz kezelni, olyan bonyolult lélektani reakciók eredménye. Ha valakinek csak megemlítjük, hogy elpirult, már meg is indul a nem kívánt reakció. Ugyanígy, ha csak gondolunk rá, vörössé válunk egy pillanat alatt. Azt szokták tanácsolni az ettől szenvedőknek, hogy piruláskor szándékosan igyekezzenek a lehető legvörösebbre változni, ugyanis ez legtöbbször leblokkolja a folyamatot.

Sokan szégyellik a pirulásukat, de legalábbis idegesek tőle. Talán segít rajtuk két adat . A történetírók tanúsága szerint Caesar olyan katonákat válogatott össze seregébe, akik tudtak pirulni. A cserkesz nők pedig, akik nagy pirulók hírében álltak, a szultáni szeráj legkedveltebbjei voltak.

Arról nem is szólva, hogy pszichológia kísérletek igazolják: a piruló emberekkel rokonszenvez a többség. Szimpatikusnak találják ezt a képességet. Úgy gondolják, aki pirulni képes, az rossz ember nem lehet.

..csak nem minden helyzetben...valószínű ha valaki kellemetlen helyzetben van ,vagy zavarba jön akkor igen, de mint írta ő akkor is ha csak beszélget!

Most gondold el ,ha te is megállsz egy ismerőssel beszélgetni, és paprika lenne a fejed, neked is kellemetlen lenne!

szerintem is valamit nem fogad el magán a kérdés írója, vagy esetleg valamiért kisebb korban csúfolhatták, és ettől alakult ki nála egyfajta "zavar" ami ezt okozza!! Jól gondolom ?

okés!

Mostmár tényleg ne velem foglalkozzatok, tegyétek túl magatokat a hszen... további jó beszélgetést!

Nem zavarom a légkört...de ez is egy vélemény volt, csak nektek nem tetszett...:)

Sziasztok!

igen, nem volt érdekfeszítő a tudásbázis kérdésem, de ha végigolvastad, elnézést kértem azért, hogy hülye voltam, és nem vettem észre amit kerestem

Egyébként meg most ne velem foglalkozzatok, hanem adjatok önbizalmat a kérdezőnek!

nem szóltam le, csak az ember tényleg egy nagoyn érdekes kérdést várt....és nem csak nekem nem volt az, viszont csak én mertem leírni a véleményem

De sok sikert a kérdezőnek...

Miért kell rögtön leszólni?Hogy még kevesebb önbizalma legyen?Nem tudta máshogy megfogalmazni a kérdést, van ilyen...De a te tudásbázis kérdésed se volt valami érdekfeszítő, amit egyszer kiírtál, minek nyitottad meg?

Szóval kedves kérdező...Sajnos nekem is nagyon kevés az önbizalmam, de ezen lehet változatni.Pozitív gondolkodás, sportban elért sikerek, tanulás stb.De idővel jobb lesz, hidd el!

Nem voltam bunkó...

De ez tényleg nem volt egy érdekes kérdés...ez nagyon sok mindenkivel előfordul.